Sárgás, vöröses virágszőnyegek a belvárosban

A Csány térnél nem csak a gyalogosok pillantása réved a kis szigetre, bizonyára a piros lámpánál megálló autósok is baljukra tekintenek várakozás közben.

A sárga-narancs-vörös színpompa az egész belvároson és a nagyobb parkokban is arra késztet minket, hogy álljunk meg egy pillanatra és „gondunkat akasszuk a szegre!”

S egy rövidke tulipántörténet:
A turáni, ázsiai eredetű növény nevét egyesek a perzsa „turbán” szóhoz társítják, ez azonban a szakemberek szerint inkább félrefordítás. A legrégebbi ismert tulipánábrázolás a Kr. előtti 7. századból való egy dél-kaukázusi szkíta leletből, ami egy arany pecsétnyomó volt.

Ugyancsak találtak ilyen motívumot hun leleteken, a honfoglalás kori karosi szablyán, kirgizek hímzésein és fafaragásain, a jakutok nyeregtartóin. Honfoglaló őseink egy régi fajtáját tűzvirág néven ismerték. A magyar népművészetben jelentős szerep jutott neki, tulipánt láthatunk a kalocsai hímzésen, a székelykapun, a korondi fazekas edényeken. Sőt, a magyar Szent Korona Szent Tamás-képének zománcos lemezén is. Valóban ősi motívum, ami nem csupán a nőiség jelképe, hanem sokkal több annál. Magában hordozza a Nap, a fény, az élet születését, a megújulást, az élet örök körforgását. Nyugaton a rózsa, Keleten a tulipán a szerelem jelképe.