A saját szívét tárta ki az olvasók felé a zalalövői Horváth István Sándor plébános

„Az evangélium rendkívüli gazdagságú üzenetsort hordoz magában, mindennap érdemes egy-egy részletére, egy-egy mondatára vagy akár csak egyetlen szavára odafigyelnünk, és arról elmélkednünk. Hiszem, ha valaki minderre csak néhány percet is rászán naponta, akkor az Isten ezen igék, ezen mondatok vagy szavak alapján fel fogja tárni előtte útmutatásait, hogy miként tud az ember lelkiekben fejlődni, vagy a mindennapi élet gyakorlatában továbblépni.”

Horváth István Sándor zalalövői plébános fogalmazott így annak kapcsán, hogy Szívem első gondolata címmel ismét írásba foglalta az evangéliumhoz kapcsolódó gondolatait, amelyekkel mások számára is segítséget, támaszt kíván nyújtani az elmélkedésekhez. Mint mondotta, a sorozat megszületése egy televíziós műsorhoz köthető, a jelenlegi pedig már a hetedik kötet.

– Az egyházban szükség van reformokra, szükség van megújulásra – mondta a plébános. – Ezt a megújulást azonban ne a Vatikántól, és ne is a püspökeinktől várjuk, próbálja mindenki a saját maga számára megkeresni annak forrását. Azt, hogy mi az a forrás, mi az a lelki kincs, amiből inni akar. Én ezzel a könyvvel azoknak szeretnék segítséget nyújtani, akik annak lehetőségét kutatják, miként tudják a maguk lelki életét, a maguk vallásosságát megújítani. Fontos, ha a hívek aggódnak a templomaikért, hogy fel lehessen újítani őket, vagy éppen ne zárják be ezeket az épületeket. A kőből épült templomnál azonban sokkal fontosabb az ember lelki temploma. Ezért arra biztatok mindenkit, hogy szánjon mindennap néhány percet az evangélium olvasására és az elmélkedésekre. Ez a könyv utóbbihoz nyújt segítséget.

A kötet napokra lebontva tartalmaz útmutatásokat, amelyek kapcsán István atya úgy fogalmazott, azok az ő lelki életének gyümölcsei, a saját elmélkedései, saját gondolatai. Amikor ezeket papírra vetette, a maga hitéről tett tanúságot. Saját szívét tárta ki az olvasók felé, abban bízva, hogy éppen ez a tanúság fogja megerősíteni őket abban, hogy a saját lelki épülésük útján jó irányba haladnak, vagy adott esetben ez adhat motivációt számukra ahhoz, hogy ők is rátérjenek a Szent­írás mindennapi olvasásának útjára. Az atya hozzátette: ezek az elmélkedések sohasem teljesek, egyetlen esetben sem lezártak, mert az a cél, hogy az olvasó maga kezdjen el gondolkodni az egyes evangéliumi részeken, s önmaga fogalmazza meg, mit kell cselekednie azok kapcsán.

A plébános azt is elmondta, ő reggelente indítja elmélkedéssel a napot, ám ha valaki úgy alakította ki a saját életritmusát, hogy erre inkább este van ideje, akkor már ne az adott napra szóló üzenetet olvassa el a könyvből, hanem a következő napra vonatkozó részt. Így amit este elolvas, az már a következő napját fogja meghatározni. Az atya kérdésünkre szólt arról is, hogy bár az éves ciklikusságból adódóan – főleg az egyházi ünnepekhez kapcsolódóan – vannak ismétlődő részei a köteteknek, az evangélium olyan gazdag üzenetsort hordoz magában, amelyet a földi életünk során a maga teljes valóságában soha nem tudunk kimeríteni.

– Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, így ekkor értelemszerűen erről kell beszélnünk, mint ahogy húsvétkor Krisztus urunk feltámadásáról – magyarázta Horváth István Sándor. – Az év napjainak többségéhez kapcsolódóan azonban megvan a lehetőségünk arra, hogy az evangélium gazdagságát felfedezzük. Kimeríteni azért sem fogjuk, mert akkor mit csinálnánk az örök életben? A földi életünk feladata az, hogy folyamatosan fejlődjünk lelkiekben, ennek útját az elmélkedések jelentik.