A madarak hatoda eltűnt negyven év alatt

A Brit Királyi Madárvédelmi Egyesület (RSPB), a ­Bird­Life International nemzetközi madárvédelmi szervezet és a Cseh Madártani Egyesület kutatóiból álló munkacsoport az unió területén előforduló 445 madárfaj közül 378 adatainak vizsgálata alapján jutott a fenti eredményre. A legnagyobb veszteséget 247 millió egyeddel a házi veréb szenvedte el, melyet a sárga billegető követ (97 millió), majd a seregély (75) és a mezei pacsirta (68) következik a sorban.

Számítások alapján 1980 és 2017 között 17–19 százalékos az összesített állománycsökkenés, ami 560–620 millió madár eltűnését jelenti. A csökkenés valójában 900 millió körül van, amit egyes fajok gyakoribbá válása ellensúlyoz 340 millióval. A csökkenés nagy részét néhány gyakori madárfaj drasztikus visszaszorulásával magyarázzák.

A közönséges házi veréb állománya felére csökkent, ami csak ennél az egy fajnál 247 millió madarat jelent 1980 óta. Közeli rokona, a mezei veréb állománya 30 millióval lett kevesebb. Mindkét esetben a mezőgazdaság intenzívvé válása a fő kiváltó tényező, bár a településeken is egyre kevesebb verebet látni. Az okok pontosan nem ismertek, vélhetően a csökkenő táplálékmennyiség, a madármalária és a levegőszennyezés hatása is szerepet játszik. Az élőhelyek összehasonlítása alapján a gyep- és a mezőgazdasági területek madárvilága szenvedte el a legnagyobb veszteséget a pénzügyi támogatási rendszer generálta, kevéssé természetbarát mezőgazdasági gyakorlat hatásaként. A klímaváltozás nyomán megfogyatkozott a parti madarak, például a bíbic létszáma is.

A most publikált eredmények alátámasztják a korábbi kutatásokat, melyek a biológiai sokféleség jelentős csökkenését mutatják. A gyakori és elterjedt madarak számának csökkenése miatt további, szélesebb körű védelmi erőfeszítésekre van szükség, kiemelt figyelemmel a mezőgazdasági területeken élő, valamint a vonuló madarakra. Fontos kiemelni: a széles elterjedésű, nagy létszámú fajok elvesztése az ökológiai rendszerek súlyos problémáira utal, ami az emberiségre is alapvetően kihat.

– A jelentés egyértelműen mutatja, hogy a természet vészharangot kongat – fogalmazott Anna Staneva, a BirdLife Europe természetvédelmi vezetője. – Míg egyes ritka vagy veszélyeztetett madarak védelme néhány esetben sikeres volt, ez nem elég a gyakori fajok populációinak fenntartásához. A közönséges madarak ritkulnak, nagyrészt az élőhelyek ember általi csökkenése miatt. A természet visszaszorult termőföldjeinken, a tengerekben és városainkban. A kormányoknak Európa-szerte jogilag kötelező érvényű célokat kell kitűzniük a természet helyreállítására, mert a következmények az emberiségre nézve is súlyosak lesznek.

– Jövőre ülésezik az Egyesült Nemzetek Biológiai Sokféleség Egyezménye, hogy megvitassa a globális biológiai sokféleség jövőjét, megteremtse a keretet, mely fokozott védelmi erőfeszítéseket tesz szükségessé a kihalás megelőzése és az állományok helyreállítása érdekében – említette Fiona Burns, a brit madárvédelmi egyesület kutatója, a tanulmány vezető szerzője. – Tanulmányunk figyelmeztet a kihalás nagyon is valós veszélyére. Olyan erős intézkedési rendszerre van szükség, amely a biológiai sokféleség megőrzését helyezi előtérbe. A természetbarát gazdálkodásnak, a vadon élő fajok védelmének, illetve a fenntartható erdőgazdálkodás és halászat mértéke növelésének, valamint a védett területek hálózata gyors bővítésének kell következnie.

Nálunk sem sokkal jobb a helyzet

Az MME adatai alapján a hazánkban rendszeresen fészkelő 211 madárfaj közül 72-nél nem állapítható meg az állomány változásának trendje (például annak ritkasága vagy rejtett életmódja miatt), 40 faj állománya stabil, 59 fajé növekvő, 40 fajé csökkenő. A kedvezőnek tűnő kép mögött viszont negatív folyamatok húzódnak. Bizonyos fajok a településeken lelhetők fel gyakrabban (fekete rigó, örvös galamb), míg a csökkenés szinte valamennyi mezőgazdasági környezetben élő madarat (fogoly, fürj, mezei pacsirta) érint. De a legtöbb vizes élőhelyet kedvelő madár (bölömbika, nádirigó) helyzete sem kedvező.