Adjunk esélyt a káposztaféléknek

Különösen igaz ez a fejes, a vörösés a kelkáposztára, melyeknek hatalmas levélfelületeket kell kinevelniük, amihez rengeteg vízre és tápanyagra van szükségük.

Ami nem megy, ne erőltessük – mondottam hosszú évekkel ezelőtt, és nagy szomorúan száműztem a veteményesből a káposztaféléket. A konok, fehér, apró lepkeformát öltött pokolfajzatok, a liszteskék, az üvegházi molytetűk miatt.

Pedig mindent elkövettem ellenük, ami egy biokertben megtehető, de minden csatából vesztesen kerültem ki. A vegyi fegyverek szóba sem jöhettek, a szakirodalom szerint amúgy is vaktöltényként pattognak le róluk, ráadásul van olyan fejlődési alakjuk, amelyben meg se kottyan nekik a legdurvább rovarölő szer, sőt, talán még az atombomba sem.

Hiába „üvegházi” a vezetéknevük, a kertben is szabadon garázdálkodnak, paradicsom, paprika, uborka is szerepel az étlapjukon, de a legjobban a káposztaféléket szeretik. Hát nálam majd jól felkopik az álluk! – döntöttem.

De minden tavasszal újra és újra meg kellett acéloznom a lelkemet, hogy ne fogadjak be a kertünkbe néhány családtagot az ízletes káposztarokonságból. Elég volt meglátni a palántákat a piacon, máris beindult a nyálcsorgató pavlovi reflex, s szinte éreztem a frissen szedett zsenge karalábé, a párolt brokkoli, a karfiol ízét a számban. Az idén viszont képtelen voltam ellenállni. Próba szerencse, gondoltam. Káposztáék kapnak még egy esélyt.

Ha már az ősszel tudom, hogy elcsábulok, előkészítettem volna számukra a külön lakosztályt. A karalábé kivételével ugyanis valamennyi káposztaféle nagy étvágyú zöldség, a vetésforgó első szakaszában, a frissen trágyázott, tápanyagban gazdag földben a helyük.

Különösen igaz ez a fejes, a vörös és a kelkáposztára, melyeknek hatalmas levélfelületeket kell kinevelniük, amihez rengeteg vízre és persze tápanyagra van szükségük. A túltrágyázást viszont kerüljük, a növekedési szakaszban a kőzetőrlemény és az erjesztett csalánlé elegendő kiegészítő számukra.

A késői káposzták palántáit június végéig, július elejéig ültethetjük szabadágyba. Ha az ültetőlyukba alga­meszet szórunk, megelőzhetjük a rettegett gyökérgolyvát, egy kis fahamuval pedig a tetveket tarthatjuk távol. Jó szomszédok a borsó, a burgonya, a paradicsom, a saláta, a zeller, a spenót, ágyszegélynek ültethetünk mellé fűszer- vagy gyógynövényeket.

Rózsájával a karfiol a káposzták lordja, s amilyen előkelő, olyan kényes és igényes. Nem szabad megrekednie a fejlődésben, egyetlen napig sem szűkölködhet sem vízben, sem tápanyagban. Különleges pátyolgatást igényel, rózsáját, hogy fehér maradjon, óvni kell az erős nyári naptól – kössük össze felette vagy hajtsuk rá a leveleit.

A korai fajták már augusztusban, a későiek majd októberben kezdenek érni. Az egyre népszerűbb brokkolit, a karfiol zöld unokatestvérét, kis kerek virágkezdeményeiért ültetjük. Kisebb kertekbe is érdemes számára helyet szorítani, mivel a tő megkopasztása után a kékeszöld laza virágkezdemények újra és újra kihajtanak.

A késői káposztafajtákkal egy időben vessük, ültessük szabadföldbe. A még zárt virágkezdeményeket leg­alább ujjnyi hosszúságú nyéllel együtt vágjuk le – a szár ugyanolyan jó ízű, mint a spárga (no, nem a vékony madzagra, hanem a csirágra gondolok). A brokkoli is igényt tart a kertész állandó figyelmére, mert hamar felmagzik, a levélhónaljakból viszont újabb hajtásokat fejleszt.

A karalábé a vaskos káposzták filigrán balerinája, még külön lakosztály nélkül is megél, mindenhol szívesen látott köztes növény, nem igényel extra ellátmányt, beéri a menzával, a közepesen tápgazdag talajjal. Kisebb részletekben vessük, ültessük, hogy folyamatosan legyen friss, zsenge karfiolgumónk.

Az itókát viszont ne sajnáljuk tőle, ne hagyjuk kiszáradni a talaját, mert megfásodik a termése. Meghálálja a hígított, erjesztett csalánlevet is. A bimbóskel szintén az előkelő káposztarokonsághoz tartozik, de beéri a megszokott ellátással és gondozással, tartózkodjunk a túltrágyázásától, mert a nagy eszem-iszomban ugyan nagyra nő, de satnya bimbókat nevel.

Mint klasszikus másodnövény, a borsó vagy más korai zöldség helyére ültessük. Szeptemberben a növény csúcsát törjük majd ki, hogy a növekedés utolsó hajráját a bimbókra koncentrálja. A fahamus trágyázás jót tesz neki, mert tömörebb bimbókat fejleszt és a tetvek sem szeretik.

A bimbóskel a mi vidékünkön télálló, egy kis fagytól ízletesebbek, zsengébbek lesznek a bimbók. Ha tehetjük, hagyjuk kint a kertben, így télen is friss vitaminokkal látja el a konyhát.

Hogy lesz-e jövőre is káposztám? A liszteskéken ­múlik…