A galaxisokat örökíti meg a zalai Ágoston Zsolt

Ha létezik más bolygón élet, akkor azt csakis a Kis Herceg szemével látnánk, belénk ivódott szívhez szóló története. Vagy ott van a Padlás Rádiósa, aki annyira vágyik kapcsolatot teremteni földön kívüli lényekkel. Persze, hogy ez a kérdés is felvetődött, amikor Zsolt mélyég-, azaz a földi gravitáció hatásán kívüli bolygóközi, csillagközi és galaxisközi képeit bámultuk percekig a monitoron fotós kollégámmal. Ám térjünk vissza galaxisunkba, a Földre, és a jelenbe. Naprendszerünk is tartogat még jó pár érdekességet, felfedezni valót, de az ember valahogy mindig messzebbre vágyik.

- 2-300 millió fényévnyi távolságra lévő objektumok azok, amiket eddig beazonosítottam – válaszol a messzeséget firtató kérdésre Zsolt. – Ezenkívül még fotóztam olyanokat, amiknek a távolságáról nincsen információ, habár csillagászatilag katalogizált, ismert galaxisok. Egy szupernóvarobbanás sokat segít a távolság bemérésében.

A fiatalember lakásának falát stílszerűen egy bolygókamerás Hold és a VCSE ispánki táborában elkapott Tejútrendszer felvétele díszíti.

- A Holdat három panelképből raktam össze, ez panelenként több száz felvételt jelentett. A Holdat érdemes sarlós állapotában szemlélni, teliholdkor nagyon fényes, nincsenek árnyékok, alig látjuk a krátereket. A Tejút hazánkból jól megfigyelhető, nem kell Namíbiába utazni. Egy átlagos vadásztávcsővel (binokulárral) már közel 50 mélyégobjektumot vizsgálhatunk. Persze ha valaki a magon kívül az alsó felét is látni szeretné, akkor onnan teljesebb. Én jobbára itthon fotózom, Dobronhegyen, a Balázsfai-hegyen jól bejáratott megfigyelőhelyünk van. A táborok helyszíne mindig kedvező, például Őrimagyarósd vagy a Zselici Csillagpark. Ott dolgozik szakmai példaképem, Schmall Raffael asztrofotós tagtársunk. Az égboltot fotózók türelmesek, mivel várnunk kell a megfelelő holdfázisra, a derült égre, az éjszakára, a fényszennyezés nélküli helyeket keressük. Hosszú, 3-4-5 perces expozíciós időkkel dolgozunk. Az objektumokról igyekszünk minél több felvételt készíteni. Ha egyet lőnénk, az nagyon zajos, azaz elmosódott, szemcsés, tehát kevés lenne.

A pontos felvételekhez komoly berendezésre van szükség. Jelenleg mivel dolgozik?

- A távcső alatt egy fotózásra alkalmas mechanika van, aminek a GoTo funkciója beállítja az égen a kijelölt koordináta-rendszert. Általában a fényesebb csillagok a tájékozódási pontok. A telefonra letöltött planetárium- szoftverek segítenek még. Amint megvan a téma, fókuszálok, beállítom a fényképezőgépet, elindítom a vezetést. Forog a Föld és látszólag forog az ég, ezért a hosszú expozíciókor nem tud minden egy pontban maradni, ehhez kell a kisebb távcső felett lévő kisebb kamera, ami folyamatosan figyel egy-két csillagot, s az alapján korrigál. Annak idején egy sima tükörreflexes fényképezőgéppel kezdtem, néhány hete pedig beszereztem mellé egy monokróm kamerát. Ezzel már háromszoros hatékonysággal fényképezhetem az eget. A színes kameráknál minden pixel felett van egy fényszűrő, azért a ráeső fénynek csupán harmadát engedi át, a monokróm esetében nincs ilyen színszűrés, így a teljes ráeső fényt átengedi. A monokróm kamerákhoz külön van színszűrő, azért fontos, hogy tudjak néhány színes felvételt készíteni, azokat pedig a feldolgozás során a fekete-fehérekkel egyesítem. A fotós munkája nem áll meg ott, hogy kattint párszor, nagyon fontos az utómunka, így lesz teljes a kész fénykép. Elsőre talán úgy nézhet ki, hogy nagyon egyszerű a munkánk, mert a masinák mindent elvégeznek. Ennél azért kicsit összetettebb. A jó asztrofotós ugyanúgy megkomponálja a képkivágást, mint a természet- vagy portréfotós, kiválasztja a szép és érdekes témát.

Sok minden múlik azonban az utómunkán is, ugyanis nekem a realisztikus ábrázolásra kell törekednem. Ez azért bonyolult, mert szabad szemmel nem látjuk teljesen a galaxisok, ködök színét, itt már kell csillagászati és kémiai ismeret.

Van kedvenc galaxisa vagy fotótéma?

-A Fiastyúk – vagy közismertebb nevén a Plejádok (Messier 45) – egy nagyobb nyílthalmaz a Bika csillagképben, a Földtől 443 fényévre. A teljes csoport 500 csillagból áll. Már az ókorban ismerték, az Ószövetség háromszor említi, Homérosz utal rá, de nem ismeretlen a magyarok, a maorik, az aztékok és a sziú indiánok előtt sem. Szabad szemmel is szép, de a fénykép talán többet visszaad. A Teremtés oszlopait ugyancsak lefotóztam, ez a Sas-köd része. A gázfelhők onnan kapták nevüket, hogy azokban az oszlopokban csillagok születnek. Eddig nem a legtökéletesebb technikát használtam, na majd most az új műszerrel sokkal szebb lesz. Olykor tényleg parányinak mondhatjuk magunkat, de amikor 20-30 galaxis belefér egy képmezőbe, akkor talán már nem is érezzük oly távolinak a csillagokat, bolygókat. Persze a világegyetem még annyi felfedeznivalót tartogat számunkra. Végül említsük meg a tényt, hogy a zalaegerszegi építőmérnök Magyarországon másodikként megfigyelte a Tulipán-ködben található Cyg X-1 fekete lyuk (a téridő olyan tartománya, ahonnan az erős gravitáció miatt még a fény sem távozik) lökéshullámfrontját, amit profi csillagászok 2007-ben fedeztek fel. Ágoston Zsolt megfigyeléseit, cikkeit, fényképeit a VCSE honlapján nyomon követhetjük. Aki élőben szeretné látni a csillagos égboltról készült szebbnél szebb felvételeket, az Zalaegerszegen megteheti. Május 13-án ugyanis újranyit a Keresztury VMK-ban a Magyar Asztrofotósok Egyesületének tavalyi kiállítása.