Ahol hulladékvasból szobor lesz és grófnőről neveznek el tortát

A település német neve ismerős lehet az operettkedvelőknek: Kálmán Imre Marica grófnő című operettjének német nyelvű változatában a „Szép város Kolozsvár…”, helyett azt éneklik, hogy „Komm mit nach Warasdin…” (Gyere velem Varasdra).

Varasd (neve a magyar „város” szó -d képzős alakja) először III. Béla oklevelében szerepel. A tatárjáráskor elpusztult várat IV. Béla építtette újjá. A körülötte kialakult város II. Andrástól az elsők között kapott szabad királyi rangot, ami sok kiváltságot biztosított lakóinak. A kis kiegészítéssel ma is használatos címerét Mátyás király adományozta Varasdnak 1464-ben.

Változatos történelme során Nádasdy Ferenc bánsága idején, majd a Mária Terézia által ide helyezett horvát királyi tanács miatt Horvátország fővárosa volt, ahová szívesen látogattak a Habsburg-család tagjai is. Sorra épültek a főúri paloták és templomok-kolostorok. A kitüntető rangnak az 1767-es tűzvész vetett véget, ugyanennek a következménye, hogy a város újjáépült barokk stílusban. Ezért nevezik sokan „kis Bécsnek”. Az I. világháborút lezáró békediktátum következtében Varasd és a vármegye a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz került. Akkor a mintegy 13 ezer lakosból 11 ezer volt horvát és alig több mint 400 magyar.

Muracsány (Gorican) felől az autópályáról jobbra lehajtva az egyre növekvő ipari övezet mellett érjük el a ma közel 50 000 lakosú várost. Zalaegerszeg testvérvárosában a Jugoszlávia felbomlása miatt öt évig zajló véres „testvérháború” idején menekülttábor volt, amit a szerbek ágyúztak, sok épület megsérült. Ma már ezeket a nyomokat nem látni a városban.

Képzeletbeli városnézésünket a Jellasics téri parkolótól kezdjük, itt van a piac. Dél felé haladva tábla jelzi, hogy jobbra jutunk el a várhoz (Grad). Közben átmegyünk az egyik megmaradt, úgynevezett láncos kaputorony alatt, amelyben most múzeum van. Már innét jól fényképezhető a reneszánsz várkastély, amely 300 évig, 1925-ig az Erdődy családé volt. Több kiállítás és bútorgyűjtemény látható a város egyik jelképének számító épületben.

A sáncon megkerülve a várat az orsolyiták barokk templomához és kolostorához érünk, amelyet a Draskovics család és Mária Terézia is támogatott. A templom mellett lévő trónszékbe ülve bárki király lehet egy fénykép erejéig. A templom előtt lévő kis téren hétvégente kézművesbemutató és vásár van. A kalapos műhelye mindennap várja az érdeklődőket.

A téren balra haladva különleges műterem utcai tárlata látható: egy művészi érzékkel megáldott férfi fémeszközökből és szerszámokból alkot műtárgyakat, padot, székeket, dísztárgyakat. Vele szemben egy információs iroda működik.

A Stansics térre érve szemben láthatjuk a különleges homlokzatú Sermage-palotát, amely most képtár. Jobbra van az Angyal múzeum, a homlokzatára festett angyalkák ismét fotózásra csábítanak. Az utcán végig felújítás alatt álló paloták és lakóházak között haladva, balra találjuk a krinolint formázó fémvázat, a szerelmesek erre zárhatják lakatjukat. A Franjevacki térre kiérve pompás barokk és rokokó paloták között láthatjuk Horvátország legnagyobb megyeházát, udvarán Erzsébet királyné (Sissi) mellszobrával.

A belváros látnivalói között van a főtéren álló, XVI. század eleje óta (ezért a kontinensen legrégebben) városháza szerepét betöltő épület, tornyán 3 különböző időmérővel. A számos vendéglő, kávézó, söröző között különleges a városháza közelében a Monarchia hangulatát idéző „Grofica Marica” (Marica grófnő) kávéház, ahová ha eljutunk egyszer, ne hagyjuk ki a grófnőről elnevezett tortaszeletet.

Pár lépéssel odébb látható a Draskovics-palota, amely a XVIII. században a bán székhelye volt. Az egykori jezsuita templom ma a varasdi püspöki székesegyház. Ha valaki még mindig bírja, sétáljon el az ország talán legszebb temetőjébe, amit 1773-ban nyitottak meg. A több ezer ciprussal, tujával és egyéb fával, sövényekkel, díszbokrokkal beültetett sírkert szinte parkszerű.