Zarándokúton a pécsi bazilikába

 Zalaegerszegről több mint három órába telik autóval Pécsre érni, ha betartod a közlekedési szabályokat, s legyűröd a rád váró akadályokat. Nagybajomig még hagyján, ám onnét délnek tartva Szigetvárig megpróbáltatások sora vár rád. Kátyú kátyú hátán, a tengelytörés veszélyével fenyegetve. Tovább a 6-os út is szűk és túlzsúfolt. Nehezítik a helyzetet a szigorúbbá vált közlekedési előírások. Igaz, lakott területen ötvennel mehetnél, ám mit kezdesz vele, ha valaki 35-40-nel cammog előtted?! Legalább 60-nal tudnád megelőzni, amivel azt kockáztatod, hogy bemérnek és jön csekk.

Türelmet erőltetek magamra, elvégre zarándokúton vagyok. Diakónus-szentelésre tartok. Mivel az érintett szépen meghívott a nagy eseményre, eleget teszek kedves invitálásának. Két napig a székesegyház zarándokszállása az otthonom. A szobákat a dóm harangtornyának a tövében alakították ki. A hely szolid, de tiszta, rendezett. A körülmények ideálisak az elmélyülésre. Zalából és Fejérből érkeznek rokonok, ismerősök, miután e két megye gazdagodik egy-egy szerpappal, akikre egy év múlva már teljes jogú pappá szentelés vár. A Mura mentéről különbuszt is indítottak.

A dómban tartott szertartáson felemelő a szentmise minden mozzanata. Szép pillanat, amikor a szentelendőre ráadják a stólát és a dalmatikát annak jeleként, hogy egy életre szólóan elköteleződött a krisztusi papságra, végérvényesen Isten szolgálatába állt. A liturgikus ruhadarab, a dalmatika az ókorban dalmáciai viselet volt, innen a találó neve. Annak is szimbolikus a jelentése, hogy a szentelendő (diakónus ) az oltár előtt arccal a földre borul.

Nincs, akit nem érint meg Felföldi László püspök szentbeszéde. Annak végén a mostanság különösen aktuális békéről szól. A társadalmiról és az egyén bensőjéről egyaránt. Mondandójának utolsó szava is a BÉKE, minek után szokatlanul hosszú hatásszünetet tart. A csönd-jelenet katartikus, ki-ki levonja belőle a számára érvényes következtetést…

Másnap reggel hét órakor a Szent Péterről elnevezett harang ébreszt föl álmomból, s hív új kihívásokra, mint immár több mint kétszáz éve. Az Asz hangú, optimizmust és reményt sugalló nagyharang nem szól mindig, csak különleges alkalmakor csendül fel. Ilyen alkalom a diakónusszentelés.

Gyönyörű, zengő hangja belátható távolságban is hallható…