"A szép sírkő és az elégedett ügyfél a legjobb reklám" – Ötven éve a pályán

A patinás múltnál és a pompázatos jelennél fontosabb azonban a stabil jövő: a vállalkozásban ma már elsősorban a fiú, ifj. Becs Ernő tevékenykedik. De térjünk vissza a céget alapító apához, aki a mai vállalkozók, korabeli kifejezéssel a maszekok első generációjához tartozik: 1973-ban váltotta ki az iparengedélyt.

- Az állami építőknél szabadultam mint műköves, aztán egy évig még dolgoztam is ott, majd rövid ideig a tanácsi építőknél, ám végig azon igyekeztem, hogy a saját lábamra állhassak - meséli Becs Ernő. - Szabadságra vágytam, és bíztam abban is, hogy magánzóként jobban tudok keresni. Ma egyértelműen sokkal könnyebb az érvényesülés, mint annak idején: a kommunizmusban 100 forint bevételből a szabályok miatt 20 maradt meg - kis adócsalással.

Becs Ernő Zalatárnokban született, majd Tófejre nősült, a cég első telepét is utóbbi faluban létesítette. Ám a család rövidesen a megyeszékhelyre költözött, és velük ment a vállalkozás is, mai helyére.

- Abban az időben még túlnyomórészt fakeresztek voltak a temetőkben, de gyorsan terjedni kezdtek a sírkövek is - mesélte. - Marketingre sosem kellett költenem, mindig azt mondtam: a szép sírkő, illetve az elégedett ügyfél a legjobb reklám. Ebben a szakmában különös ereje van annak, hogy a temetőben összetalálkozó ismerősök mit mondanak a sírkövesről.

Az első évtizedekben Becs Ernő még maga készítette a síremlékekhez a műkő alapanyagot, aztán megjelent a gránit, mely lassan eluralta a piacot.

- Követtük az évek alatt a temetői divat, az ízlés alakulását, és a tanácsainkkal valamennyire talán alakítottuk is. Mostanság az urnás temetkezés, az urnafalak iránti igény növekszik, mert ilyesmikre tudnak pályázni az önkormányzatok. De jó dolog, mert talán enyhíteni lehet vele némely temető rettenetes zsúfoltságát. Ez nagy gond, mert konfliktusokat szül a hozzátartozók között, hiszen a síremlékek egymásba érnek. És alig lehet közlekedni köztük, ami a mi munkánkat, illetve a temetések lebonyolítását is megnehezíti. Sok helyen olyan keskeny közlekedők vannak, hogy a koporsót vivők el sem férnek. Igazán jó lenne, ha a temetkezési vállalkozókat meg a sírköveseket is megkérdeznék, mielőtt egy-egy temető „rendbetételéhez” hozzákezdenek.

Becs Ernő hosszú pályafutása arra is lehetőséget ad, hogy már közreműködhet olyan síremlékek elbontásában, melyeket egykor akár maga épített. Ez egyre nagyobb szelet a mindennapi munkában.

- Természetes dolog: a hozzátartozók meghalnak, a fiatalok elmennek, a sírok gazdátlanná válnak. A műkő élettartama is lejár, a gránit viszont örök darab, akár fel lehet használni újra. Volt egy időszak, amikor Ausztriából behozott, ottani temetőkben elbontott kövekkel dolgoztunk. Ebben az újrahasznosításban nincs kivetnivaló: a kövek egy csiszolással nem olyanok lesznek, mint az új, hanem valóban újak lesznek. Akkor meg miért kellene kidobni őket?

Becs Ernő vállalkozása nagyjából tíz éve átvészelte azt az időszakot is, amikor a szakmát eluralták a „minden ár alá ígérő” kóklerek.

- Sokan fizették a tanulópénzt, de az emberek ma már tudják: helyi vállalkozót kell keresni, aki az esetleges észrevételekkel a jövő héten is megtalálható. Illetve az olcsóságtól már nem szédülnek el.

A teskándi vállalkozásban a két Becs Ernő mellett egy alkalmazott dolgozik, soha nem voltak többen és nem is terveznek nagyobb céget. Az évtizedek alatt dolgoztak Budapest mellé is, de főleg arra büszkék, hogy a szakmában a Szegeket, a Göcsej falvait „az ő területükként” tartják számon. Illetve arra is, hogy sok településen a világháborús hősi emlékművek elkészítésére is őket kérték fel. S - lévén a gránit „örök darab” - ezek kitöltik a következő ötven évet is.