Hallgass bele a Magyar Tájdíjat nyert Egeraracsa dalába!

A díjat a Magyar Nemzeti Parkok Hete, s a Föld Napja alkalmából tartott ünnepségen, Kecskeméten adta át dr. Nagy István agrárminiszter. A közösen pályázó települések vezetői közül Egeraracsa polgármesterét, Dancs Lászlót kérdeztük, mert az ő faluja egy dallal is gyarapodott. Megalapozandó a díjhoz kapcsolódó hangulatot, nézzük a dal első versszakát:

„Ahol a dombok mögött összeérnek a fények / Tavasszal hóvirág mezők közt zajlik az élet / Ahol fény kereszt jelzi, ez a csodák faluja / A dombok, a völgyek, a tavak otthona” – A Pogányvári hegy alatt megbúvó falu polgármestere a dalról ezt mondja:

-Sláger Tibóval, a szintén zalai slágerszerző énekessel az elmúlt évek során összebarátkoztunk, s ő vetette fel, ha már van címeretek, zászlótok miért ne lehetne dalotok is. Tényleg, kemény munkával annyi mindent elért ez a falu, hogy egy dalt is megérdemelne gondoltam. Megpróbáltunk átvitt értelemben minden eddigi eredményünket belevenni a nótába. Tavasszal valóban hóvirágözön tesz széppé bennünket, ősszel a ciklámenek pompáznak az erdőben, itt vannak a tavaink, a fóliasátrakban tonnányi paprikát termelünk. Jól működik az egyedi, fogolyszínű kettőshasznú baromfifarmunk, van az önkormányzatnak száraztésztagyártó, savanyító és húsfeldolgozó üzeme, őshonos cseresznye, meggy és körte ültetvénye. Közadakozásból az idén állítottunk a hegyen fénykeresztet, s még az idén, ugyancsak közadakozásból a temetőben szeretnénk egy lélekharangot is elhelyezni, az ünnepeinken pedig a mi dalunkat is énekelni. Azt a dalt, ami csak Egeraracsáról szól.

„Ahol az emberekben lüktet még a lélek / Tudnak alkotni és teremteni szépet / Ahol a Kis-Balaton érintetlen élővilág csoda / Vándor kérlek, vigyél el oda” folytatódik a dal, melynek szerzője, a több évtizedes zenei múltat maga mögött tudó Kiss Tibor. Ő a Kék a szeme, vagy a Táncolj cigánylány slágerek szerzője is, melyek eljátszása nélkül nem múlhatnak el bálok, lakodalmak, így beszél Egeraracsáról:

-Lacit, régóta ismerem, sokat jártam a falujukban. Miután felvetődött a dal ötlete körbevitt a gyönyörű tájon. Megnéztük az erdeiket, a tavakat, a szőlőhegyet, a termelő helyeiket, s megragadott az itt élők szorgalma, teremteni akarása, barátsága. Aztán, ott a közelükben a lenyűgöző Kis-Balaton is, egyszóval miután mindezt láttam, belülről jött a szöveg a dallam. Amikor a dalt felénekeltük, eljöttek a stúdióba a helyi lelkes hölgyek, a Sziporkák együttese, akik a refrénben szerepelnek. Nagyon aranyosak, szorgalmasak, aktívak voltak, tényleg öröm volt velük együtt dolgozni. Hogy gyakori-e az ilyen kérés? Már több hasonló is volt, de eddig inkább sport csapatok, különböző szerveztek kértek dalt.

„Ahol híres szőlőhegy volt hajdanán, / Ezt a helyet úgy hívták, hogy Pogány vár / Itt termett 1889 Arany érmes bora / Pogány vár dicső korszaka” – hangzik a harmadik versszak, s ennek kapcsán Dancs László is a „boros” terveikről szól:

-Szeretnénk egy bormúzeumot létrehozni. Az önkormányzatnak már öt picéje van a hegyen, az egyikben már fel is állítottuk az üveges tároló szekrényeket. A környék borait szeretnénk ezekben elhelyezni, de távolabbi bortermő helyek kínálatából is akarunk borokat tartani. Azt akarjuk elérni, hogy érdemes legyen feljönni a hegyre. Ezért is neveztünk az idén a magyarországi falumegújítási díjra, de nem egyedül, hanem Zalaszentmártonnal, Dióskállal, Esztergályhorvátival, Pacsával és Kerecsennyel közösen és nagyon örülünk annak, hogy nyertünk. Ez azt jelenti, a Pogányvár körüli települések egy csoportja, képes arra, hogy megkezdje a környezet, a kultúrtáj, a szőlőhegyek megújítását, és a településeik szépítését. Megkíséreltük a felhagyott szőlőhegyeink, zártkertjeink életre keltését, a szőlők, gyümölcsösök felújítását, újra telepítését. A biológiai sokszínűség, a hagyományos művelés, az őshonos és a helyre jellemző növényzet megőrzése, a jövőnk egyik záloga is lehet. A hatalmas táblás művelések totálissá válásával, a szőlőhegyeink kis szigetek lesznek a tájkultúra megőrzésében és bemutatásában. A hagyományos művelés fogásainak, módszereinek, eszközeinek megőrzése a hagyományos gazdálkodási kultúra és életmód továbbvitele a túlélést rejtik magukban. Ez a mi kísérletünk lényege itt, a Pogányvári hegy karéjában megbúvó romantikus, idillikus kis falvakban. A Magyar Tájdíj a munka folytatására kötelez bennünket, sőt, a kormány segítségével, a pályázatunkat benyújthattuk az Európa Tanács Tájdíjára is, amit nagyon szeretnénk. A mindennapi boldogulásunkhoz kellenek az elismerések is, mint ahogy a dal is… Ez a teljesítmény nem magától jött, minden itt élő ember kitűnő munkájának az eredménye, amire igazán büszkék lehetünk – mondja elismerően a polgármester.

[audio mp3="https://www.zaol.hu/wp-content/uploads/2019/05/Egeraracsadala.mp3"][/audio]

„Egeraracsa, Egeraracsa, Zalai dombok, völgyek tavak otthona / Egeraracsa, ahol megérint a természet java, vándor kérlek, vigyél el oda” hangzik a fülbemászó refrén. Az oklevél és a plakett már az önkormányzat székházban vannak, a dalt hivatalosan július 6-án, az idei falunapon mutatják be a falu közösségének. Az egyik közösségi portálon viszont már nagyon sokan felfedezték, hallgatták, s osztották meg Egeraracsa nótáját!