Frissen Zalából

2021.12.08. 17:31

Szepesi Balázzsal a kkv-k válságkezeléséről és a vidéki gazdaságfejlesztésről

„Annak ellenére, hogy a koronavírus-járványnak irgalmatlan ára volt, a magyar kis- és középvállalkozások megtalálták a módját, hogyan küzdjenek meg vele” – mondja Szepesi Balázs szociológus-közgazdász, a Mathias Corvinus Collegium Közgazdasági Iskolájának és Vállalkozáskutatási Műhelyének vezetője. Mindez annak köszönhető, hogy a hazai kkv-kat „jó állapotban” érte a válság, hátradőlni azonban nem lehet: az alkalmazkodás és a digitalizáció a jövőben kulcsfontosságú lesz, ahogy a „vidéki gazdaságfejlesztés” is.

Varga Lívia

Szepesi Balázs (jobbra): A legjobb segítség az, ami automatikusan érkezik

Forrás: Gyurkovits Tamás / MCC

Milyen ereje, súlya van a magyar gazdaságban a kkv-k­nak? A munkavállalók hány százalékát foglalkoztatják, a GDP mekkora hányadát adják, jellemzően milyen szférákban tevékenykednek?
– Magyarországon a kis- és középvállalkozások világa nagyon színes, az egyéni vállalkozóként fuvarozó taxis és a 250 embert foglalkoztató osztrák beszállító egyaránt kkv. A kategória azonban abban egységes, hogy ezek a cégek a hazai és a világpiacon egyaránt kiszolgáltatott helyzetben vannak, vezetésük, irányításuk pedig teljesen eltér a klasszikus nagyvállalatoknál alkalmazott gyakorlattól. Hazánkban ezek a cégek adják az államon kívüli foglalkoztatás hetven százalékát, a GDP-nek pedig körülbelül a felét, azaz gazdasági súlyuk jelentős.

Milyen állapotban érte a hazai kkv-kat a koronavírus-járvány okozta válság?
– Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a hazai kis- és középvállalkozói szektor még soha nem volt olyan jó pozíció­ban, mint a válság előtti pillanatban. Részben ennek a következménye, hogy a magyar gazdaság képes volt a járványt ilyen jól kezelni. Mindez annak köszönhető, hogy a pandémia előtti években a kkv-szektor termelékenysége nőtt, a gazdaság ezzel párhuzamosan fehéredett, a vállalkozások fejlesztéséhez szükséges finanszírozás feltételei pedig javultak.

Hogyan sikerült elérni mindezt?
– A cégek úgy tudták megőrizni versenyképességüket, hogy képesek voltak kigazdálkodni a növekvő béreket. Ezzel párhuzamosan pedig fokozatosan fehéredni kezdett a gazdaság. Míg a kétezres években, az előző nagy válságot megelőzően szinte evidens volt, hogy egy kkv anélkül, hogy ne adna zsebbe fizetést vagy ne kerülné el néha a számlafizetést, effektíve nem tud működni, ez a 2010-es évekre jelentősen változott. A kormány adócsökkentéssel kezdte a gazdaság és az állam közötti viszony átalakítását: 2010-ben az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésével az osztalékok adója is jelentősen csökkent és mérséklődött a társasági adó, vagyis első lépésként kevesebb adót kellett fizetni, és ezt a kevesebbet kezdték el szigorúbban beszedni, második lépésben jött ugyanis a pénztárgépek ellenőrzése, a NAV megerősítése. Az adóteher csökkenésével és az adóbeszedési szabályok szigorításával párhuzamosan pedig nőtt az adófizetési hajlandóság, ami azért nagyon fontos, mert ha fehér a gazdaság, az a vállalkozásoknak is jó, hiszen innentől nem kell tudományos-fantasztikus regénynek tekinteni egy cég mérlegadatait. És ebből következik a harmadik áttörés, miszerint a magyar kkv-szektor finanszírozhatóvá vált, azaz, bár még mindig nem könnyű a bankoktól hitelhez jutni, jellemzően már nem csak a folyószámlahitelük terhére tudnak kölcsönt felvenni és fejleszteni a vállalkozások.

Milyen állapotban került ki a kkv-szektor a járványból? – erről az MCC-ben az ön vezetésével kutatást is végeztek.
– Az elmúlt száz év legnagyobb természeti katasztrófáját idézte elő a koronavírus-járvány, Magyarországon 33 ezer ember meghalt. Amellett, hogy nagyon fájdalmas volt ez az időszak, jelentős költségekkel járt és még nincsen vége… Kutatásunkban úgy becsüljük: a járvány kitörésétől idén júniusig 5000 milliárd forintnyi jövedelmet tudott volna Magyarország megtermelni, ez az összeg azonban elveszett, ami fájni fog, sőt, már fáj is nagyon sok helyen. Felmérésünk alapján a vállalkozók a válság legkárosabb következményének a keresletcsökkenés következtében bekövetkezett árbevétel-visszaesést tartják. Az alkalmazkodás azonban gyorsan megindult: a GDP 2020. második negyedévi 14,5 százalékos zuhanását követően a gazdasági teljesítmény minden negyedévben nőtt az előző negyedévhez képest, 2021. első három hónapjában a kiigazítatlan adatok szerint már csak 2,1 százalékkal maradt el az előző év azonos időszakától. Úgy tűnik tehát, a különösen érintett, a személyes kontaktusra erősen épülő szektorokat kivéve a vállalkozások sikeresen megbirkóztak a helyzettel, azaz árbevételük csökkent, de nem sokkal. A legnagyobb vesztes a budapesti, külföldi turistákra épülő vendéglátás volt, mert ott nemcsak a kontaktusok tűntek el, hanem a vendégek is. A járvány nyertesei pedig az egészségügyhöz tartozó cégek és az informatikával, a házhoz szállítással foglalkozó vállalkozások lettek. Azt, hogy a megküzdés sikeres volt, nemcsak az elmúlt időszak gyorsan növekvő makroszámai mutatják, hanem az is, hogy az általunk megkérdezett mintegy ötven vállalkozás, amellyel mélyinterjút készítettünk, azt mondta: utólag sem csinálna semmit másként – függetlenül attól, hogy hibernálta vállalkozását, a működés fenntartására törekedett vagy előremenekült. A többség úgy látja, jól kezelte a járványt, cége ütésállóbb lett a válság hatására.

Milyen stratégiát dolgoztak ki a cégek a járvány kitörésekor?
– Mivel Magyarországon az elmúlt évtizedben a munkaerő vált az egyik legkomolyabb értékké, a vállalkozások arra építették stratégiájukat, hogy dolgozóikat meg tudják tartani. Ezt a szándékot segítették a különféle kormányzati programok, ennek köszönhetően nem történt meg ugyanaz, mint 2009-ben, és nem került több százezer ember az utcára. Azaz a munkaerő értékének növekedése, a vállalkozások optimista hozzáállása a támogató kormányzati politikával együtt tette lehetővé, hogy a foglalkoztatási hatások ne legyenek jelentősek. A vállalkozások nagy része emellett az alkalmazkodást tartotta fontosnak, amelynek alapja a rugalmasság, a költségcsökkentés és az óvatosság. A cégek egy jól érzékelhető csoportja pedig rájött, hogy kezdeményezni kell, megtalálni, mi az a dolog, amihez megvannak az adottságai, de nincsen tapasztalata. Egy autóipari beszállító cég például elkezdett más iparágakba gépeket gyártani, egy kis kávéforgalmazó vállalkozás pedig pizzát házhoz szállítani. Nagyon fontos további eredmény, hogy a vállalkozások közötti bizalmi kapcsolat, szolidaritás valós gazdasági tényezővé vált, sok cégvezető mesélt arról, hogy amikor nehéz helyzetbe került, akkor más, hasonló helyzetben levő vállalkozásokkal fogott össze, sőt, sokan segítettek egymásnak, például munkát adtak át.

A járványnak azonban még nincsen vége, talán most tetőzik a negyedik hullám, és közben már fenyeget az omikron. Lehet már múlt időben beszélni a pandémia gazdasági hatásairól?
– Ha igen, csak amiatt, hogy a gazdaság át tudott állni egy járványhoz illeszkedő működésre. A pandémia gazdasági költségeinek jelentős része, mintegy 80 százaléka az első hullámban, 2020 tavaszán keletkezett, amikor a megbetegedések száma még viszonylag alacsony volt. Ez azt mutatja, hogy a Covid nem azért volt a gazdaság számára súlyos, mert a betegség miatt az emberek nem tudtak dolgozni vagy fogyasztani. Egyrészt a járvány miatt bevezetendő korlátozó lépések árát kellett megfizetni, másrészt a válságüzemmódra való átállás költségeit.

Milyen hatásai lesznek a járványnak hosszú távon? Mit tanultak belőle a cégek?
– Jól látszik, hogy a magyar és a világgazdaság egyaránt átalakul, és nagyon komoly alkalmazkodás indul meg. Ennek jele az árak világszintű növekedése és bizonyos termékek, például az autógyártáshoz szükséges chipek hiánya. A világ gazdasága felbolydult, nem dőlhetünk tehát hátra. A magyar vállalkozások előtt álló egyik legkomolyabb kihívás a digitalizáció, ami az elmúlt két évben nemzetközi szinten hatalmas sebességre kapcsolt. A gazdaság digitális szervezéséhez való alkalmazkodás mind a fogyasztók elérésében, mind a termelés, mind a munka szervezésében elengedhetetlen – aki ezt nem tudja meglépni a következő években, annak nagyon nehéz lesz érvényesülni.

A hazai kkv-k pedig nem állnak túl jól ebben…
– Nemzetközi összehasonlításban valóban elég hátul van Magyarország. Persze az, hogy a járvány alatt nem kezdték a termelési technológiát lecserélni, érthető. Ám rengeteget tettek a digitalizációért, hiszen bevezették a home of­fice-t, és sok cég flottul elindította az online értékesítést.

Mit jelent az egyes vállalkozások esetében a digitalizáció?
– A beszállítóként működő cégek esetében a folyamatot az integrátor határozza meg. Az autonóm működő vállalkozásoknál pedig két kihívás van: egyrészt a digitalizáció nem technológiai átállást takar, nem azt jelenti, hogy megveszem a gépet és beüzemelem, át kell alakítani a cég működését, az üzleti modellt, hogy az információk máshogy, szabadon áramoljanak. A digitalizáció ugyanis információgazdagságot jelent. Mivel a magyar gazdaság hagyományosan erős volt a szürke zónában, ez ódzkodást eredményezett a digitalizáció teremtette átláthatósággal szemben. Bízom benne, hogy a gazdaság fehéredése (az, hogy nem kell mindent máshogy csinálni, mint ahogy a papíron van), könnyebbé teszi az adatintenzív működésre való átállást. A másik kihívás pedig az, hogy a digitalizáció olyan beruházásokat követel, amire a bank nem tudja ráírni a jelzálogot. Innentől tehát anyagi kérdés is, hogyan fogják a vállalkozások finanszírozni ezeket az átalakításokat.

Számíthatnak ebben – akár kormányzati – segítségre?
– Számos kormányzati támogatási program van, s ezek az elmúlt időszakban nagy átalakuláson mentek keresztül: egyrészt általánosabbak lettek, azaz szélesebb körben felhasználhatók, másrészt a támogatott cégek sokkal több szolgáltatáshoz férnek hozzá, akár a digitalizáció, akár az üzletfejlesztés szempontjából. Ezzel együtt a legjobb segítség az, ami automatikusan érkezik. A járvány alatt az aduász-­támogatás a hitelmoratórium volt – a cégek nagyra értékelték, hogy amikor a működés nehézkessé vált, a költségeik jelentős részét kitevő törlesztéssel egy időre leállhattak. S az adatok arra utalnak, hogy ez a bankoknak sem okozott problémát. Egy bankvezetők körében végzett kutatásban azt tapasztaltuk, hogy sokkal kevesebb hitel dől(t) be így, mint amennyi akkor dőlt volna be, ha nincs a felfüggesztés.

Egy napokban megjelent írásában a vidéki gazdaságfejlesztésről értekezik. Milyen szempontrendszer mentén lehet ilyen megkülönböztetést tenni?
– Magyarország nagy része vidék. A cégek természetszerűleg kicsik, ahogy globális viszonylatban a települések is. Magyarország második legnagyobb városa, Debrecen is csak 200 ezres, s míg Zalaegerszeg Magyarországon a maga közel 60 ezres lélekszámával nagyvárosnak számít, a világ legtöbb országában a kisvárosok közé sorolnák. Vidéken némileg a cégek is máshogy működnek, és jó lenne ezeknek az üzleti modelleknek támogató politikát kidolgozni. Úgy vélem ugyanis: a tőkevonzó képesség csak a tisztes megélhetéshez elég – gazdagodáshoz csak az vezet, ha egy vidék maga képes tőkét teremteni. Nem új közgazdaságtanra, nem a globális kapitalizmus alternatívájának megfogalmazására van szükség. Hanem egy olyan gyakorlati alkalmazást támogató koncepcióra, ami nem azt keresi, hogyan teheti egy térség vonzóvá magát a megtérülést kereső tőke számára, hanem arra fókuszál, hogyan lehet egy vidéki térség arra képes, hogy maga hozzon létre tőkét és állítsa azt működésbe.

Szepesi Balázs – Névjegy

Szepesi Balázs közgazdász, szociológus, a politikatudomány doktora (PhD), a Mathias Corvinus Collegium Közgazdasági Iskolájának és Vállalkozáskutatási Műhelyének vezetője. Elemzőként, kormánytisztviselőként és tanárként is dolgozott. Számos gazdaságpolitikai és közpolitikai elemzést készített – többek között vállalkozásokról, versenyképességről, fejlesztéspolitikáról, regionális politikáról, közpolitikai módszertani kérdésekről. Több, a versenyképességgel, a hazai vállalkozások működésével foglalkozó tudományos közlemény szerzője. A Rajk Szakkollégium és a Széchenyi István Szakkollégium tanára, tanított a Debreceni Közgazdász Szakkollégiumban. Alapítója és főszerkesztője az Össz­kép Magazinnak. 2018-tól 2020 nyaráig gazdaságfejlesztésért felelős helyettes államtitkárként az Innovációs és Technológiai Minisztérium vállalkozáspolitikai tevékenységét irányította, vezette a kormány kis- és középvállalkozásokat megerősítő stratégiájának kidolgozását. A Hétfa Kutatóintézet alapítója és volt stratégiai igazgatója. Tanulmányait a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen és a Central European Univer­sityn végezte.

Mitől sikeresek a vidéki kkv-k?

Szepesi Balázzsal csütörtökön 17 órától személyesen is találkozhatnak a zalai érdeklődők, a közgazdász-szociológus Kovács Dezsővel, a Zala Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökével tart közös előadást az MCC zalaegerszegi székhelyén (Zalaegerszeg, Dísz tér 7., Technika Háza I. emelet). A téma: hogyan tudnak sikeresek lenni a vidéki kis- és középvállalkozások a nagyvállalatok térnyerése mellett? Mi a megoldás a generációváltás problémájára? Hogyan próbálnak megfelelni a minimálbér és az alapanyagárak emelkedéséből adódó kihívásoknak?

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!