Motoros túrák – hívnak az őszi színek (videó)

Mozsár Eszter kollégánk ismét autós és motoros kalandjait osztja meg a zaol.hu olvasóival.

Mozsár Eszter

Már napok óta csalogattak a színes levelek az út mentén. Férjemnek többször jeleztem, menjünk még egyet gurulni, mert néhány nap, aztán már csak a kopár fákat bámuljuk. Pedig jó lenne még ezt a színes kavalkádot megörökíteni, aztán a hideg téli estéken visszanézni.

Autóból is gyönyörű, de kerékpáron és motoron valami különös varázsa van ennek az őszi gyönyörűségnek.

Hamarabb értem haza munkából és volt szűk másfél óránk, hogy sötétedés előtt kipróbáljuk a napokban vásárolt gimbalt, azaz stabilizátort. Gyors útvonaltervezés, merre vannak allék, erdei utak és persze szép kilátás a környéken. Gellénháza melletti erdőt választottuk kiindulási pontnak, aztán már suhantunk is. A szerkezettel bajlódtam kicsit, először nem akart távirányítással indulni, aztán hátrafelé fordultam és a telefon fejtetőre állt. A falu utáni kanyarban rájöttem, ezt nem 80 km/órához tervezték, rázkódik rendesen. Kicsi lassítás, aztán próbáljuk a következő kanyart. Innen már gyerekjáték Alsóerdő, Nagylengyel, két himba a háttérben, Rám egyetlen kanyargós útja. Dobronhegyen bekapunk egy traktort, itt újra fel-le. Férjem röhög, én szitkozódom, lefelé a telefon újra fejreáll. A Balázsfai hegyen csodás kilátás, szemben a nappal, semmit sem látok, talán lesz belőle valami. Végül Göcsej, egyben Zala legmagasabb pontja, a Kandikó 304 méteren. Leparkolunk a frissen tárcsázott termőföld mellett. A kilátón hatalmas K1 felirat. Azon gondolkodom, hogy ez most a Himalája (jó, ott a K2 a legmagasabb csúcs) vagy csak a Kandikó rövidítése. Felmenni nem lehet, jelzem, a videó végén csak az ajtót zárta be a férjem, nem merészkedtünk fel, más se tegye.

Hazafelé némi kitérő, most már kikapcsolt telefonnal gyönyörködés a tájban. A zenét én kerestem és kérek elnézést, ha valaki rockmuzsikát várt, a lányom szerint kissé szomorú és siratós. Valahogy Chopin Misztikus erdő című műve jött fel a videómegosztón. Keresés közben egy József Attila vers motoszkált a fejemben: itt van az ősz… ja nem, ez Petőfi. Szóval József Attila motoszkált a fejemben: