A vértanúkra emlékeztek Lentiben és Nagykanizsán

Nagykanizsa

Kanizsán az Aradi udvart megtöltötték az iskolások és a város prominens személyiségei. A Kanizsa Lovasklub Hagyományőrző Császár Huszárjainak bevonulása után Balogh László, a humán bizottság elnöke mondott beszédet.

– Egy szabadságáért küzdő nép hős fiait ragadta el kegyetlenséggel a birodalom, hogy fenntartsa roskadozó alapjait, operettbe illő kulisszáit – fogalmazott Balogh László. – A tizenhármak elbuktak, elemésztette őket a harag és a bosszú, a végtelen étvágyú leigázó hatalom. Velük bukott egy nemzet, egy nép és számos nemzetiség, és velük esett el Petőfi és Batthyány. De az elültetett álmuk nem fakult, nem fogta sem golyó, sem kötél. Mert az olyan mag volt, melyet hőseink vére öntözött, és őseink akarata erősített. Ebből fakadt és született újjá hazánk és nemzetünk, hogy végre otthont leljünk – hangsúlyozta.

Hozzátette: a magyarság nem genetika, vagyis öröklődés kérdése, hanem a sors és kultúra tudatos vállalása. A gyásznap is a mi közös cselekedetünk. Mert együtt vagyunk és emlékezünk, és fogadalmat teszünk újra, hogy a nemzetünkért és kultúránk­ért, hőseinkért és hagyományunkért felvállaljuk a sorsot, melyet a történelem kiró ránk, akár válság az, vagy éppen áradat.

Ezután a város vezetői helyezték el az emlékezés koszorúit. A programot délután a Polgári Kanizsáért Alapítvány Székely kertbe tartó emlékező menete zárta.

Lenti

„A magyarokban nem lehet elfojtani a szabadság iránti vágyat, azokat az eszméket és értékeket, amelyekért elődeink küzdöttek. Nem engedünk a ’48-ból!”

E szavakkal emlékezett beszédében Horváth László, Lenti polgármestere tegnap az aradi vértanúk tiszteletére tartott ünnepségen az Október 6-i Emlékparkban.

– Tizenhárom olyan férfira emlékezünk ma, akikre a szabadság helyett, amiért harcba szálltak, a bitófa és a golyó várt – mondta Horváth László. – Szabadság helyett nekik a halál jutott. Emlékezni jöttünk az orosz, cári segítséggel levert magyar szabadságharc 1849. október 6-án Aradon felségsértés és esküszegés vádjával kivégzett tábornokaira, akik hűek maradtak a független magyar kormánynak tett esküjükhöz, és életüket is hajlandóak voltak feláldozni a szabadság szent ügyéért. Ebben az országban, amely nekünk szülőhazánk, őseink földje, természetes, hogy itt akarunk élni, boldogulni. A mai kor emberében is él a szabadság iránti vágy, valljuk azokat az eszméket és értékeket, amelyekért 1848- 49 honvédjei, politikusai küzdöttek. Tovább élnek azok az értékek, melyeket ők képviseltek. Szól ez az emlékezés a jövőről is. Bár nekünk nem kell fegyverrel a kezünkben, karddal, puskával küzdenünk a jogainkért, erőt adnak a munkánkhoz az olyan elődök, mint az aradi vértanúk, s minden olyan név szerint ismert és névtelen hős, aki a nemzet szabadságáért harcba szállt, és kitört annak a kornak a szelleméből, fogságából, s a megújulást választotta.

A polgármester beszédét követően a Gönczi Ferenc Gimnázium diákjai műsorukban felidézték az 1848-49-es eseményeket, majd az emlékezők helyezték el koszorúikat az emlékparkban.