összefogtak a barátok

2020.11.20. 17:30

Virtuális jótékonysági futóverseny Alexanderért – Segítség a segítőnek

Virtuális jótékonysági futást szervezett a Magyar Futósport Egyesület Jáger Mónika hatéves kisfia, Alexander életminőségének javítására. A zalaegerszegi, jelenleg Budapesten élő édesanya elérzékenyült, amikor megtudta, hogy most érte fogtak össze a barátai.

Mozsár Eszter

Jáger Mónika mindent megtesz, hogy Alexander önellátó legyen.

Fotó: Jillek Réka

Csodálatos őszi időben, éppen a koraszülöttek világnapján sétáltatta a Duna-parton babakocsiban gyermekét Mónika, amikor telefonon beszéltünk. Hamar kiderül, ismerősök vagyunk, mindketten a kertvárosi Eötvös-iskolába jártunk. A régmúlt felidézése után egyből a rendkívüli akcióra tértünk rá. Az egyesület Mónika barátnőjének, Fedor Juditnak köszönhetően figyelt fel sorsára, Zalaegerszegen pedig többek között Inhof András szervezkedett azonnal, ahogy kiírták a közösségi oldalon az eseményt. Eszerint 2020. december 1-30. között a segíteni szándékozók kedvenc helyszínükön, többféle távon teljesíthetik a versenyt, aminek háromezer forint a nevezési díja. Csekély összeg egy-egy jelentkezőnek (akik ezért emlékérmet kapnak), ám Alexandernek nagy segítség egy másfélmillió forintos, terápiás kutya megvásárlásához, s egy robotterápia elkezdéséhez.

A futóverseny eseményét itt találod!

Jáger Mónika mindent megtesz, hogy Alexander önellátó legyen.
Fotó: Jillek Réka

- Meghatott ez a fajta gondoskodás, amellett, hogy máig szívemen viselem a többi, közel ezer próbatételes gyermek sorsát. Ennyien vagyunk jelenleg abban a zárt csoportban, amit én hívtam életre – mondja Mónika, aki a Higgy Bennem Programon belül 5 oldalt koordinál. – Adományozás, mentális támogatás, információgyűjtés- és adás. A sorstársak érezzék, hogy nincsenek egyedül. Dióhéjban ez az Alexanderért és a Higgy bennem programért Alapítvány küldetése. Nyáron nagyobb összegű állami támogatást kaptunk, amiből három gyermek rehabilitációját, egyhetes intenzív terápiáját finanszírozzuk. A keret megvan, a járvány miatt késik még a megvalósítás. Az utóbbi két évben a média többször beszámolt tevékenységünkről, így már nem ismeretlen az érintett szülők körében a program küldetése.

- Miért nehéz számodra a mostani helyzet? Kire számíthatsz?

- Lassan egy éve egyedül nevelem a fiamat, a párommal elváltak útjaink, a nagyobbik gyerekem régóta külön él. Fantasztikus barátaim vannak, akikre számíthattam akkor is, ha Alexander mellett segítségre volt szükségem, de most ezt a jelenlegi covidos időszak átírta. Senkinek nem könnyű ez az időszak, nekem sem, de megpróbálom mindenben megkeresni a jót, hogy könnyebben átlendüljek az előttünk álló hónapokon. Ez mind mentálisan, mind fizikálisan megterhelő, de hiszek abban, hogy sokat segít a pozitív gondolkodásom. Fontos számomra az emberek közelsége, a személyes kontaktus, így ebben a helyzetben próbálom megtalálni az arany középutat. Elkezdtem egy könyvet írni, ezt szeretném befejezni. A csoportokat továbbra is koordinálom, minden ugyanúgy zajlik, ahogy eddig. Fontos, hogy az anyukák ne pánikoljanak, de emellett legyenek elővigyázatosak. Szerettem volna egy kirekesztés elleni kampányt még áprilisban, ám a karantén közbeszólt. Remélem, hogy ennek ellenére egyre szélesebb körben megismerik a program célját és még több érintett szülőnek tudok támogatást nyújtani.

Tavasszal a kirekesztés ellen kampányoltak volna, arra készült a Batmenes fotómontázs
Fotó: Gleb Valentinovich és Richard Vojcehovszkij

- Szép ez a próbatételes kifejezés. Sokkal empatikusabb, mint a sérült vagy fogyatékos szavak.

- Amikor Alexander megszületett, magával hozott egy megoldandó feladatokkal teli kis csomagot. Tudtam, hogy ez az út nem lesz könnyű, de én maximálisan bizalmat szavazva neki, támogatom és kísérem őt a számára kijelölt úton. Csoda, ajándék és feladat egyben.

- Miben reménykedsz, mit tudsz tenni gyermekedért?

- Arra törekeszem, hogy Alexander majd önálló életet tudjon élni. Csodálatosan fejlődik ahhoz képest, amilyen hátrányból indultunk. Két agyvérzésen esett át. Vele a kezdetektől a saját programommal foglalkozom. Az agykontrollt ötvözöm olyan terápiákkal, ami által fejlődik. Nagyon sok szakemberrel dolgoztunk, szinte mindent kipróbáltunk. Az első három évben rengeteget kutattam, szakirodalmat olvastam és kerestem a számunkra megfelelő lehetőségeket. Ezt a rengeteg információt adom át most a szülőknek. Én hat éve teljesen a nulláról indultam, nem tudtam kihez forduljak. Magamra voltam utalva ebben a nem túl könnyű helyzetben.

- Talán már unod ezt a kérdést, de hogyan bírod, mi ad erőt?

- Nincs más alternatíva, csinálni kell. Ha feladnám, összedőlne a kártyavár. Hatalmas hitem van, hiszem, hogy a Jóisten és a nagyfiam a Mennyországból segít minket! Ezért pedig minden követ megmozgatok. Nem titok, van, hogy fáradt és kimerült vagyok, ezt vállalom. A csoportban az esendőségem is megmutatom, nincs miért mást írnom és mondanom, mint a valóság. Ha vége lesz ennek a járványhelyzetnek, elterveztem, hogy egy hétvégét szeretnék a Balatonparton tölteni és feltöltődni.

Búcsúzóul kényes kérdés, de ő válaszolt. Szóba kerül, hogy a próbatételes szülők egy idő után próbatételes anyukákká, egyedülállókká válnak. Igyekszünk észérvet, magyarázatot találni. Mónika szerint a nők, mivel édesanyák, sokkal kitartóbbak, míg a férfiaknak nagyon nehéz ezzel a problémával szembesülni. Bárhogy legyen, az érintett szülőknek kitartást, magunknak pedig elfogadóbb társadalmat kívánok.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!