Hogyan zajlik a tánctanítás a járvány idején? Zalaegerszegi intézménybe látogattunk el

Korábban beszámoltunk arról, miként oktatnak ilyen körülmények között a zeneiskolákban. Ezúttal egy másik művészeti intézménybe, Rácz Petra néptáncpedagógus órájára látogattunk el.

A Keresztury VMK ad otthont évek óta a Körtánc Alapfokú Művészeti Iskolának. Idén több mint ötszázan jelentkeztek ide. A gyerekek néptánc, népzene, modern­tánc és színjátszás tanszakon bővíthetik tudásukat. A legtöbben a népi hagyományok iránt érdeklődnek. A kormányrendelet kimondja, hogy csak az általános iskolásokkal foglalkozhatnak személyesen a tanárok. Ez annyiban jelent több vagy más munkát, hogy a nagyobbakat a digitális eszközök segítségével oktatják. Az elméleti tananyagot valamivel könnyebb így leadni, ám mi a helyzet a mozgásművészeti órákkal? Erre voltunk kíváncsiak, amikor benyitottunk az alagsori próbaterembe. A gyerekek éppen a háromugróst gyakorolták, hétköznapi nevén a cifra motívumot. Ez az ugrós táncok alapja. A gyakorláshoz kettéosztott négyzeteket rajzoltak a padlóra, így könnyebben követték az utasításokat.

– Tavasszal minden pedagógusnak kialakult a bevált módszere, ezt kell most újra átgondolni – mondta Rácz Petra, a Körtánc AMI néptáncpedagógusa. – Én annyiban szerencsés vagyok, hogy nincsen középiskolás korosztályom. Azok a kollégáim, akiknél vegyes korosztályú csoport van, úgy oldják meg, hogy a próbán tanultakat felteszik a csoport közösségi oldalára, illetve egyéni feladatokat küldenek. Természetesen az általános iskolásoknál is van változás. Be kell tartanunk a másfél méteres távolságot, most mellőzzük a páros táncokat. Iskolánkba sok településről járnak, nem kötelező a foglalkozás. Meglátszik, hogy többen tartanak a járványtól, így most valamivel kisebb létszámmal vagyunk jelen. Megértjük, ha mindenki a család, a nagyszülők egészségét tartja szem előtt.

– Milyen lépéseket lehet tanítani ebben a helyzetben?

– Az a cél, hogy szinten tartsuk a tudást. Arra ösztönözzük őket, hogy egyedül gyakoroljanak, az egyéni fejlődésre figyelünk. Nem érezzük elvesztegetettnek ezt az időszakot. Akik szorgalmasan gyakorolnak – legyen középiskolás otthon vagy általános iskolás itt –, azok később kamatoztatják az egyedül töltött órákat. Ha százszázalékos a saját lépése, akkor majd a páros táncot könnyebb megtanulja. Bízunk abban, hogy nem tart örökké a korlátozás, és minél előbb visszatérhetünk a régi kerékvágásba. Persze, a néptáncnak ugyancsak fontos eleme a szólótánc, de éppen a közösség ereje, varázsa veszik el, ha nem mozdulhatunk együtt.

– Néhány hete, hónapja még versenyezhettek a gyerekek. Milyen eredményt értek el az iskola csoportjai?

– Tavasszal sok szólótáncos és csapatverseny elmaradt. Ezek egy részét ősszel bepótolták. Október 23-án a Büki Művelődési és Sportközpontban léptünk fel a 18. Szivárvány Regionális Gyermek- és Ifjúsági Néptáncfesztiválon a Bajnóca Kamara- és a Bibrics Táncegyüttessel. Mindkettő ezüst minősítést ért el. Utóbbinál azért nagyszerű ez az elismerés, mert augusztus utolsó hetében kezdtünk el csak együtt dolgozni. S minket, pedagógusokat is elláttak instrukciókkal, hogy a továbbiakban milyen koreográfiai elemekre figyeljünk, hogyan újítsunk. Nagyon büszkék vagyunk a gyerekek hozzáállására, munkájára, s reméljük, hogy idővel mindkét csoportnál megkapjuk az arany fokozatot.

Rácz Petra az interjú után annak rendje s módja szerint megtáncoltatta az ifjakat. Az órák mellett akadt már elfoglaltsága is, az utóbbi hetekben ugyanis folyamatosan készültek a soproni regionális szólótáncversenyre, ami az országos verseny elődöntője. A korlátozások miatt ezek anyagait videón rögzítették és küldték el a szervezőknek.