Tarlórépa, a hasznos gyökérzöldség

A csapadékos és hűvös klímán növekszik a legjobban, száraz-melegben sínylődve aszalódik, nő a mustárolaj-tartalma és csípőssé válik, pedig eredetileg édeskés ízű, enyhén csípős aromájával a retekhez hasonlítható. Már az ókorban felküzdötte magát az emberiség asztalára, először az ínyenc rómaiak és a görögök fedezték fel erényeit, izgalmas ízét. Bőtermő, mindemellett tápláló, tele van élelmi rostokkal, 10-11 százalék száraz anyagot, 2-3 százalék fehérjét, 5,5-7,5 százalék szénhidrátot, továbbá A-, C-, B1-, B2-, B3-, vagyis PP-vitamint, ásványi anyagokat (kalciumot, foszfort, káliumot, vasat) íz- és aromaanyagokat, mustárolajat tartalmaz.

A legújabb kutatások szerint a vitaminok közül a PP- (Pellagra-Preventív) vitamin, más néven niacin, azon túl, hogy segíti a bőr egészségének és az emésztőrendszer hatékony működésének megőrzését, természetes koleszterinszabályzónak számít, enyhíti a kóros álmatlanságot és a depressziót. Azt viszont kevesen tudják, hogy enyhén szőrös, mélyzöld színű levelei még a gumójánál is több tápanyagot kínálnak, nyersen salátákba keverhető, főzve a leveles kelhez, a spenóthoz hasonlóan sokféleképpen el lehet készíteni. A tarlórépa lombja szintén gazdag ásványi anyagokban: vasban, rézben, mangánban, kalciumban és bővelkedik B6-, A-, C-, E- és K-vitaminban is.

A kezdő, amatőr kertészek is befogadhatják a kertjükbe, termesztése ugyanis egyszerű, csak a fent már említett időjárásfaktorra kell figyelemmel lenni, s mert nem bírja a nyarat, csak kora tavasszal elő-, illetve nyár végétől másodvetésre alkalmas. Egyébként több száz fajtája ismert, ebből legalább harminccal mi magunk is megpróbálkozhatunk, bár a honi webkertészetek jelenleg csak 3-féle magot kínálnak. Az eredeti gömbölyded és lapított fenekű tarlórépákból a több évszázadnyi kertészkedés során sok változatuk kifejlődött. Nálunk a lila tetejű és fehér húsú a favorit, de léteznek teljesen fehér héjú fajták is. A húsuk többnyire fehér, de lehet citromsárga, narancssárga, aranyszínű, léteznek az ízben, állagban a retekhez hasonló fajták, míg mások textúrája inkább az almához hasonlítható.

A lila tetejűeknek amúgy a héja és a húsa is fehér, a teljesen lila tarlórépa elég ritka és nehéz hozzájutni – igazából nagyobb méretű retekhez hasonlít, a húsa többnyire fehér, de előfordulhatnak piros, lilás foltos változatban is. Ízük édeskés, lédúsak és roppanósak. Léteznek bébi- (nagyjából 2,5 centi átmérőjű) tarlórépák is, ezek lehetnek lila, rózsaszín, fehér, arany tetejűek, a legtöbbjüket a levelekkel együtt meg lehet enni – hátrányuk, hogy nem lehet őket sokáig eltartani.

Az egyik legfinomabb tarlórépának a „Manchester Market” fajtát tartják – termése fehér és gömbölyű, teniszlabda méretűre nő meg, pikánsan borsos ízű gumója és levele is ehető. Mi a szakboltokból általában a „Horpácsi lila” fajtát szoktuk a kosarunkba tenni, ezt nevezzük kerekrépának, édeskés retek ízű, fagytűrő, késő ősszel is betakarítható.

A Golden ball magja is kapható a hazai szaküzletekben, mind a húsa, mind a héja aranyszínű, íze édeskés, kissé mandulaízű – másfél-két hónap alatt beérik, 12-15 centire is megnő, de már 8-10 centi átmérővel is érdemes betakarítani, sőt már előtte is fogyasztható, akkor enyhébb az íze. Ismert még a „Snowball”, ami szintén bőtermő fajta, gömbölyű, hófehér húsa szilárd, enyhén édeskés, miközben kellemesen csípős.

Igazi különlegesség a Nozawana, a japán tarlórépa, amit főleg hosszú, ízletes levelei miatt termesztenek, gumója is fogyasztható, legjobb ízét beérés előtt kínálja.

A kerekrépa nyersen is kiváló eledel, nálunk a szendvicsek kedvelt ízesítője. Különböző módon süthető, főzhető, Zalában a savanyított változata a legnépszerűbb.