Gerillatámadás a baba-mama fronton, avagy mire van szüksége egy kisgyereknek?

A gyermek születése különösen érzékeny időszak a fentiek fényében, hiszen a család mindent meg akar adni a babának. Tetszetős ötletekben és csábító reklámokban nincs hiány, az ember néha úgy érzi, rohannia kell vásárolni, különben a gyerek megáll a fejlődésben… Pedig ezeknek a holmiknak jelentős része nem csak felesleges, de akár ártalmas is lehet az anya-gyermek kapcsolatra.

Erre figyelmeztetett Harmati-Győrffy Krisztina perinatális szaktanácsadó, aki a Születés hete rendezvénysorozata keretében tartott előadást kismamáknak a minap. A Tatabányán élő szakember Zalaegerszegről származik, s nem volt mindig perinatális szaktanácsadó…

– Stratégiai marketinggel foglalkoztam, abszolút nyereségorientált szemléletű közegben. Aztán jó öt évvel ezelőtt megszületett a kisfiunk, Huba. Megélve az anyaság mélységeit és magasságait rengeteg kérdés támadt bennem, amelyekre választ kerestem. Beiratkoztam hát az ELTE kétéves perinatális szaktanácsadói képzésére, amely a várandósság, szülés, születés fő kérdéseit és lélektanát öleli fel. Azóta a természetes szülés népszerűsítésének szentelem az időm jelentős részét.

A rendezvényen a gerillamarketing azon fogásaiból adott ízelítőt, amelyekkel manipulálják az anyák döntéseit.

– A kismamákat sok elbizonytalanító impulzus éri, ezért nagy szükségük van a bátorításra, megerősítésre, hogy bízzanak a saját megérzéseikben, ösztöneikben – kezdi Harmati-Győrffy Krisztina. – Nem biztos, hogy a gyermek egészséges fejlődéséhez valóban szükség van azokra a termékekre, amelyeket a reklámok megkívántatnak velünk. Sőt, némelyik éppen az ellenkező irányba hat, s ahelyett, hogy segítené az anya és a gyermek egymásra hangolódását, inkább eltávolítja őket. Holott az egymásra hangolódás, és az ebből megszülető kötődés minősége ma már társadalmi kérdés, hiszen ebben gyökeredzik a felnövekvő generációk lelkülete, személyisége. Ebbe az érzékeny rendszerbe avatkoznak bele azok a reklámok, amelyek a módosult tudatállapotban lévő várandóst, vagy a kismamát bombázzák és manipulálják.

Példaként megemlíti az etetőhálót, amit a hozzátápláláshoz ajánlanak. Cumira hasonlító szilikon termékről van szó, amelybe gyümölcsdarabkát tehetünk, a gyerek pedig fulladás veszélye nélkül kicsócsálhatja belőle a tartalmát.

– Valószínűleg jól elvan vele, de közben megfosztjuk magunkat attól az élménytől, hogy a kicsit a karunkban tartva, átölelve felügyeljük az étkezését, figyelve az arcát, a gesztusait. Ehelyett nyugodtan bele lehet tenni a hordozóba vagy az etetőszékbe. Látszólag megkönnyíti az anya dolgát ez a termék, ám ugyanakkor növeli a testi-lelki távolságot, holott a csecsemőnek ilyenkor leginkább ennek ellenkezőjére volna szüksége. Abba is érdemes belegondolni, hogy miközben az egész világ küzd a műanyagszennyezés ellen, a csecsemő egy darabka műanyagon keresztül tapasztalja meg az étkezés élményét.

Azt is nonszensznek tartja, hogy a cumisüvegek kelendőségét azzal a szlogennel erősítik, hogy segítségükkel az édesapák is megismerhetik az anyatejes táplálás élményét.

– Miért volna erre szükség? Érdekes módon a menstruáció élményét egy reklám sem akarja megosztani velük…

További példa az okos babakocsi. A szellemes szerkezetet már tolni sem kell, engedelmesen megy előttünk.

– Régen, főleg faluhelyen babakocsi helyett hordozókendőben a saját testükön vitték gyermeküket az asszonyok, mára ezt a kitüntetett helyet a hátizsák bérelte ki magának, azt melengetjük. Ezek a látszólag praktikus találmányok elhitetik velünk, hogy adnak valamit, igazából pedig elvesznek. A babakocsik jelentős részében ráadásul előre fordítva ül a gyerek, hogy még véletlenül se lássa az anya arcát, ne legyen szemkontaktus. Ugyancsak gyakori látvány, hogy az anya levegőztetés közben a telefonjába mélyed, miközben a kicsi az eget bámulja… Mindezeket azért gondolom romboló hatásúnak, mert a csecsemő belső reprezentációja, az, hogy ő kicsoda és milyen körülötte a világ, lényegében az anyából táplálkozik. Ha sétáltatás, vagy szoptatás közben a saját arca közelében egy mosolygó, biztató édesanyát lát, akkor azt fogja megtanulni, hogy a világ szép és biztonságos, ő pedig ennek értékes, szeretni való része.