Nagykorú lett a botfai tollfosztó

Mint a legtöbb népi hagyomány, egykor a tollfosztó is munka volt, de ami egyedül egyhangú és fárasztó, közösségben kellemes időtöltés lehet. Ezért baráti családok összefogtak, s kalákában sorra mindenkinél elvégezték a feladatot, közben beszélgettek, énekeltek, jól érezték magukat, s végül a párnák, dunnák is megteltek tollpihével.

Ma már a tolla kedvéért Botfán sem tartanak libát vagy kacsát, tollfosztó sincs a házaknál. Az Őszirózsa klub nyugdíjasai viszont elhatározták: nem hagyják feledni a vidám szokást.

- A kezdetektől népszerű rendezvényünk a tollfosztó, a nők az asztaloknál ülve a tollal bíbelődnek, beszélgetnek, énekelnek, a férfiak az első években kukoricát morzsoltak, ma már inkább csak kártyáznak, kínálgatják az asszonyokat, s mint régen, különböző tréfákat eszelnek ki – tájékoztatott Olasz Gyuláné, akinek a vezetésével annak idején belevágtak a hagyományőrzésbe.

- Örömmel mondhatom, tovább gyarapodik a vidám rendezvényeink sora – tette hozzá Németh Szilveszterné, a nyugdíjasklub tavaly ősszel megválasztott vezetője. – Az egyik pártoló tagunk, Nagy Sándor ötlete nyomán a tollfosztó mintájára közös „diótörésbe” kezdünk. Hasznos is lesz, és egy újabb alkalom az együttlétre.

A botfai tollfosztónak állandó vendégei is vannak, a zalaegerszegi Nefelejcs Nyugdíjasklub már negyedik éve vesz részt a mulatságon.

- Szinte valamennyien itt tanultuk meg ezt a munkát – ismerte be Bangó Józsefné, a vendégklub vezetője. – Természetesen nem maradunk adósuk, az Őszirózsák majd maskarába bújnak és részt vesznek a mi farsangi mulatságunkon.

Jól jártak a botfaiak Tolvaj Márta alpolgármesterrel is, aki ugyan még csak „alapfokon” műveli a tollfosztó tudományt, de lelkesedésével máris teljes értékű munkaerőnek számított. Szerinte az együtt végzett munkának rendkívüli a közösségformáló ereje.

Természetesen nem kellett szótlanul és étlen-szomjan dolgozniuk a tollfosztóknak, Horváthné Németh Szilvia apró szendvicsekkel, Salamon Gyula pedig aranyérmes boraival kínálta az asszonyokat. Közben a konyhában Simon Ottóné vezényletével már készült a vacsora is.

- Régen megfőzték az aszalt gyümölcsöt, azt ették kaláccsal, pogácsával, de a szálló tollpihe miatt csak a munka végén – emlékezett Simonné.

- Mifelénk a foszlós kalács volt a divat – tette hozzá Salamon Gyuláné. – Ma is látom magam előtt, ahogy a vetett ágy tetején sorakoztak – így kíméletesen hűlt ki a tészta és nem tört meg a teteje.

Mrakovics Miklósné mesélte: fél évszázaddal ezelőtt Egerszeghegyen is divat volt a tollfosztás, ott egy pajtában gyűltek össze 25-30-an, befűtöttek a vaskályhába, s míg a felnőttek dolgoztak, a gyerekek kedvükre játszhattak.

A 18. tollfosztón dr. Kocsis Gyula, a Nyugdíjasklubok és Idősek Életet az Éveknek Országos Szövetsége országos alelnöke, megyei elnök 20 éves lelkiismeretes munkájáért díszoklevelet adott át Olasz Gyulánénak.