A tengermelléki magyarok nem feledik Andrássy Gyulát

Andrássy Gyula grófot Deák Ferenc javaslatára 1867. februárjában Ferenc József nevezte ki miniszterelnökké. (Ez volt Magyarország első kormánya az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után). Andrássynak sok más érdeme mellett jelentős a szerepe a horvát–magyar kiegyezés (1868) létrejöttében, valamint a nemzetiségi törvény megalkotásában. Egy időben a külügyek irányítójaként a nagy Monarchiát képviselte a világ előtt. A történetírók megemlítik róla, hogy barátságot ápolt Bismarck német kancellárral, s az 1878-as berlini kongresszuson képviselte a dualista államot. Visszavonulását követően tőketerebesi (Zemplén vármegyei) birtokán élt, majd orvosai tanácsára a tenger melletti Volosko egyik patinás villájába költözött, itt töltötte utolsó napjait. 

A doktorok javasolták neki a levegőváltozást vesebetegségének kezelésére; dialízisről abban az időben még nem tudtak. Úgy tűnt, a lakhelyváltás jót tett neki, amiről rendre beszámolt barátainak, pályatársainak. Állapota javulásában segítségére volt a híres bécsi orvosprofesszor, Theodor Billroth, aki Abbáziában praktizált. 

A beteg az osztrák császárral és nejével, Sisivel mindvégig ápolta több évtizedes barátságukat. A halál a szeretett adriai villában érte 67 éves korában, 1890. február 18-án, felesége, Kendeffy Katalin és lánya, Ilona körében. Koporsóját vonattal Budapestre szállították, s a Magyar Tudományos Akadémia épületében ravatalozták fel. Ide utazott a császárné (Sisi), aki percekig egyedül maradt az elhunyttal a teremben, elbúcsúzott tőle, majd a gyászmenet élére állt. 

A villáról az a téves feltételezés járja, hogy Andrássy gróf építtette, holott csak kis ideig, nem egészen két hónapig vendégeskedett benne. A pazar nyaraló – ahogy levélíróm, Ágoston Gergely is megjegyzi – az ismert kereskedő és hajótulajdonos Minach családé volt. A família első tagjai a 19. század elején költöztek Voloskóba. Kis vitorlással kezdték, olívaolajat, bort, búzát és faanyagot fuvaroztak a part mentén, később átálltak az olasz (szicíliai) citrom szállítására, egészen Triesztig terítették abban az időben, amikor kolera ütötte fel a fejét, s úgy hirdették, a déli­gyümölcs hatásos a betegség ellen. A családnak önálló hajóépítő cége is lett. 

Nagy óceánjáróikkal Nagy-Britanniába, a francia partokra és Észak-Amerikába is eljutottak. 

Az egykori miniszterelnöknek, akiről sugárutat is elneveztek Pesten, szépirodalmi méltatói is vannak. Mikszáth Kálmán ezt írta róla a Vasárnapi Újságban: „…csúcsa volt a magyar úri nobilitásnak és a magyar szellemnek. Ha Deák Ferencz a magyar paraszt inkarnácziója, azoknak összes bölcsesége egy fejben, Andrássy a magyar úr finomsága, charme-ja és szeretetreméltósága desztilált alakban. Nagy úr tudott lenni, a nélkül, hogy gőgös legyen, mindenkit megnyert, sőt megigézett, a nélkül, hogy leereszkedőnek látszanék.” 

A mai Volosko sok mindent megőrzött egykori bájából. Az Adria kiszögelésében megbúvó városkát sok-sok keskeny utcácska, tengerre lefutó kőlépcső, zegzug szabdalja, a barátságos kis kikötőt teraszos vendéglők, illatos kávézók ölelik körbe. Egykori hangulatát, kötődését hozzá így idézte fel a 20. század másik neves írója, Márai Sándor az 1941-ben megjelent, Dráma Voloscában című elbeszélésében: „Számomra a tenger, Fiume és Abbázia között, még mindig a »magyar tenger«, akkor is, ha tudom, hogy a történelem időközben odaadta az olaszoknak a Szentkorona Gyöngyét. De más a szárazföld és más a tenger. Ez az öböl mélykék vizével az én külön, szerény és csöndes irredentám… Szeretek sétálni Abbázia és Lovrana között, a babér illatú tengerparti sétaúton, ahol szüleink és nagyszüleink udvaroltak már egymásnak, s esténként szívesen átmegyek Voloscába, leülök a part menti kiskocsma előtt, megiszom egy negyed liter isztriai vörösbort, és drámai helyzeteken vagy más ilyen reménytelen feladatokon töröm fejem.” 

Voloskót Európa „legszebb rejtett drágakövei” közé választotta tavaly nyáron a European Best Destinations (EBD) nevű független idegenforgalmi szervezet, amelynek turisztikai portálja több mint hatmillió látogatót számlál. A listán Volosko mellett francia, belga, spanyol, svéd, olasz, brit és portugál turisztikai célpontok szerepelnek, így Menton a Ligur-tengernél vagy a szintén jónevű Baleal az Atlanti óceán mentén. 

A háromszintes voloskói (Márai szerint voloscai) villa 1865-ben épült közvetlenül a meredek parton, négy kilométerre Abbázia központjától. Könnyen megközelíthető a Lungomare, más néven Ferenc József part menti sétány útvonalát követve. A teraszos kialakítású nyaraló parkjának támfalán latin feliratú márványtábla emlékezteti az utókort az épület egykori híres lakójára. A felirat magyarra fordítva: „Gróf Andrássy Gyula, miután a Hazáért végzett halhatatlan munkáját befejezte, az élet végéhez közeledve, ezen a kies helyen, kedves családja és barátai körében az óhajtott nyugalmat megtalálta. Az Úr 1890. évében, MDCCCLXXXX.”