Muskátli-ébresztgető vakodtúrással, vadméhekkel

Mintha nem lett volna elég, hogy a földművelésügyi miniszter már 1901-ben a "mezőgazdaságra hasznos állatok oltalmazása" érdekében a több mint 100 madár-, rovar-, és emlősfaj sorában a vakondot is védetté nyilvánította, igaz, akkor még csak a "virágos, veteményes kertek és csemete ültetvényeken kívüli területeken". Azóta teljes védettséget élveznek, forintosított természetvédelmi értékük egyenként 25 ezer forint.

Bár a gyepben emelt halmaival néha bosszúságot okozott, a koromfekete bársonybundás, aprócska földalatti kerti-turkász minálunk megbecsült kertészinasként szorgoskodott, hiszen rovarevő lévén a talajban növényeink gyökerére fenekedő férgek, rovarok, csigák és azok lárváit pusztította. Eddig jobbára a gyümölcsösben tanyáztak, az idén azonban úgy dönthetett a vakod-kupaktanács: immár celebként nekik mindent szabad, és áthelyezték székhelyüket az udvarba. Ezúttal alighanem mégis összeakasztjuk a bajszunkat, kitúrták ugyanis a szomorú-szederfa alatt a medvehagyma-ültetvényt, körbebástyázták a szemeteskukát, odarondítottak a lépcső mellé - hogy csak pár kirívó esetet említsek a mindennapos "ajándékok" sorából. Úgy látszik, a gyümölcsös földjéből már kiették a pajorokat és egyéb férgeket, az udvar talaja viszont tele lehet velük, mert egész vakond-kolónia költözött alá - a fentebb említett 25 ezerrel számolva legalább félmillió forint zsizseg a pázsitunk alatt. Persze az is lehet, hogy csak a hozzánk költözött egyetlen vakondcsalád bútorozza be éppen a gyakran 100 méter hosszú folyosókkal gazdagított lakosztályát.

Kicsit mérgelődtem, de aztán eszembe jutott, hogy anno édesanyám tavasszal direkt kereste a vakondtúrást, mondván, palántaneveléshez az a legjobb föld, a szorgos kis jószágok ugyanis kipusztították belőle a férgeket. Erre gondolva egy kicsit én is kevertem belőle a bolti palántaföldbe, s elhatároztam, hogy a dézsás koktélparadicsomokat abban nevelem majd. Az éppen aktuális munkában is hasznát vettem: a múlt héten ugyanis a muskátlik ébresztgetése volt soron, s a földjük felfrissítéséhez vakondtúrást is használtam.

Akadnak, akik nem sokra becsülik a szerény kis dísznövényt, pedig ne higgyük, hogy a muskátli (Pelargonium) csak amolyan hétköznapi, "futottak még" virág, hiszen a nemzetség körülbelül 280 fajta évelő virágból, pozsgás növényből, cserjéből áll. Nagyszüleimtől úgy hallottam, az ablakpárkányokat azért rakták tele cserepes muskátlival, mert levelének, szárának szagát, illatát nem állhatják a szúnyogok - ismerőseim általában lehurrognak, ha ezt szóba hozom, s tessék! Egy angol szaklapban olvasom, hogy a muskátli több fajtájának bizonyítottan szúnyogriasztó hatása van.

Ráadásul kevés dísznövényünk szívósabb náluk, képesek egy csepp víz és szikrányi fény nélkül átvészelni a zord évszakot, megdöbbentő, néha milyen sanyarú körülmények között sem adják fel a reményt, hogy eljön a tavasz és újrakezdhetik az életüket. Minálunk a télikertben persze úri helyük van, de csak minden második évben teleltetem át őket, hogy ne öregedjenek el a tövek. Bemelegítésként jól öntözzük be őket, majd szedjük le róluk az összes száraz, sérült vagy elsárgult levelet. Az elpusztult szárakat vágjuk ki, a sápatag hajtásokat távolítsuk el, de az egészséges, leveles szárakat is alaposan kurtítsuk meg, így aktivizálják majd az egyelőre rejtett rügyeiket. Az ideális, ha átültetjük őket, így szemügyre vehetjük a gyökerüket is, s ha igényli, bátran megkurtíthatjuk. A friss föld jót tesz majd nekik - kíváncsi leszek, mit szólnak a vakondtúráshoz...

A fagyveszély miatt áprilisig még ne tegyük ki a szűrüket, a langy napsütésben egy-egy órára raktam ki őket szellőzködni,- s láss csodát! látogatójuk is akadt egy szőrmebundás dongó személyében, aztán a krókuszokon nyalakodó vadméhek is tiszteletüket tették - valószínűleg még ünnepeltek, hiszen március 10. volt a "beporzók napja, amely nem csak a házi méheket dicsőíti, hanem vadon élő

társaik, a megfontoltan és dünnyögve röpködő poszméhek, a közönséges bundásméhek, a darazsak népes nemzetsége, a pillangók és még számos rovartársuk hasznos munkájára is felhívja a figyelmet.