Zöldterületek növénytársulásairól egy keszthelyi konferencia nyomán

Horváth Rudolfné Ági biztosan közéjük tartozik. A Zalaegerszegi Városvédő Egyesület tisztségviselőjeként segít abban, hogy a város zöldterületeiről minél többet tudjanak a városlakók, s a szakemberekkel együtt a klíma és az emberek számára is megfelelően alakítsák azokat.

A zöld, a fa, a növény, a virág mindenkiből kihozza a jobbik énjét. A parkokért, fasorokért, ültetvényekért valamilyen módon mindenki elkötelezett, olykor a jószándékú túlkapásokig.

– Tapasztalatunk, szakmai tudásunk alapján igyekszünk hatni az emberekre, hogy csak ahhoz a fához „láncolják oda magukat”, amelyikhez tényleg kell – vágtunk a dolgok közepébe, amikor arra kértem, meséljen legutóbbi szakmai élményéről, a hallottak gyakorlati hasznosulásáról.

A napokban ugyanis részt vett Keszthelyen az egynyári virágokra fókuszáló szakmai konferencián. Mint mondta, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Tájépítészeti, Tájrendezési és Díszkertészeti Intézet Dísznövénytermesztési és Zöldfelületgazdálkodási Kutatócsoportja, a MATE Georgikon Campusa és a Magyar Díszkertészek Szakmaközi Szervezete által rendezett napon az egyik legnagyobb élménye Horváthné dr. Baracsi Éva bemutatókerti vezetése volt.

– Nemcsak gyönyörűbbnél gyönyörűbb virágokat láthattunk, de kiderült az egyes fajták előnytelen tulajdonsága, felhasználásának korlátozottsága is. Nagyon hasznos volt Laczkó Mária, a keszthelyi VÜZ Nonprofit Kft. ügyvezetőjének kalauzolása, aki a gyakorlatban jól bizonyító növényekről, illetve a virágosítás árnyoldalairól, költségességéről is szólt.

A szakmai előadások között hallgathatta továbbá a Dísznövénykutatás – az egynyári dísznövénynemesítés új irányai címűt dr. Orlóci Lászlótól, a városi növényzet hatásairól dr. Kisvarga Szilvia szólt, mindketten a MATE oktatói. A Több Zöld Várost Európának című referátumot Szabó József, a Zöldebb Városokért Nonprofit Kft. munkatársa tartotta.

– Mikor lép ki a tudomány templomai közül mindez? Látjuk a hatásukat a parkgazdálkodásban? Hogyan alakulhatnak át a klímaváltozás miatt a növénytársulások, lesz, amitől búcsút kell vennünk, elérnek-e a mi égövünkre végérvényesen a mediterrán növényszépségek?  – zúdítottam beszélgetőtársam nyakába a felmerülő kérdéseket.

– Az egynyári növények attraktivitásuk miatt a városi zöldterületek frekventált területeire kerülnek, ám ezek a fajták egyszersmind a legérzékenyebbek is. A városképi szempontból értékes látványelemek pénzbe kerülnek, ezért nem mindegy, hogy a kertészek hogyan válogatják össze őket, hogy jól teljesítsenek. Örvendetes módon megszaporodtak azok a kertészek és döntéshozók, akik ezeket a szempontokat figyelembe veszik. Az évelő, az örökzöld és az egynyáriak társításához ismerni kell a föld adottságait, a vízkészleteket, a szélirányokat, az árnyékoltságot, a növények terjeszkedését. Nem elég abból kiindulni, hogy ez tetszik, mert láttam mondjuk Olaszországban. Oda jó, de ide nem. A városlakóknak érdemes a szakemberek véleményét respektálni, bízni bennük. Mi lakók használjuk a köztereket, de felelősséggel is tartozunk értük. Sok-sok tanulás után juthatunk el ehhez az állapothoz. Keszthelyen gyönyörű példákat láthattunk az évelők jó tulajdonságainak felhasználására, hiszen az egyetemen vizsgálják az egynyáriak változó életkörülményekre adott válaszait. Van, amelyik nem tudja tartani a fajtaazonosságot, ezért végül nem hozza az elvárt tetszetős összképet. Ha „rosszul vannak”, mást kell keresni helyettük. A laikus csak a szomorú végeredményt, a pusztulást veszi észre, de nem tudja, mi az ok. A tulipánhagymák állapota például nagyon meg tud változni néhány év alatt.  A pótlás persze azonnal pénzkérdés. Én amúgy inkább az angolpark híve vagyok, nem jó a túlszabályozás, nem beszélve arról, hogy a fák városi jelenléte már létkérdés az árnyékolás miatt. A települési faállományt persze karban kell tartani, mint a széndioxidot megkötő segítőinket. A másik kérdésedre: mondjuk délszaki leandert még kevésbé ültetnek közterületre, hiszen nálunk ősszel ki kell szedni, de lehet, hogy egy idő múlva szabad földben is megmarad. Viszont az örökzöld bogyós puszpáng már jól érzi magát. Magról lehet szaporítani, ami nehéz, mert a madarak szeretik a bogyóját. A túlzott vízelvezetés tovább rontja az őshonosak életkilátásait is, és a burkolással is csínján kellene bánni.  Zalaegerszegen a Plaza mögötti területen láthatjuk a japán keserűfű talajmozgatás utáni burjánzását, aminek nem biztos, hogy örülni kell.  

A Zalaegerszegi Városvédő Egyesület zöldterületi munkacsoportja nemrégiben pályázatból 100 védett, illetve városképileg kiemelkedő jelentőségű zalaegerszegi faegyed kataszterezését, állapotfelmérését végezte el társadalmi munkában a Park-Erdő Stúdió Kft. munkatársaival és diákokkal. Az önkormányzat 1600, számmal ellátott fajelölő lapkát vásárolt, melyből ezer már a fákon van.