Emlékkővel tiszteleg Thúry György előtt az orosztonyi közösség

A kilencedik alkalommal megrendezett Thúry Portya pénteken kezdődött, szombaton pedig a hagyományos gyalogos-lovas zarándoklattal folytatódott az orosztonyi rétre, ahol kopjafa őrzi Thúry György emlékét. Habár nem könnyű gyalogszerrel teljesíteni a Nagykanizsa és Orosztony közötti 27 kilométert, mindenki állta a sarat. A portya záró-­ünnepségén annak fővédnöke, Cseresnyés Péter miniszterhelyettes, országgyűlési képviselő mondott beszédet.

Vörös András, a Thúry Portyát szervező vitézlő oskola vezetője úgy vélekedett: a mostani rendezvény sikerült mind közül a legjobban. Mint elmondta, ez azért lehet így, mert sok ember, illetve közösség akarta, hogy így legyen. Csatlakozott a portyához a Várpalotáról érkezett Palotai Darabontok, a köztársasági érdemrenddel kitüntetett Csepin Péter vezette Bakonyi Poroszkálók csapata, a helyi Thúry Toportyánok pedig tájékozódási lovasversenyt szerveztek.

A kopjafától a zarándokok a község Zalaszabar felőli végére vonultak át, ahol sor került az önkormányzat által Thúry György születésének 500. évfordulója alkalmából állított emlékkő felavatására. Az ezen látható domborművet Turi Török Tibor készítette és ajánlotta fel a településnek. Az avatón először Szőllősi Tiborné polgármester köszöntötte a megjelenteket (miután a hagyományőrzők tisztelgő lövéseket adtak le puskáikkal) és mondott beszédet.

– Szomorú esemény köti Orosztonyt Thúry Györgyhöz: 1571. április 2-án a település határában halt hősi halált – mondta a polgármester. – A törökök Alsó-Orosztony határában 150 lovasával tőrbe csalták, a lovak a lápos-mocsaras területen elsüllyedtek. A hódítók csak így tudták meg­gyilkolni a hősöket – Thúry György fejét levágták és Konstantinápolyba vitték, ahol közszemlére tették. A kapitány minden ízében magyar volt: hódolt a becsületnek, a tisztességnek, egyenes, szókimondó ember hírében állt. Méltán lehetünk büszkék rá, emlékét ápoljuk és megőrizzük az utókor számára.

Az ünnepségen a megyei önkormányzat képviseletében Strázsai Zoltán mondott beszédet és Kátai Zoltán Kossuth-díjas énekmondó énekelt. Eztán került sor az emlékmű ünnepélyes felavatására, amit végül Kelemen István plébános áldott meg.