Fűzvölgy gondolatban már a sváb betelepülés háromszázadik évfordulójára készül

Ez a történet jut eszembe, amikor a napokban, egy napsütéses reggelen megérkezek Fűzvölgyre, de nem a név miatt, hanem, mert olyan tisztán ragyogott a falu, hogy ezzel is versenyezni lehetne. Említem is Szabó István polgármesternek:

-A közmunkások hetente kétszer összegyűjtik a közterületeken a szemetet, ez a mi előírásunk, ők viszont önszorgalomból a csikkeket is összeszedik. A környék sváb falvai közül a miénk a legkisebb, de kényesek vagyunk a környezetükre. Fűzvölgy határa is kicsi, a látványosabb táji környezet a szomszédos Magyarszerdahely és Homokkomárom határában található, nem véletlen, hogy sok fűzvölgyinek ott van, vagy inkább volt szőlője, pincéje.

A „Mert az Ön faluja is rajta van a térképen!” turisztikai sorozatunk legutóbbi, Magyarszentmiklósról megjelent riportban már érintettük a környék történelmét, amely az 1722-es német családok betelepítésétől kezdve, főbb történéseikben részben azonosak voltak ezekben a falvakban. Viszont Fűzvölgynél is felbukkantak újabb, az identitás fogódzóit kereső települések számára fontos történetek. Mint már említettük, 1722-ben Fűzvölgyet, Hosszúvölgyet és Magyarszentmiklóst kizárólag német lakosokkal élesztették ujjá.

Fűzvölgynek a németek megjelenése előtti története is érdekes. Az 1940-es években dr. Horváth László régész terepbejáráskor találta meg a római kori Borostyán út maradványait, ami Alsó-Lendváról ágazott el, s a Kanizsai-berket ebben az irányban kerülte el. Fűzvölgy határában egy római katonai tábor, Castrum nyomára is bukkantak. A középkorban kevés nyom maradt fenn a faluról, az is csak közvetetten jelzi létezését. Domonyai Tamás 1519-ben egy magyarszentmiklósi kúriát 10 hold földdel, egy réttel Fűzvölgyben és egy fél jobbágytelket, valamint szőlőt adott el. Azt azonban nem tudni, hogy a „Fűzvölgyben„ név említés határrészt vagy lakott helyet jelölt-e? Az viszont már pontosan tudható, hogy Kanizsa felszabadulása után megkezdődtek a birtok adás-vételek. A Fűzvölgy környéki területek legnagyobb vásárlója báró Scheckendorf Farkas Kristóf várkapitány volt, aki itt allódiumot (föld, amely nem tartozik a feudális kötelességekhez, vagy terhekhez) létesített. Mivel a környéken földet művelő munkaerő nem volt, külföldiekkel akarta betelepíteni a birtokot. Neki, majd özvegy feleségének ez nem sikerült, ezért, 1717-ben, 8000 forintért eladták a birtokot báró Esch Ferenc császári és királyi ezredesnek, aki a németországi Rajna vidékről, Koblenzből szervezett a környékre telepeseket.

A legkorábbi, változatlan szövegű leírás és térkép a 18. századból, 1796-ból: „Fűzvölgy. Frajocz. Frajvíz. Elegyes falu Szala Vármegyében, földes Ura Gróf Batthyáni Uraság, fekszik Homok Komáromtól nem meszsze, mellyhez vidékje hasonlitó, és ennek filiája. Határja homokos, szőlő hegye, erdeje van, borainak eladására is meglehetős módgya, második Osztálybéli.”

A mostani faluköszöntő táblán a német nyelvű helyiségnév: Freywis, ami szabad, megváltott rétet jelent. A 78 éves Schmidt József és felsége, a szomszédos hosszúvölgyről származó Nith Erzsébet szívesen beszél a régi emlékekről:

-A betelepülő ősöm bíró volt, neki dupla juttatás járt. Sírt, amikor megkapták a földet, hogy mivel veti be. Sokáig őrizték a nyelvet, de amikor az első világháborúban német katonák érkeztek ide, s meghallották a tájszólásukat, kinevették őket. Na, ezután felhagytak a német beszéddel. Az is fontos, hogy először csak egymás között házasodtak – mondja Schmidt József, aki a falu díszpolgára is. A családdal lakik a feleség édesanyja, aki már 92 éves. Az ő mamájának a testvére volt az első, akinek 1920-ban magyar férje lett.

- Tizenöt éve voltunk Koblenzben. Nagyon nagyváros. A temetőben azonban találtunk az itteniekhez hasonló neveket – mondja Erzsike.

„Új hazában” címmel Balla Lőrinc nyugdíjas pedagógus dolgozta fel, s írta meg a térség német betelepülésének történetét.

- Mindenkinek dolga van a földön, miután megszületik. Ez is a feladatom volt. A környék páratlanul szép vidék. Nekem a magyarszedahelyi hegyen van még több mint kétezer tő szőlőm. A környék legmagasabb pontja is ott van, 333 méter, páratlan kilátással – mondja, a 93 éves vendéglátónk, akinek idézünk a könyv előszavában leírt gondolataiból: „… természetes, hogy mindenki a maga múltját akarja leginkább megismerni, és azt szereti a legjobban. Szeretném, amit csak lehet felkutatni, megismertetni, közreadni azzal a megjegyzéssel, hogy sokszorta több az, amit nem tudunk, mint amit eddig tudtunk vagy megtudhatunk ezután.”

-A temetőben, az első tanítónk, Horváth Pál sírkertjében, – a falunak 1836-ban saját iskolája volt, ahol magyar és német nyelven oktattak – összegyűjtöttük az elhagyott sírköveket. Az a tervünk, hogy az összes, erre a célra jelölt követ egybegyűjtsük. Sajnos, a régi tanító sírköve nincs meg csak a feleségéé, aki 1902-ben hunyt el. A lélekharangot a napokban állítottuk fel a ravatalozó elé – mutatja a polgármester. A példásan gondozott temető erdő felőli részén fehérlenek a nyíló hóvirágok. A temető melletti erdő alatt egy természetvédelem óvta mezőrész, a vándorló homokbuckák találhatók. A faluban, a temető felől érkezve, emlékpark fogadja a látogatót. A Nagy-Magyarországot ábrázoló emlékfal előtt, Árpád vezér, Szent István és Szent László király, valamint Szent Erzsébet szobrai láthatók.

-A faluházban tegnap tartottuk a generációk találkozója ünnepi programunkat, nem volt időnk még kitakarítani – szabadkozik Szabó István a faluházban, majd megmutatja a faluház melletti rendezvényteret a közösségi kemencével, a játszótérrel és a szabadtéri felnőtt fitnesz parkkal. A közeli templomban, ami közösségi összefogással épült 1980-ban, s ’96-ban már hasonló módon bővíteni is kellett, látható a koblenzi zászló. Közben Szabó István elmondja, mindössze négy ház eladó a faluban, s ha elindul is a falusi CSOK, nem sok érdeklődőt tudnak fogadni. Sűrű a falut érintő buszjárat, csak hétvégén nincsenek buszok, holott valamikor szombaton és vasárnap százával hozták ezek a járművek a hegyekbe a kanizsaiakat, mert igen sokuknak volt itt szőlője.

Az igazi turisztikai vonzást a magyarszerdahelyi, de főleg a homokkomáromi hegy jelenti, amit érint a kéktúra útvonal is. Ez utóbbira, a zalai borvidék egyik legnagyobb egybefüggő szőlőterületére igyekszünk. A borvidék lelke a Csinga-hegy. Itt áll Tislér Zoltán fafaragó pincéje, ahol évek óta rendeznek alkotó tábort faragóknak, s környezetében tartják a Csinga-hegyi Napokat. A szobros környezetben élmény kirándulni.

- Homokkomárommal, Hosszúvölggyel és Magyarszentmiklóssal 2011-ben rendeztük meg a Hegyek Völgyek Napokat. Szerettük volna ezt az itteni svábság hagyományos ünnepévé tenni, de a többiek kiszálltak a programból. Pedig szükséges volna az ilyen hírverés, s akkor nem csak a Fűzvölgyi Dalostársak énekegyüttesünk vinné a hírünket. Szeretnénk ezt újra éleszteni, s már most 2022-re gondolunk, akkor lesz háromszáz éve, hogy őseink ebbe az országba, s erre a vidékre költöztek – köszön el Szabó István.