Az érintés értéke felbecsülhetetlenné vált – Nagy Réka klinikai szakpszichológus tanácsai

– Ezekben a hetekben mindannyiunk lelkiereje példátlanul nagy próbatételnek van kitéve: egyszerre kell számolnunk a hideggel, a korai sötétedéssel és a járványügyi korlátozásokkal. Ráadásul úgy tűnik, idén az ünnepek is lemondással kell, hogy járjanak: sokan maradunk távol szeretteinktől, hogy óvjuk őket, s ezúttal a szokásos lélekemelő baráti, közösségi programok sem lehetnek kísérői a beálló télnek – fogalmaz a zalaegerszegi szakember.

E korlátozásokkal teli adventben az egyedüllét nagyon könnyen magánnyá alakul, amitől az idősek s a fiatalok éppúgy szenvedhetnek – ha a home ­office egyben elszigeteltséget is jelent, az esetleges karantén pedig a társas kapcsolatok megszűnését hozza.

– Aki egyedül van, s a tetejébe még beteg lesz, és karanténba kerül, annak nagyon nyomasztó tud lenni a bizonytalanság, hogy baj esetén kihez fordulhat, s megérkezik-e idejében a segítség. Ezért fontos, hogy ne szigetelődjünk el – figyelmeztet Nagy Réka. – Az idősek számára, mivel nem online-generáció, a szociális kapcsolatot eddig a család jelentette és az, ha az utcán, a boltban beszélgethettek kicsit. Az ő jóllétüket jellemzően a közvetlen kontaktusok határozták meg, most tehát sokkal jobban el vannak vágva a külvilágtól, mint a fiatalok. Persze ha egyedülállók, az ifjabbaknak sem sokkal könnyebb, a Covid okozta bizonytalanságban ugyanis az ismerkedés, a párkeresés is rendkívül nehéz, a lehetőségek beszűkülnek.

A most megélt, korábban soha nem tapasztalt élethelyzet nagyon sok érzelmet megmozgathat. A napi szinten érkező negatív hírek erőteljesen növelik a stresszt, ahogy a bezártság is. Az izoláció pedig sokaknál gyászfolyamatot indít be.

– Ilyenkor az egyén, kortól függetlenül, elkezdi gyászolni eddigi életét, hogy az, ami volt, már nincs, nem ölelheti meg a szeretteit, nem találkozhat a barátaival, ki tudja, meddig. A bizonytalanságnál pedig a kiszámítható rossz is könnyebb. A karanténban az unalom is lehet meghatározó élmény, s miután nem ér bennünket annyi inger, a helyzet érzelmi tompultsággal járhat. Sokan éreznek bűntudatot, mert valakit megfertőzhettek, mivel nem vették észre, hogy vírushordozók. Volt olyan páciensem, aki enyhébb tünetekkel megúszta, egy rokona viszont nagyon beteg lett, és ez hatalmas bűntudatot okozott számára. Ezzel egyedül nem vagy csak nagyon nehezen lehet megküzdeni, ilyenkor célszerű szakembertől segítséget kérni, akár online terápia formájában is.

A koronavírus-járvány miatt kialakult helyzet, mutat rá Nagy Réka, persze a pszichológusokat is komoly szakmai kihívás elé állítja, hiszen a békeidőkben bevált recept – a páciens járjon el otthonról, építse szociális kapcsolatait, találjon magának hobbit – az izolációban nem működik.

– Bár az alapvető tájékozottság elengedhetetlen, ne engedjük, hogy elárasszanak bennünket a rossz hírek. S ahelyett, hogy egész nap a telefonunkat nyomkodnánk céltalanul, használjuk ki az online kapcsolattartási lehetőségeket – tanácsolja a szakember. – Legyen egy szűkebb köre a szeretteinknek, akikkel bármikor beszélhetünk, ha lehangoltak vagyunk, és legyen egy tágabb kör, akikkel egy-egy beszélgetés erejéig rendszeresen tartjuk a kapcsolatot. Vegyük sorra a családtagokat és a barátokat, ismerősöket, keressük őket, érdeklődjünk felőlük gyakran, hiszen most nekik is szükségük van a kapcsolódásokra.

Amennyire lehet, tartsuk a megszokott napirendet, s keressünk elfoglaltságot az unalom ellen. A „befordulás” ellen jó módszer lehet, ha naplót vezetünk, hiszen stresszt tudunk levezetni általa, s ha jól sikerül, akár ki is adhatjuk, jegyzi meg mosolyogva a pszichológus. Hallgassunk online előadásokat, és lássunk lehetőséget abban, hogy szinte bármilyen kedvünkre való eseményen részt vehetünk. Meditáljunk és mozogjunk rendszeresen, s találjuk meg a módját, hogyan segíthetünk másoknak. Ha van kedvünk, akkor olvassunk, nézzünk filmet, főzzünk vagy írjunk hálalistát – szakemberek szerint ez utóbbi az egyik legjobb aggodaloműző tevékenység.

– A lényeg, hogy semmi ne legyen kényszer. Ne érezzük úgy, hogy most feltétlenül nyelvet kell tanulnunk meg naponta háromszor tornázni, kenyeret sütni vagy selejtezni. Mert aztán meg ez okoz feszültséget. Ha van kedvünk, nagyon jó, de nem kell semmit erőltetni, el lehet fogadni azt is, ha most nem mennek ezek a dolgok. Azzal sincs baj, ha egész nap pizsamában vagyunk, de napokig azért ne maradjunk így…

A stressz és a magány ellen hasznos lehet egy kisállat, a dep­resszív hangulatnak nagyon jót tesz, ha van kiről, miről gondoskodni. A kutyát akkor is le kell vinni sétálni, ha nincs kedvünk, nem lehet bezárkózni, s ez szépen ki tudja lendíteni a holtpontról az embert. Ám, figyelmeztet a szakember, nem biztos, hogy egy nehéz élethelyzet az ideális arra, hogy felelősséget vállaljunk egy életre egy életért. Mérlegelni kell, hogy ha egyszer majd visszatér minden a normális kerékvágásba, a kisállat akkor is belefér-e a hétköznapjainkba… Persze ha eddig is bennünk volt a vágy egy kutya, macska, hörcsög vagy hal iránt, és tudjuk, ez mivel jár, akkor vágjunk bele.

A tavasz óta az életünk részévé váló, amúgy is nehéz helyzetet decemberben még az ünnep fényei is beárnyékolják. A karácsony előtti hetek sokaknak egy „átlagosnak nevezhető” évben is az esztendő érzelmileg legfelfokozottabb, legsérülékenyebb időszakát jelentik. S persze a családi ünnep minden szépsége és meghittsége mellett is tud érzelmileg intenzív, felkavaró, fárasztó és megterhelő lenni, de mégis a magány az, ami ilyenkor a legerősebben szíven üt, hangsúlyozza a pszichológus.

– Idén, hosszú évek óta először, nem lesznek velünk az ünnepekkor Pécsett élő szüleim – fogalmaz Nagy Réka. – Közösen jutottunk arra, hogy inkább elviseljük a távollétet, mint hogy egy fertőzés miatt esetleg bajuk essen. Biztos vagyok abban, hogy most karácsonykor sokan hoznak hasonló döntést.

A holiday blues, vagyis az ünnepek okozta lehangoltság, hangsúlyozza a szakember, idén olyanokat is elérhet, akik eddig nem küzdöttek ilyen problémával. Hogy mit tehetünk? Tervezzünk újra! A közösségi távolságtartás szabályai, a szeretteinkért való aggódás és a felelősség ugyanis kis kreativitással némileg áthidalható.

– Menjünk ki a szabadba, és sétálva beszélgessünk egymással, így találkozzunk – tanácsolja a pszichológus, hozzátéve: számos kutatás igazolta a természet stresszt csökkentő hatását. Ez a lehetőség mindannyiunk számára elérhető, a megfelelő óvintézkedéseket betartva ráadásul biztonságos is, s nemcsak társas kapcsolatainknak tesz jót, hanem testi-lelki egészségünknek is.

– Pszichológusként évek óta intim munkaviszonyban vagyok a szorongással. Az utóbbi hónapokban a koronavírus-szorongás szépen lassan bekúszott majdnem minden terápiás ülésemre, csakúgy, mint a saját magánéletembe – árulja el a szakember, rámutatva: a szorongás alapvető, mondhatni, adaptív működése az embernek, hiszen célja, hogy felkészítsen bennünket a veszélyre és az azzal való megküzdésre. – Ezzel nem azt mondom persze, hogy adjuk át magunkat a koronavírus-szorongásnak, de hozzájárulhat a sikeres megküzdéshez, ha bizonyos dolgokkal – betegségtől, haláltól, bezártságtól való félelem – szembenézünk. S nem akarom mindenáron, mindig erőltetni a „csak pozitívan” sztorit sem, mert tudom, hogy ilyenkor a felszín alatt egyre csak gyűlik a sok negatívum, ami egyszer úgyis feltör a mélyből. Viszont ha azt tapasztaljuk, hogy szorongásunk már „túl irreális” vagy „túl sok”, akkor próbáljuk behívni mellé racionálisabb gondolatainkat is – javasolja Nagy Réka.

A vírus, teszi hozzá, hatalmas változásokat hozott a mindennapjainkba, az élet jó darabig biztosan nem lesz olyan, mint korábban volt, ennek azonban számos pozitív hozadéka is van. A személyes kapcsolatok, a közelség, az érintés értéke és „árfolyama” felbecsülhetetlenné vált, a kirakat pedig napról napra jelentéktelenebbé lesz.

– Tesszük a dolgunkat mindannyian, most ez a jelen. Hol egészen jól vagyunk, hol éppen csak túlélünk, néha erősek, néha megtörtek vagyunk. Bár el vagyunk zárva egymástól fizikailag, megtalálhatjuk a módját a kapcsolódásnak. Mert közös a szorongás és a magány, de a remény is.