2021.12.19. 14:00
Kicsi a vadcitrom, de erős és ehető
Az idén már többször mondtam, hogy befejeztem a szörpkészítést, és tessék! Alig van vissza 3 hét az esztendőből és megint pancsolásra adtam a fejem. Igaz, csak kísérleti a „projekt”, ilyet még nem műveltem, elképzelhető, hogy az utolsó cseppig a lefolyóban végzi majd az itóka.
Golflabdányi vadcitromok, jókora magokkal.
Forrás: Fincza Zsuzsa
Az alapanyag ugyanis a vadcitrom, alias tövises-, más néven télálló, vagy fagyálló citrom, született Poncirus triofoliata, amely csak hasonlít a citromra, de nem igazi citrusféle, csupán közeli szegény rokon. Eredetileg Észak-Kínából és Koreából származik – az én vadcitromom viszont innét a közeli Jánkáról, a nővérem ajándékozott meg vele. Elfogadtam, mert azonkívül, hogy jópofa és illatos kis gyümölcs, azt olvastam, hogy az endokarpium (a héj belső, fehér, keserű rétege) kivételével ehető.
Ázsiában és Észak-Amerikában különösen kedvelt, s nálunk is egyre népszerűbb fagyálló, akár 2-4 méter magasra megnövő dekoratív díszfa. Zegzugosan növekvő, ám kemény ágait 5-10 centi hosszú konok tüskék borítják – lombjában szívesen fészket raknak a kismadarak, mert nincs az a ragadozó, amelyik hozzáférne a fiókákhoz, a bokrokból készített sövénnyel pedig áthatolhatatlan akadályt állíthatunk mindenféle betolakodó elé. Egész évben dísze a kertnek, nagy, ötszirmú, kellemes illatú virágait áprilisban a még kopasz ágain hozza, sötétzöld, hármas leveleivel tetszetős bokorrá formálódik, s neveli eleinte zöld, ősz végére sárgára érő gyümölcseit. Lombhullató, kopaszon is izgalmas, avantgárd látványt nyújt. Szívóssága miatt használják új citrusfélék nemesítéséhez, keresztezik citrusfajokkal, a hibridek hidegtűrőbbek, de a termés nem olyan értékes, mint a nemes szülőké. Mindemellett a citrusok egyik legrégebbi alanyfajtájának számít, a ráoltott nemesre törpésítő hatással bír, javítja a termés minőségét, növeli a fagytűrését.
Az illatos, golflabda méretű és formájú termés kérge pelyhes bevonatú, alatta a fehér, szivacsos, pamutszerű tapintású bél (endokarpium) a húshoz tapad, elég nehéz eltávolítani. A hús zöldes, aromás, az íze savanyú és keserű, a citrom és a grapefruit keveréke, a leve hígítva viszont egészen kellemes – ezért gondoltam, hogy szörpöt készítek belőle. Nem egyszerű feladat, ráadásul az aprócska gyümölcs 8 darab jókora magot rejteget. El is határoztam, hogy ültetek belőle, a szakirodalom szerint magról és dugványozással szaporítható – egyébként nagyobb dézsában is nevelhető, s úgy mediterrán hangulatot varázsolhatunk vele a teraszunkra.
Jól tűrik a metszést, röviddel a virágzás után a legjobb megnyírni, az elhalt ágakat már kora tavasszal kivághatjuk. A magról nevelt kétéves növények már kiültethetők a szabadba, egy-két évig télen a rózsákhoz hasonlóan még takargassuk a tövét. 7-8 éves koruktól fordulnak termőre – konténeres növény beszerzésével pár év megspórolható. Bár betegségei, kártevői alig ismertek, s nem igényel különösebb növényvédelmi feladatokat, sajnos rövid életű fácska, 20-25 éves korában lassan tönkremegy.
Abban egyetértenek a szakírók, hogy a vadcitrom héja nyersen nem fogyasztható. Kettévágva kinyomhatjuk a levét, kikaparhatjuk a húsát – egyesek szerint negyedelve ki is haraphatjuk, anélkül, hogy hozzáérnénk a héjához. A magja nem mérgező, de jobb, ha nem kezdünk ki vele.
A gyümölcsöt nem szokták magában nyersen eszegetni, viszont érdekes aromájú ital készíthető belőle, s akárcsak nemesb’ citromfivére, használható tea, halételek ízesítésére, finom lekvár, zselé főzhető belőle. Szárítva és porítva fűszerként is bevált. A héjából magában is készíthető lekvár vagy ételízesítő, s keverhetjük különböző dzsemekhez. A sós vízben főzött, szárított és porított vadcitrom menő éttermekben a húsok ízesítője. Amit kevesen tudnak, zsenge levelei főzve kellemes ízűek.
A vadcitrom gyümölcse is gazdag C-vitaminban, s számos gyógyászatilag aktív összetevőt – például flavonoidokat, kumarinokat, alkaloidokat, monoterpéneket – tartalmaz. Szülőföldjén, a keleti gyógyászatban széles körben alkalmazzák allergiás gyulladások kezelésére. A gyümölcshús szélhajtó, görcsoldó és köptető hatású – a koreai ősi orvoslásban gyomor- és bélrendszeri rendellenességek, emésztési zavarok, székrekedés, illetve tüdőbetegségek, asztma, hörghurut gyógyítására használták. A ha- gyományos kínai gyógyászat a megfázás, az aranyér, a kötőhártya-gyulladás és a fogfájás kezelése mellett a tífusz elleni harcban is bevetette. A vadcitrom héja állítólag jó étvágyjavító, alkalmazzák különböző bőrbajok gyógyítására. Olaját gyógyszerekben és kozmetikumokban, szappanokban használják.