Zala egy sokszínű nagyvadas térség

Győrvári Attila előbb a vadászat történetét, annak jogszabályi változásait – elsősorban a hazánkra vonatkozó részét – mutatta be a hallgatóságának, majd ezt követően Zala vadállományáról szólt részletesen. Ennek során többek közt kiemelte: megyénkre elsősorban a nagyvadállomány – például a szarvasbika, őz vagy a vaddisznó – a jellemző.

– A terület sokfélesége tehát itt is megvan, ugyanakkor az apróvad mennyisége jóval kisebb, mint mondjuk egy alföldi megyében – emelte ki a fővadász.

– Zalában szintúgy van nyúlunk, fácánunk, s még fogolypárjaink is akadnak, de sokkal kisebb mértékben.

Ez utóbbiak kapcsán Győrvári Attila azt még hozzátette: a Mura árterében, illetve Lenti térségében fordulnak elő, s a vadászatukhoz külön engedély szükséges.

– A zalai vadállomány számának alakulásában nemcsak a terület erdősültsége, hanem a mezőgazdasági szerkezet is meghatározó – folytatta a fővadász. – Nálunk a hatalmas, akár több tíz hektár kiterjedésű, főként monokulturás ültetvények terjedtek el, addig a szomszédos országokban, így Ausztriában, Szlovéniában és Horvátországban csak kisebb birtokokat találunk, s azokon is legalább 5-6 különböző növénykultúrát termelnek.

Győrvári Attila arról is beszélt, hogy az említett mezőgazdasági szerkezet miatt sokkal kevesebb a gyomnövényünk, ami a rovarvilágra van negatív hatással, mert az szegényessé válik tőle. Ezt a fogolyállomány is megérzi, a fogoly ugyanis az a madárfaj, amelynek fejlődése korai időszakában igen sok fehérjére lenne szüksége. A madarak részére ezt kellene a rovaroknak biztosítaniuk.

Győrvári Attila számadatokat is bemutatott. Zalában az elmúlt esztendőben 5323 darab gímszarvast, 94 dámszarvast, 5073 őzet, 44 muflont és 9983 vaddisznót lőttek ki. Az apróvadak statisztikáján 3619 darab fácán, illetve 113 mezei nyúl szerepel, de 1984 róka is puskavégre került 2016-ban a megyében.

– A zalai vadállomány értékét elsősorban a gímszarvasok adják – folytatta Győrvári Attila. – Magyarország ötven legjobb, tehát a legmagasabb pontokat elért gímszarvastrófeájának listáján mintegy ötvenszázalékos arányt képvisel Zala megye.

A Zala Megyei Vadászkamara fővadásza a gímszarvastrófeák kapcsán egy érdekességre is felhívta a figyelmet. Mint mondotta, annak alakja nem csak genetikától függ, területenként is változó lehet. A zalai bikákra viszonylag nagy szárhosszúság, jellegzetes közép- és jégágak jellemzőek, a koronaágak elrendezése pedig kifejezetten esztétikus. Győrvári Attila szerint talán a legszebb példa minderre a Lenti térségében 1970-ben lőtt bika volt, amely a rá következő évben világranglista első helyet is érdemelt.

– Zala mellett jellemzően a többi nyugati megye, Vas, Somogy, valamint Győr-MosonSopron tekinthető még nagyvadas területnek, s Gemencen van még jelentősebb gímszarvasállomány – sorolta tovább a fővadász. – Zala megyébe a gímszarvas miatt továbbra is nagyon sok vendégvadász érkezik, erről pontos statisztikai adatokkal is rendelkezünk, hiszen 2017. március elsejétől a Vadász Kamara adja ki a külföldiek engedélyét. E szerint a Zalába látogató külföldi vadászok több mint hatvan százalékát teszik ki az osztrák állampolgárok, őket a németek, olaszok, illetve franciák követik, de már a világ szinte minden részéről jelent meg Zalában vadász.

A fővadász arra is felhívta a figyelmet, hogy a külföldiek mellett ma már a hazai vendégvadászok is egyre jelentősebb arányt képviselnek. Kialakult egy olyan hazai fizetőképes réteg, amely vadásztársasági tagságot nem akar, helyette inkább a biztosra menvén vendégként, kísérővel lövi meg a maga vadját.

FARKASOK, MEDVÉK ÉS ARANYSAKÁLOK

A barlahidai előadáson Győrvári Attila országos kitekintést is nyújtott a vadállomány alakulásáról. Elmondása szerint az utóbbi évek során több olyan faj is megjelent Magyarország területén, amelyekkel régóta nem találkozhattunk. Ilyen például a szürke farkas, amely hazánkban csúcsragadozónak számít, de a fővadász tájékoztatása szerint az Erdélyben kifejezetten gyakori barna medve is él az ország területen.

Emellett egyre több vidéken szaporodik el az aranysakál is, amely rengeteg kárt képes okozni. Győrvári Attila úgy fogalmazott: ez utóbbi a Göcsej területén még nem fordult elő, a 2016-os megyei statisztikában azonban így is szerepel 70 darab elejtett aranysakál.