Közel ötvenéves motorkerékpárt vett gondjaiba ifjabb Rózsás Imre

Valami hasonlót véltem felfedezni a zalaegerszegi ifjabb Rózsás Imrénél, aki tavaly édesapját lepte meg egy gyönyörű Jawa Tatran motorkerékpárral. A mai szemmel nézve is formás csehszlovák robogót anno fiatalon nézte ki magának idősebb Rózsás Imre, de aztán kollégái eltántorították a megvásárlásától, és helyette egy 250 köbcentis Jawát választott magának. Sok évtized elteltével a „Tatranos flörtről” értesülve ifjabb Rózsás Imre titokban felújított romjaiból egy 1967-ben gyártott Tatrant, és ez lett tavaly az édesapja születésnapján átadott ajándék.

A gyári, új állapotúvá helyreállított robogót lapunkban mi is bemutattuk. Az eredetileg autószerelő végzettségű, jelenleg állattartásban használatos eszközök dunántúli értékesítésével foglalkozó 39 éves, Bazitán élő férfi mesterművének híre ment, így aztán egyik vidéki útja alkalmával ajánlottak figyelmébe egy Jawa 250- es típusú motorkerékpárt. Így ért össze a családi motorkerékpáros múlt két „jáwás szála.”

- Nagyon lerobbant állapotban, darabokban találtam rá a 250-esre Győrtől nem messze – idézte fel ifjabb Rózsás Imre, és elárulta, hogy már kamaszként ő is eljegyezte magát a kétkerekűekkel. Először egy Romet nyergébe pattant, amit Simson enduro követett, a 250/1-es MZ pedig már a nagymotorok világába vezetett. A komolyabb kategóriát aztán a CBR 600-as Honda jelentette, végül az autós korszak beköszöntével egy Aprilia maradt az istállóban.

- A munkám miatt jártam Győrben, ott pedig tudták, hogy felújítottam a Tatrant, azért ajánlották a figyelmembe még tavaly ezt az 1973-ban gyártott Jawa 250-est – magyarázta.

- A főbb alkatrészei megvoltak, de a kerekek és a kipufogódob a rozsda áldozatává váltak, újakat kellett venni hozzá. Szerencsére ez ma már megoldható, Csehországból sikerült beszerezni – tette hozzá.

A lámpakeret, a kilométeróra és a kipufogócsonkok kaptak új krómozást, a karosszériát és a többi alkatrészt fémtisztára homokfújták, majd kezdődhetett az újrafényezésük. A blokk is újjászületett a polírozástól, és az alumínium alkatrészek szintén visszanyerték régi fényüket. A meghajtás is igényelt némi reparációt, a négyfokozatú sebességváltóban a léptető villa cserére szorult. A 10 kW-os (közel 14 lóerős), egyhengeres, kétütemű, 248,5 köbcentis erőforrás jó állapotban vészelte át a közel öt évtizedet. A fémből készült alkatrészeken kívül szinte mindent cserélni kellett, ebben nagy segítséget jelentett, hogy mai napig gyártják ezeket, gondolva a Jawa-tulajdonosok széles táborára.

A felújítást is minősíti, hogy a műszaki vizsgán gond nélkül átment, persze köszönhetően annak is, hogy minden dokumentum és még az eredeti rendszám is megvolt hozzá.

A tavaszi műszaki vizsga óta éppen csak elkerülte a száz kilométert a számlálón a Jawa 250 nyergében megtett táv, mert az oldtimer cseh csak ünnepi alkalmakkor kerül elő. Bár ifjabb Rózsás Imre azt mondta, több hasonló felújításra már nem vállalkozik, de nem leszek meglepődve, ha újabb veterán szépséget vesz gondjaiba. A Jawa motorkerékpárgyár első modelljei 1929-ben készültek el. A céget František Janeček hozta létre Prágában. Kezdetben licenc alapján gyártott Wanderer-motorkerékpárokat, és a két név összevonásából született a márkanév. Eleinte nagyobb űrméretű, négyütemű erőforrásokkal szerelt motorkerékpárokat gyártottak, de a kínálatban felbukkant egy 175 köbcentis kétütemű motor is, ami inkább csak a versenyeken bizonyult sikeresnek.

A gyárban a második világháború alatt titokban kifejlesztettek egy kétütemű, egyhengeres, teleszkópos első-hátsó felfüggesztésű, automata kuplungos motorkerékpárt. Ennek eredményeként 1946-ban jelent meg az első Jawa 250, alias „Perak” (type 11), ez dupla kipufogót, a még ritkán alkalmazott teleszkópos kerékfelfüggesztéseket, és még sok más újítást vonultatott fel.

A cikkünkben szereplő csepptankos Jawa 250 típust, illetve változatait 1962-1974 között gyártották. Az utolsó, 250/559 motor teljesítménye két lóerővel haladta meg az elődét, köszönhetően az új dugatytyúnak és hengernek, nagyobb szívócsonknak. A magasabb henger miatt a kipufogó könyökét magasabbra és rövidebbre cserélték. A forgattyús tengely nagyobb volt, és golyóscsapágyak támasztották alá. A modellt Panelka becenévvel is illették, mégpedig a fényszóró felső, a kormány végéig húzódó burkolata (panel) alapján.