A befejezési határidő módosítását javasolják a zalai hegyközségek

Minderről Simon Zoltán, a Zalai Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke beszélt lapunknak. Mint mondotta, tavaly a Magyar Falu program keretében mintegy ötven zalai település nyert együttesen körülbelül 500 millió forintot zártkerti fejlesztések megvalósítására. Ezek között olyan programok szerepeltek, mint a közlekedési infrastruktúra javítása, vadkerítések építése, vízvételi és elektromos áramvételi lehetőségek biztosítása, valamint tájjellegű és őshonos gyümölcsök telepítése.

- Ez a hazai forrásból megvalósuló támogatás nagyon jól jött a zalai zártkerteknek, bár az is tény, hogy egy kicsit már elkésett, hiszen nagyon sok helyen láthatunk elhagyott területeket- mondta Simon Zoltán. – A Zalai Borvidék Hegyközségi Tanácsa rengeteget dolgozott a sikeres pályázatok érdekében, a hegyközségek, mint szakmai szervezetek minimumajánlást adtak a pályázatokhoz, de a legtöbb helyen együttműködő partnerként is segítették azok sikerét, mi pedig menedzseltük a pályázatokat, illetve erőteljes lobbitevékenységet is igyekeztünk kifejteni. Ez utóbbira főleg azon településeknél volt szükség, amelyek nem tartoznak borvidéki besorolás alá, hiszen elmaradottságuk okán elsősorban ezeken a helyeken volt szükség a fejlesztésekre.

Tavaly novemberben, a nyertes pályázatok kihirdetésekor óriási sikerként élték meg, hogy mintegy ötven zalai településen indulhatnak meg a munkálatok. A pályázók többsége tízmillió forint körüli támogatást kapott, néhány helyen – elsősorban ott, ahol a villamosítás volt a megvalósítandó cél – ennek a dupláját nyerték el. A kivitelezés azonban már okozott problémákat.

- Egyrészt amiatt, hogy a szeptemberre várt eredményhirdetés csúszott, s csak novemberben vált ismertté a kedvezményezettek névsora – folytatta Simon Zoltán. – Emiatt a legtöbb helyen úgy döntöttek, a közelgő tél miatt inkább tavasszal valósítják meg a programokat. Ezt a tervet akaszthatja meg most a járvány okozta veszélyhelyzet. Főleg azon településeken, ahol vadkerítések építésével vagy növénytelepítéssel számoltak, hiszen ezek a munkálatok több élő munkaerőt igényelnek, illetve az eredeti elképzelések szerint társadalmi összefogással szerették volna őket megvalósítani. Márpedig a vadkerítések építésére nagy szükség lenne, hiszen az erdők letermelésével a vadak korábbi élettere beszűkült, egyre inkább a zártkertek felé tolódott. A zalai térségre jellemző gazdálkodás miatt vadkárral nemcsak a szőlész- borászoknak kell szembesülniük, de azoknak is, akik gyümölcstermesztéssel foglalkoznak a szőlőhegyeken, vagy kiskertet gondoznak ott.

Simon Zoltánnak van tudomása olyan pályázatokról, amelyeket részben a fenti okok miatt visszaadtak, s biztosan lesznek olyanok is, amelyeket az április végi határidőre nem tudnak befejezni. A zalai hegyközségek egy része, maga a Zalai Borvidék Hegyközségi Tanács, de a szőlész-borász társadalom is azt javasolja ezért a kormányzatnak: módosítsák a befejezési határidőket, azzal hozzájárulhatnának a programok megvalósításához.