A Göcseji Múzeum számára is becses érték az egerszegi Vöröss család hagyatéka

A család eredetileg Vépről származik, de a 19. század már Zalaegerszegen találta a szerteágazó famíliát. Megyeri Anna, a Göcseji Múzeum főmuzeológusa régóta szeretett volna belepillantani a Vöröss család múltját őrző dokumentumokba, noszogatta is a vele jó munkakapcsolatot ápoló Vöröss Juditot, a Széchenyi-iskola tanárát. A leszármazottak azonban egy sürgető költözés, lakásfelújítás sodrában kis időre szem elől tévesztették a relikviagyűjteményt, s már attól tartottak, talán valaki véletlenül kidobta a selejtezésnél. Végül nemrégiben, a szülői ház padlásán bukkantak rá az elődök gondosan elcsomagolt fotóira, irataira és egyéb emlékeire. Egy méretes dobozban lapultak.

– Véletlenül került elő, akkor épp mást kerestünk… – meséli Vöröss Judit, aki a családi szószóló szerepét vállalta. – Kinyitottuk a dobozt, s újra megelevenedett a múlt. Dédapánk és nagyapánk világa mellett a saját gyerekkorunk is, amit Ági nővéremmel együtt itt töltöttünk Zalaegerszegen. Elképzelhető, mennyire megkönnyebbültünk, örültünk. Most azon törjük a fejünket, hogy mit tartsunk magunknál, s mi az, amit nem tudunk felelősséggel megőrizni, jobb helye volna a múzeumban. Fantasztikus fotók kerültek elő, szinte az arcokra van írva, hogy reményteli éveket élt a családunk, vagy megpróbáltatások sújtották.

A család felemelkedését a dédapa, Vöröss György Antal (1873–1946) hozta el, aki Moór-lányt vett feleségül. (Utóbbi dinasztiából került ki Moór Marianna színésznő is.) A Moór-ág az iparos, míg a Vöröss a köztisztviselői vonalat hozta magával. Az említett dédapa szegény sorból, önerőből, megyei számvevőszéki főtanácsosi rangig küzdötte fel magát. Baráti kapcsolatot ápolt Mindszenty Józseffel, az olai ferences plébánia felépítését dokumentáló hírneves albumban például az ő oldalán örökítette meg a fénykép. A Serényi Árpád által fotózott, 1927-ben kiadott díszalbumból amúgy eddig mindössze két eredeti példány volt ismert a városban, a harmadikat most adta elő e hagyaték.

Ugyanezen dédapa több regény- és népszínműkísérlet mellett gyöngybetűkkel papírra vetette élete történetét is, 29 éves koráig. Mégpedig oly részletességgel, hogy iskolatörténeti forrásként használható, hiszen egyebek közt bemutatja és jellemzi a kereskedelmi iskola összes tanárát. Arról is ír, hogy gyerekként négy év késéssel kezdhette csak el az elemit, mert édesapja, Vöröss János ellenezte iskoláztatását. Nem akarta, hogy tanult ember legyen a fiából, mert úgy vélte, sok gyalázatos tett ragad a képzett fők kezéhez. Végül anyai támogatással iratkozhatott be. Különleges gyerek lehetett, mert bár ő maga még nem volt nebuló, az utcabeli aprónépet mégis okította. A megkésett iskolakezdés miatt a kereskedelmi iskola érettségijét csak esküvője után szerezte meg.

A kéziratban a zsidó pogromokról szintén esik szó, megemlítve a család üldözöttek melletti kiállását. Vöröss Györgynek a halála sem volt szokványos, a ferences templomban, reggeli szentmise közben érte a vég.

Legidősebb fia, szintén György, Kehidán lett jegyző, a legkisebb pedig Szombathelyen kanonok. Általuk ugyancsak sok mindennel gazdagodott a hagyaték. De került ki a családból budapesti gimnáziumigazgató, geológus, rádióbemondó, újságíró, orvos, kereskedő is. Beszélgetőtársunk és testvére pedig egyaránt a katedrát választotta.

– A hagyaték két fő vonulatból áll össze – halljuk Megyeri Annától. – Egyfelől a terebélyes család történetét megőrző iratokból, másfelől pedig értékes egyház- és vallástörténeti dokumentumokból. Utóbbi főként a dédapa egyetlen felnőtt kort megért lányának, Vöröss Margitnak köszönhető, aki a hölgykongregáció vezetőségi tagja volt.

A múzeum a hagyatékban fellelt mintegy 120 fotográfia jelentős részét már digitalizálta. A portrék közt rajzok is akadnak, amelyeket az I. világháború harcterein készített fényképek nyomán valamely jó kezű grafikus.

A hagyaték részét képezi egy ezüst Ferenc József érdemkereszt és annak kísérő okirata, amit már a múzeumnak adományozott a család. A kitüntetést 1850 óta adományozták, olyan katonai és polgári személyek kaphatták meg, akik hűségesek voltak az uralkodóhoz. Vöröss György mellére 1915-ben tűzték fel, az I. világháború harcaiban tanúsított helytállásáért.

– Ilyen, kísérő okirattal ellátott kitüntetés eddig nem is volt a gyűjteményünkben – folytatja Megyeri Anna. – A múzeum számára társadalomtörténeti szempontból is becses értéket képvisel a hagyaték. Találtunk például egy 1900. augusztus 20-án készült fotót, ami fotótörténeti szempontból szenzációnak számít. Az látható rajta, amint az ipartestületi zászló avatása után az iparosok széles sorokban, zenére vonulnak a kaszaházi vendéglőbe mulatozni. A felvételen kivehető az őket kísérő cigánybanda, s jól látható a fából ácsolt kaszaházi híd is.

Az érdekességek között említik még a mai Zrínyi-gimnázium századelőn végzett osztályainak érettségi találkozóit dokumentáló, névsorral ellátott emléklapokat, továbbá egy bibliát, amelynek előlapjaira valaki feljegyezte a Vöröss ősök születési és halálozási dátumát, a halál okával együtt. A lista 1804-ben indul, Vöröss Annával.