Megjelent a kanizsai központi temető kulturális kalauza

A Nagykanizsai Városvédő Egyesület gondozásában megjelent kötet célja, hogy megismertesse a temető kulturális értékeit, segítse a nevezetes nagykanizsaiak emlékének méltó ápolását. A füzet a sírhelyre és az elhunytra vonatkozó adatokkal ismerteti meg olvasóját. A vállalt szándék egybeesik az egyesület elképzeléseivel, mely a temetőt őrizendő, identitáshordozó, a város történelméhez tartozó létesítményeként mutatja fel.

– Kanizsa történetében fontos szerepet játszó személyek emlékhelyének adattára a szándékom szerint arra is szolgál, hogy a városban működő intézmények, szakmai és civil közösségek is feltérképezzék a saját gondozandó emlékhelyeiket – mondta Kardos Ferenc, az egyesület tagja, a Halis-könyvtár igazgató-helyettese. – Gyakran keresnek fel költők, írók, valamint fővárosi egyetemi tanárok, hogy kutassuk fel azoknak az embereknek a nyugvóhelyét, akik egykor nemcsak a város, hanem az ország életében is maradandót alkottak. Ráadásul láttam, hogy sok olyan kripta van, ami nem tartozik a nagyjaink sírjai közé, de az elhunytak jelentősek voltak egy intézmény vagy nagyobb társaság életében. Elkezdtem összeírni a nyugvóhelyeket, az elhanyagoltakat is, csokorba szedni a kiemelkedő személyeket. Erre figyelt fel a városvédők elnöke, Cserti Tibor, aki sokat segített abban, hogy ez a kiadvány megszülethessen.

Kardos Ferenc kötete, a kulturális kalauz természetesen a szerkesztő szubjektív összeállítása, és bizonyosan nem tükröz minden részletet. A temetőben nyugvó emberek életének feldolgozása nagy terjedelmet igényelne, továbbá a személyes adatok bősége könnyen jelentéktelenné tenné a város története szempontjából fontos kulturális mozzanatokat.

– Nem lehet igazán teljes, hiszen minden korszaknak, szakmának, csoportnak embernek vannak egyedi példaképei, amelyek számukra sokkal fontosabbak, mint másoknak – mesélte. – Biztosan maradt ki a nevezetes kanizsaiak sorából fontos személyiség, de reményeink szerint lesz lehetőség pótolni ezt. Tervezzük a kiadvány internetes megjelenését, mely dinamikussá teheti az adattárat, de időről időre frissített, nyomtatottan kézbe vehető változat is, hogy a temető hagyományokkal teli csendjében így is lehessen tájékozódni.

A könyv ezen kívül számos pluszt ad olvasójának. Került bele egyfajta illemtan, temetői szokásokkal és normákkal. A szerző úgy érezte, idővel ezek is változtak, itt az ideje, hogy a fiatalabb nemzedék megtudja, miként kell helyesen viselkedni a sírok között. A szerző korábbi helytörténeti kutatók munkáit is hasznosította, komplex információt nyújtva át az érdeklődőnek.