A kanizsai Balogh Adél itthon kamatoztatja a külföldön szerzett tapasztalatokat

Adél hat éve érettségizett a Batthyány-gimnáziumban, majd a Budapesti Gazdasági Egyetem Pénzügyi és Számviteli Karára nyert felvételt. Itt találkozott az Erasmus+ programmal. Fontolgatta a jelentkezést, hiszen rajongott Olaszországért, és érdekelte, milyen lehet ott élni. A nyelvet és a kultúrát még gimnáziumi tanárának, Katona Noéminek köszönhetően szerette meg, az egyetem utolsó előtti félévében pedig beadta a jelentkezését a genovai partneregyetemre.

– Elnyertem az Erasmus ösztöndíjat, 2019. szeptember­től – mesélte Balogh Adél. – Emiatt itthon csúsztattam az utolsó félévemet, amit persze egyáltalán nem bánok. Az adminisztráció egyébként kissé bonyolult és stresszes folyamat volt, csakúgy, mint a lakáskeresés: mindent egyedül intéztem. A kiköltözés előtti nyarat végigdolgozva gyűjtöttem zsebpénzt, hiszen az ösztöndíj csak részben fedezi a költségeket. Genovába szeptember 15-én érkeztem, anyukámék vittek ki autóval. Izgatott voltam és kicsit féltem is, ez volt az első alkalom, hogy külföldön élhetek, ráadásul senkit sem ismertem előtte.

Ám ezek az érzések hamar elmúltak, gyorsan szerzett barátokat, köztük három magyar lányt, akikkel a mai napig tartja a kapcsolatot. A kinti „erasmusos” szervezet elhalmozta programokkal, így nem jutott ideje unatkozni, illetve barátokkal is utazgatott. Eljutott Firenzébe, a Cinque Terrére, Milánóba, a comói tóhoz, Bergamóba, Torinóba, Portofinóra. Felkereste a Genova környéki kis városkákat, mint Rapallo, Camogli, Bogliasco. Összességében élete talán legjobb öt hónapját töltötte ott. Sokat fejlődött az angol és az olasz nyelvtudása. Genovától a pandémia előtt, 2020-ban vett szó szerint is könnyes búcsút, és visszatért Budapestre.

– A Covid-időszak alatt nemcsak a karantén viselt meg, de az úgynevezett ,,Erasmus utáni depresszió” is – folytatta. – Ráadásul elbizonytalanodtam a pénzügy és számvitel szakterületemben. Genovában tanultam először marketinget, ami megtetszett, és elkezdtem ezt a mesterszakot az ELTE Gazdaságtudományi Karán. Aztán jött az újabb Erasmus-lehetőség, s ekkor a Cagliari, Modena, Torino sorrendet jelöltem meg. Az ösztöndíjat ezúttal Cagliariba nyertem el. Az újabb félév előtt jelentkeztem az ELTE-n tanuló Erasmus-hallgatókra specializálódott szervezet mentorának. Így az események szervezésével foglalkozó csapat tagjaként, Budapesten is megtapasztaltam az Erasmus-életet.

Szardínia Olaszország második legnagyobb szigete, és Adél a sziget fővárosába, Cagliariba költözött, amit a legnaposabb városnak hívnak, ugyanis átlagosan itt esik évente a legritkábban eső. Alig várta, hogy újra kint éljen, és olaszul beszéljen – az olasz konyha és az emberek mentalitása is hiányzott neki.

– Az a félév felért egy fizetett nyaralással – mosolygott. – Szardínia gyönyörű sziget, tele szebbnél szebb tengerpartokkal, az időjárás csodás, szinte tényleg mindig napos. Szereztem itt is barátokat, és sokat utaztam. Felfedeztem szinte a teljes szigetet, de ismét jártam Milánóban, sőt, ebben az időszakban jutottam el Lengyelországba is. A legjobb utazások azok voltak, amikor autót béreltünk. Szardínia egyes részei erősen különböznek egymástól, egy közös van bennük: kivétel nélkül mind­egyik csodálatos. A legszebbek az eldugott strandok. Tanulás szempontjából a Cagliariban töltött félévem volt a legnehezebb: el kellett kezdenem írni a szakdolgozatomat, miközben három tárgyból vizsgáztam olaszul, és haza is kellett utaznom összesen 10 vizsgát teljesíteni. De minden nehézség ellenére megérte. Rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam, a szörfözést is kipróbáltam, és hajót is béreltünk a barátaimmal.

Az Erasmus-kalandok folytatásaként Adél önkéntes szakmai gyakorlatot vállalt, és gyakornoki helyeket kezdett keresni. Mint mondja, azért jó jelentkezni erre a programra, mert nincs meghatározva, melyik országba mehet az ember – ő végül Spanyolországban, Valenciában talált munkát. A település az ország keleti részén fekszik, a harmadik legnagyobb város Madrid és Barcelona után. Talán nem annyira „turistás”, de viszonylag nagy és nyüzsgő.

– Tavaly, augusztus 31-én költöztem ki, és jelenleg is itt élek – folytatta. – Egyszerűen imádom, vagyis már a kezdetektől fogva nagyon jól érzem magam Valenciában. Már az első napokban azzal az érzéssel jártam az utcákat, hogy ,,itthon vagyok”. A város lenyűgöző, az Erasmus-élet itt is tökéletes, az időjárás csodás, van tengerpart, lehet jókat enni. Egy hajók eladásával és bérbe adásával foglalkozó cégnél vagyok marketingasszisztens. Ez az első munkahelyem ezen a szakterületen, és különösen örülök annak, hogy nemzetközi munkatapasztalatokra tehetek szert. A munka nyelve az angol, spanyolul csak alapszinten tudok megszólalni, de az olasz nyelv után gyorsan ragadnak rám a dolgok, és szeretnék is majd elmélyedni benne. Itt is jó baráti társaságom alakult ki, amellyel a kezdetek óta teljesen egy hullámhosszon vagyunk. Ez idő alatt eljutottam Alicantéba, Sevillába, Alteába és Guadalestre. Ez az első alkalom, hogy Spanyolországban vagyok, így igyekszem minél jobban felfedezni az országot.

Az ifjú kanizsai hölgynek a szakmai gyakorlat mellett nincsenek órái, de az itthoni tárgyai esetében továbbra is teljesítenie kell a vizsgaidőszakban. Külön kérvényt nyújtott be és a szóbeli megmérettetéseket online formában teljesítheti.

– Három félévet tehát három különböző helyen töltöttem az Erasmus+ ösztöndíj keretében, és ezek a hónapok életem eddigi legjobb élményeivel ajándékoztak meg – fogalmazott Balogh Adél. – Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a lehetőséget. Nyelvtanulásra, tapasztalatszerzésre és nemzetközi kapcsolatok kialakítására egyaránt tökéletes. Euró­pa, de szinte a világ minden tájáról szereztem barátokat, akiket tudom, hogy bármikor meglátogathatok, mivel szívesen látnak. A legnagyobb előny pedig az, hogy megtapasztalhatja az ember, hogy milyen külföldön élni, megismerhet más kultúrákat, helytállhat ismeretlen közegben, miközben anyagi támogatást kap. A megszerzett tapasztalatok a gondolkodásmódomat és a problémamegoldó képességemet is fejlesztették. Sokkal nyitottabb lettem, vagyis ez a program nagy hatással volt az egész életemre. Hosszas gondolkodás után mégis úgy döntöttem, hogy január végén hazaköltözöm és befejezem az egyetemet, aztán otthon folytatom az életemet. De közben továbbra is keresem a lehetőségeket, hogy hová utazhatok legközelebb…