Klímaváltozással jött el a boróka díszbogár Zalába

A jelenség oka a boróka tarka díszbogár felbukkanása, ami köszönhető a megváltozott klímánknak is. Erről is beszélt érdeklődésünkre Kovács Mihály, a zalaegerszegi Városgazdálkodási Kft. főkertésze.

– A rovar 3-4 éve jelent meg térségünkben, a pusztításával először a fővárosban szemebsültek, oda valószínűleg az importált dísznövényekkel érkezhetett – utalt a kezdetekre. – Ma már sajnos a környékünkön is nagyon elterjedt. A díszbogár a pikkelylevelű örökzöldeket, különösen a nyugati tuját, azon belül a smaragd változatot kedveli, márpedig ezeket szokták leg­gyakrabban sövénynek telepíteni. Ez a sűrű ültetés kedvez a kártevő terjedésének is, ráadásul szinte minden kertben találni tuját. A fertőzés kezdetén a növényen tenyérnyi barna foltok jelennek meg, ami aztán rohamosan terjed és elpusztítja a fát – magyarázta.

Védekezésként a fertőzött részeket el kell távolítani és elégetni, illetve a rendszeres, pár hetenkénti permetezés segíthet. Ez nem mindenhol oldható meg, és csekély hatású, ha a környék többi tujája nem kap hasonló védelmet. Nem tudni, hogy jó hír vagy rossz, de más tujafajtákat eddig még nem támadott meg a boróka ­díszbogár, ami pár évvel ezelőtt még ritkaságszámba ment és védett volt, példányonként 50 ezer forintra taksálva értékét. Úgy tűnik, hogy amíg a smaragdtuják elegendő táplálékot nyújtanak, addig beéri ezzel a boróka dísz­bogár. Kérdés, ha kártétele, illetve a kertépítési szokások változásával elfogynak a smaragdtuják, akkor nem fanyalodnak-e rá más örökzöldekre? Kovács Mihály megemlítette, hogy szakmai körök vélekedése szerint a smaragdtuják utána a leylandi ciprus, és terülő borókák kerülhetnek fel a díszbogár étlapjára. Ez lehet, hogy hamarosan bekövetkezik, mert a kártevő terjedése miatt nagyon megnőtt az érdeklődés a lomblevelű örökzöldek iránt, és tuját már senki nem akar ültetni, mondta végezetül Kovács Mihály.

A boróka díszbogár a Földközi-tenger mellékén honos, de már Svájcban, Németországban hamiscipruson és tuján, különösen a sövénytuján is károsít, főként a szárazságtól sínylődő növényeken. A rovar elterjedését és megtelepedését a klímaváltozás miatti forróbb és szárazabb nyarak is segítették. Eleinte csak a gyengélkedő tujákat támadta meg, ám később egész fasorok pusztultak el. A bogár május közepétől július elejéig rajzik, napos időben repked a tápnövény körül vagy napozik rajta. A legyengült növényt keresi, annak napsütötte, vastagabb (2–10 centiméter átmérőjű) ágának kéregrepedésébe rakja a petéjét. A kikelő lárva a kéreg alatt lapos, több milliméter széles, finom porral telt járatot rág, majd a fatestben bábozódik. Azzal okoz kárt, hogy elrágja az ágban a szállító edénynyalábokat. A kifejlett bogár az ovális kirepülőnyíláson keresztül hagyja el az ágat. A bogár károkozása csak megelőzéssel hárítható el: ennek egyik eleme, hogy a tujákat – csapadék hiányában – rendszeres, nagy vízadagú öntözéssel kell megfelelő kondícióban tartani.