Az erdélyi városok és Gyimes mellett Moldvában is megfordultak az egerszegi diákok

Ebben a tanévben iskolánk ismét elnyerte a gimnazistáknak meghirdetett Határtalanul pályázatot, melynek keretein belül egyhetes kiránduláson vehettünk részt Erdélyben. Mi, diákok nagyon nagy lelkesedéssel készültünk az utazásra, ami felejthetetlen élményeket adott számunkra.

Szombaton kora hajnalban indultunk el. Mivel az út nagyon hosszú volt, az első nap végén Nagyváradon töltöttük az éjszakát, csak másnap érkeztünk meg állandó szálláshelyünkre, Gyimesbe. A táj első pillanattól kezdve magával ragadott bennünket: a hatalmas, zöld hegyek; a rajtuk legelő nyájak; a sűrű erdők mind-mind nyugalmat és békét árasztottak.

A hét nyitásaként közös szentmisén vettünk részt az ottani testvériskola, a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Líceum diákjaival. Velük már volt szerencsénk találkozni, ugyanis két héttel azelőtt ők töltöttek pár napot itt Zalaegerszegen.

Természetesen nagy öröm volt őket újra látni. Az egész együtt töltött hét programja rendkívül színes volt, mindenki talált benne neki tetszőt.

Megtekintettük többek között az Ady Múzeumot, felkerestük az ezeréves határt, több templomot, székesegyházat is megnéztünk. Egy napon lehetőségünk volt átutazni Moldvába is, ahol láthattuk, megdöbbentően nagy a különbség a két országrész között. Egy magyar települést, Pusztinát kerestük fel, oda vittünk adományokat is, amiket az ott élők örömünkre nagy hálával fogadtak.

Megismerkedhettünk az ottani kultúrával: az ott élő gyerekek meséket adtak elő, helyi dallamokat énekeltek és hangszereken játszottak nekünk. A programok folyamán sok időt töltöttünk a szabadban. (Személyes kedvencem a lovasszekerezés volt.)

A kirándulást az erdélyiekkel kialakított kapcsolataink, a velük töltött idő színezte ki igazán. A kulturális programok mellett lehetőségünk volt bepillantani az ott élő diákok életébe, nehézségeikbe, mindennapjaikba. A közös tanórák, a lovasszekerezés, a táncház mind-mind lehetőséget adott a másik kultúrájának, szokásainak megismerésére. Nagyon befogadó, vidám közösség alakult ki.

Az utazással értékrendileg és szellemileg is sokat gazdagodhattunk. Különleges volt megélni azt, hogy egy másik országban tartózkodunk, mégis értjük a nyelvet. Megdöbbentő volt látni, hogy a nagy Magyarország határai mennyivel arrébb húzódtak, ekkora távolság megtétele után is még magyar földön voltunk.

Nagyon sok élményt szereztünk, melyeket egy írással nehéz átadni. Sokunk közt olyan baráti szálak fejlődtek ki, melyek talán komolyabb kapcsolatokhoz vezetnek, és amelyekben a távolság sem akadály. Rendkívül szerencsés volt ez az utazás abból a szempontból is, hogy az iskolán belüli kapcsolataink is mélyültek, sikerült egymást jobban megismernünk, nyitni a másik felé.

Az Erdélyben tett kirándulás nagyon sűrű és sokszínű volt. S talán ez a sokszínűség az, aminek a segítségével ilyen mély barátságok alakultak ki. Rengeteg élménnyel gazdagodhattunk, jobban odafigyeltünk a másikra, észrevettük egymás értékeit és így már kicsit jobban értjük, mit is jelent magyarnak lenni.