A báthorys tanulók „megfőzték” a zsűrit is

A „Hazai ízek, hazai asztalokon szakképző és szakközépiskolai szakácsverseny” összesítésében a Forintos László, Boronyák Máté, Németh Martin, Cseke Ádám alkotta csapat (felkészítő tanár Járfás Andrea, mentor Csiszár Zsoltné gyakorlati oktatásvezető) a 2. helyen végzett.

- Tegnap megállítottak a piacon: „gratulálunk a gyerekeidhez!”, mondták. Nagyon büszke vagyok rájuk! – újságolja Kónyáné Tömpe Lívia, a tanintézmény igazgatója, miközben az ifjú Jamie Oliver-tanoncokkal és a felkészítőikkel, feleleveníteni a siker pillanatait, betelepszünk az igazgatói irodába.

- Mi a fontosabb? Maga a versengés vagy a vele serkentett tanulás? – tudakoljuk.

- Mindkettő. Iskolánkban a tudás megalapozása mellett ugyanolyan fontos a tanulóink személyiségének fejlesztése is. A képzettség biztosítása ma már kevés, mellette a versenyszellemet, a kreativitást, a bátorságot is igyekszünk beléjük plántálni, hogy majd a nagybetűs életben, a munkaerőpiacon is ki akarjanak és ki is tudjanak tűnni – fogalmaz az igazgatónő. – Ezért aztán minden megmérettetési lehetőséget két kézzel ragadunk meg és benevezzük rá a gyerekeinket. Tavaly a Szakma Kiváló Tanulója versenyen is szép eredményeket értünk el, s már az ideire is gőzerővel készülünk.

- Az OMÉK versenyének lehetőségéről csak másfél héttel korábban szereztünk tudomást, s a pontos versenykiírás megszerzése után 8 napunk volt a felkészülésre, de belevágtunk. Négyfős csapatunk párban versenyzett, ezen belül is felváltva „chef” és „comis”, vagyis vezető és beosztott szakács felállásban. A szakmában fontos az összmunka, a munkaszervezés, a kommunikáció, s ebből is jelesre vizsgáztak a diákjaink – meséli Csiszár Zsoltné Erika, az iskola gyakorlati oktatásvezetője.

- Az alapanyag adott volt – sertésszűzpecsenye, vaddisznógerinc, nyúlcomb, busafilé és néhány kötelezően előírt zöldség – ezekhez azonban bármit hozzátehettünk. Saját ételkreációkat kellett alkotni, kidolgozni a receptúrát, azt begyakorolni, s a versenyen két óra alatt megvalósítani. A felkészülésről röviden és velősen: 8 napon át csak főztünk és főztünk, mindennap elkészítettük a versenymunkánkat – teszi hozzá Járfás Andrea szakácsoktató.

Szerencsére az iskola tantestülete nem csak a munkában önfeláldozó, minden áldott nap hősiesen elfogyasztotta és lezsűrizte a produktumot. Az ételeket kiagyalni sem volt egyszerű feladat, főleg, hogy a feltételek között az is szerepelt, hogy közétkeztetésben és otthon is elkészíthető legyen. Az igyekezet nem volt hiábavaló, a zalaegerszegi diákok az országos versenyen a zsűrit is megfőzték: így a vadhús kategóriában szerzett arany-, a halhús s a nyúlhús mezőnyében kapott ezüst-, és a sertéshúsból készült étkek között elért bronzkupákkal gazdagíthatták az iskola trófeagyűjteményét.

- A „molekuláris gasztronómia” mellett a szakma kezd visszatérni a gyökerekhez, egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a magyaros ételek, a hagyományos, elfeledett alapanyagok – tudjuk meg Járfás Andreától.

A négy szakácstanuló már csak az idei tanévben versenyezhet a Báthory-suli színeiben, Forintos László a szakképző, Boronyák Máté, Németh Martin és Cseke Ádám a szakgimnázium végzőse – ők érettségi után választották a szakács szakmát. Máté és Martin „saját” diák, Ádám a Keszthelyi Közgazdasági Szakközépiskolában végzett.

Mint megtudtuk, Ádám a Báthory után Budapestre megy és továbbtanul. De nem mesterszakácsnak, hanem történelemtanárnak készül.

- Főzni mindig is szerettem, már gyerekként is elkészítettem magamnak az ebédet. A közgazdaságtan nekem egy kicsit száraznak bizonyult, a szakácsságot viszont szép, kreatív hivatásnak találtam. Szabadságot ad, el tudom engedni a fantáziámat, ki tudom élni az alkotásvágyamat. Ugyanakkor a történelem is érdekel.

Németh Martin távolabbi tervei között egy lovas panzió szerepel – családja jelenleg lovardát működtet Ságodban.

- Első lépésként külföldre megyek dolgozni, már van ajánlatom, hogy hova. Továbbképzem magam a szakmában, nyelvet tanulok, kapcsolatokat építek és nem utolsósorban pénzt gyűjtök. Az iskola szervezésében már voltam nyári szakmai gyakorlaton Dél-Tirolban. Amúgy 6. osztályos korom óta határozottan tudom, mit akarok. Lovagolni 8 évesen kezdtem, 12 éves korom óta főzök, akár egy vasárnapi ebédet is – így jött össze a lovas panzió gondolata.

- A szakácskodás szeretetével én is korán megfertőződtem, sokat voltam Kustánszegen a nagymamámnál, aki megtanított dödöllét, rétest készíteni – meséli Boronyák Máté. – A hagyományos magyaros ételek híve vagyok, azokból építkezem. A szakma megszerzése után elvégzek egy kétéves testépítő személyi edzői OKJ-s képzést adó iskolát. Az élelmiszerismeret a sportolóknak is fontos, én pedig kimondottan dopping- és vegyszermentesen, csakis egészséges ételekkel kívánok dolgozni. Az egészségügyi elkötelezettség úgy látszik családi vonás, az egyik nővérem ápolónő, a másik orvosnak tanul. Ha meglesz a személyi edzői végzettségem, akkor elmegyek külföldre szakácsnak, ezt gondolom ugyanis főállásnak. Hogy visszajövök-e? Az még sok mindentől függ.

Forintos László kis vargabetűvel került álmai középiskolájába.

- Az általánosban tévedésből másik képzőhelyet írtak a felvételi lapomra, így csak utánajárással sikerült bekerülnöm a Báthoryba. Végül minden szerencsésen alakult. Megérte küzdenem, az iskolában sok sikerélményben van részem. Én a szakmunkás bizonyítvány megszerzése után szeretnék leérettségizni, s aztán a szakmában is feljebb lépni.