(Mű)paradicsomi állapotok Eldorado autóval, déligyümölcsökkel és bormúzeummal

Drago Jancar, a nálunk legismertebb, magyarra legtöbbet fordított szlovén író találóan műparadicsomnak nevezi a szigetet, amely 1980, Tito után is maradt, ami volt. A közönség elé tárt fotók alapján egy véget nem érő parádé részesei lehetünk. A képek önmagukért beszélnek, elárulva, hogy a politikai döntéshozók mellett mely filmcsillagok élvezték Josip Broz és sokadik, rátarti felesége, Jovanka vendégszeretetét. Látjuk, ahogy Hailé Szelasszié, az utolsó etióp császár tiszteleg; nyolc amerikai sze­nátor csoportképre áll össze az öreg partizánnal; Willy Brandt tüzet ad társának; V. Olaf norvég király pezsgővel koccint; II. Erzsébet királynő kezét előkelően összekulcsolva cseveg; Fidel Castro pipázik; Leonyid Brezsnyev felespoharat szorongat; Ho Si Minh a kalapját fogja a motorcsónakban, nehogy elfújja a szél; Kadhafi jugoszláv tengerészgyalogosok sorfalát szemlézi; Elizabeth Taylor a kezét nyújtja, mögötte a Sutjeskában Titót alakító Richard Burton biccent; Mario del Monaco operaénekes a mandzsettáját igazgatja. És így tovább a művészvilág nagyjai: Orson Welles híres rendező, Carlo Ponti olasz producer, akinek felfedezettje Sophia Loren. A színésznőnek Tito igencsak szeretett főzni, ahogy azzal a diktátor többször hencegett. Megfordult nála Kirk Douglas színész és producer, Elizabeth Taylor többszörös Oscar-díjas színésznő, valamint Josephin Baker énekesnő, táncosnő, előadóművész. És nem utolsósorban az első űrhajósnő, Valentyina Tyereskova. A helyi nagyok közül sokak mellett tiszteletét tette a horvát írófejedelem, Miroslav Krleza. A hírességek áradata napjainkban is tart. Nemrégiben az amerikai dollármilliárdos, Bill Gates megajachtja is kikötött e partoknál, hogy megmártózzon az Adria habjaiban.

Szerencsénk van, mert a kiállítóteremből kilépve szinte belebotlunk Josip Broz mesés Cadillacjébe. A járgány ugyanis ritkán pihen, a nyári szezonban többnyire foglalt, állandóan úton van, igaz, csak a sziget határain belül. Az alkalmat megragadva útitársaink egyike-másika szelfifotókon örökíti meg a kivételes találkozást. Teszik ezt stikában, mert ezért is fizetni kellene, nem beszélve a sofőr melletti autókázásról, amelyre a nagy foglaltság miatt napokkal előtte kell benyújtani az igényt. A nagy emberhez illő testes járgány hossza 5,6 méter, szélessége kereken 2 méter. Motorja 5,3 literes, 210 lóerős, nyolchengeres. Ehhez igazodik a fogyasztása: 25 liter száz kilométerenként. Korához képes kitűnő állapotban van. Sötétzöld színével megdobogtatja az oldtimer­rajongók szívét. A Cadillac Eldorado egyedi gyártású típust 1952-ben kapta ajándékba a vezér a kanadai kitelepülőktől. A kocsit évekkel ezelőtt még aprópénzért ki lehetett bérelni szigeti furikázásra, de rájöttek közben, hogy mekkora butaság ez egy százezer dollárt érő, történelmi ritkaságnak számító autó esetében.

Kicsi, de sok tekintetben a legek szigetén járunk. Így például a 20. század elején, Európában az elsők között itt alakítottak ki golfpályát az úri közönségnek. Említsük meg még a mediterrán térség legidősebb olajfáját, amelynek korát 1600 évesre taksálják a szakértők. Csoda, hogy ennyi változást megélt, megmaradt a helyén. Igaz, a múlt század 70-es éveiben egy viharos ítéletidő során vastag ága leszakadt, törzse kettévált, ám sikerült konzerválni. Terméséből azóta is extraszűz olajat sajtolnak, amely külső és belső elixírként szolgál az emberi testnek. Vastag fáját sokan abban a hitben próbálják átölelni, hogy magas kort élnek meg egészségben.

A turisztikai kínálat részét képezi, s a mítoszok és legendák sorába illeszkedik egy szerelmi történet, amelynek szereplői a római rabszolganő Lídia és a kegyeiért esdeklő két férfi. A vetélytársak párharca tragédiába torkollott a pazar római villában a Verige-öbölben. Itt élt fényűző módon az amforakészítő és olajsajtoló manufaktúra gazdag tulajdonosa, Aulus Faesonius, aki idős korában vetett szemet a húszéves, szépséges lányra. Ezt tette egy másik, szintén gazdag, ám fiatal patrícius. Az ő neve Gaius Lucanius, akinek szenvedélyes szerelmét viszonozta a hölgy. A hoppon maradt, öregedő úr azonban bosszút forralt. Cselszövéssel a föld alatti pincéjébe csalta riválisát, ahol rázárta a vasajtót, amit később be is falaztatott. A történet tárgyi bizonyítékaira 1912-ben, a tepidárium feltárásakor bukkantak a régészek, amidőn a befalazott ajtó mögött megtalálták a rejtőzködő csontvázat, együtt a szörnyethalt ifjú aranyláncával, amelyen bevésve az ő neve állt: Gaius Lucanius Bassus. A hősszerelmesek emlékét mozaikberakásos kép őrzi a castrum padlózatán.

Még az 1978-as keltezésű magyar nyelvű útikönyvben is az áll, hogy a Brioni-szigetek nem látogathatók. Azóta persze sokat változott a világ, ám még mindig akadnak elzárt részek. Ezek közé sorolhatók a pazar villák, amelyek egy része kibérelhető ugyan, ám naponként potom egyhavi magyar átlagbért kell leszurkolni értük. Tervezik a fehér ház, az egykori Tito-villa megnyitását is a turisták előtt. Az elképzelések szerint heti egy alkalommal lenne látogatható a nyári szezonban, feltéve, ha adott napon a közelben nem tartózkodik valamely védett személy. 25 fős csoportokat fogadnának, kísérővel. Érdekes lenne bejutni a köztársasági elnök nyári rezidenciájába, ahol a horvát képzőművészet remekeit gyűjtötték egybe. Egyébként a mostani elnök asszony az építmény rossz

emléke miatt irtózik tőle. Közvetlen elődei sem kedvelték, bár Tudjman néhányszor megfordult benne.

Kuriózum lenne a mindössze kéthektárnyi, nyolcast formázó Vanga sziget bejárása, ami egy időkapszulával is felérne. Az egészet misztikum lengi be a mai napig. Annyi tudható róla, hogy északi felén terül el a fehér villa, déli része gazdálkodásra szolgált, szőlővel és déli­gyümölcsökkel, mandarinnal, kivivel beültetve. A bornakvaló készítésére a rizlingfajták sorába tartozó, őshonos isztriai malváziatőkék termését használták. Persze ezek nem adtak annyi mustot, hogy megteljen a gazda pincéje, amelynek fakkjaiban jobbnál jobb nedűk sorakoznak. Ezek hazai és külföldi adományokból származnak. Az egykori gazda ügyelt arra, hogy a saját születési évétől, 1893-tól kezdve valamennyi évjáratból legyenek butéliák a kínálatban. Vendégeivel úgy koccintott, hogy mindig azt a palackot vette elő, amely az illető születési idejéből származik.