Fájdalmas időutazás a Don-kanyarba

A 31 éves hölgy mottója: „Utazz, ízlelj, tapasztalj!”, ennek szellemiségében blogot is ír. Az elmúlt évtized nagy részét külföldön töltötte: tanult, önkénteskedett, dolgozott, s ami a legfontosabb, tapasztalatot és élményeket szerzett. Jelenlegi lakhelyére, Oroszországba például tanulmányi céllal érkezett, először 2013-ban orosz szakosként Moszkvába részképzésre, amelyet az azt követő év szeptemberétől kétéves mesterképzés követett a fővárostól 700 kilométerre található Belgorodban. Immár egy éve, hogy Észak Velencéjében, Szentpéterváron él.

– A járványhelyzet miatt sajnos nincs lehetőségem haza­látogatni vagy máshova utazni – mesélte. – Ugyanakkor ez az időszak lehetőséget ad arra, hogy az oroszországi bakancslistámon szereplő helyszíneket felkeressem. Ezek közül a soron következő nemcsak nekem lesz fontos, hanem több száz honfitársam számára is. Október 10-én a magyar hadtörténelem egyik legszomorúbb eseményének helyszínére tervezek ellátogatni, a Voronyezstől délre található Don-kanyarba, ahol egyes források szerint 125-130 ezer magyar katona vesztette életét. A világháborúk mindig is foglalkoztattak, nem kimondottan hadászati szempontból, inkább az emberi oldaluk. Nem tudom, létezik-e előző élet, ha igen, akkor én biztosan tragikus módon haltam meg. Tisztában vagyok vele, hogy ez furcsa kijelentés, de ezt érzem. Mindig megérintenek a különféle ilyen témájú dokumentumfilmekben, könyvekben szereplő történetek. Korábban, még a mesterképzésen ellátogattam a világ legnagyobb tankcsatájának helyszínére, Prokhorovkába. A múzeumi tárlatvezetés során épp a kiállított tárgyakat szemléltem, amikor megpillantottam egy kis fém valamit Hungária felirattal. Egyből összeszorult a szívem, és nem érdekelve, ki hall, felkiáltottam: „Ez magyar!”. Természetesen az összes tekintet rám szegeződött, könnybe lábadt a szemem. Csak később tudtam meg: egy dögcédula volt.

Ez volt az első komolyabb indíttatás, hogy elmenjen a Don-kanyarhoz, és feltérképezze a magyar vonatkozású helyszíneket. Viszont akkor ez nem valósult meg, még nem jött el az ideje. Egészen mostanáig.

– A saját családomban nem tudok olyanról, aki a doni pokolban vesztette életét, de tisztában vagyok vele, hogy sajnos sokak érintettek ebben a tragédiában – mondta Zsófia. – Ezért elhatároztam, hogy véghez viszek egy jó szív vezérelte küldetést, amelyet az elesett hősök hozzátartozóiért szeretnék megtenni. Ilyen óriási távolságok mellett szeretnék a lábuk lenni, hogy elmenjek a magyar katonák temetőjébe, valamint a kezük, hogy virágot tegyek a sírhelyükre. Szeretném láttatni a helyet, amelyet szeretteik utolsóként láttak és ahonnan utolsó szívdobbanásukig hazavágytak.

Történelemkönyvekből tud­juk: 77 éve, 1943. január 12-én kezdődött a második világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, melynek következtében a 250 ezer fős 2. magyar hadsereg kötelékéhez tartozó honvédek és munkaszolgálatosok közül mintegy 125-130 ezren estek el, sebesültek meg vagy estek fogságba.

A zalaszentmihályi lány elhatározta: szeretne vinni egy virágkoszorút, mellyel kapcsolatban a Facebookon felajánlást tett közzé. Ebben azt vállalta, hogy egy-egy szalagra felírja az ott elesett hozzátartozó nevét, esetleg azt, hogy ők honnan származtak, majd mind a csokorra köti. A közeledő halottak napja és mindenszentek ünnepe miatt kötelességének érezte, hogy megtegye ezt a gesztust.

– Gondoltam, hogy lesznek páran, akiknek elér a lelkükhöz a megszólítás, de azt nem hittem, hogy ennyien írnak – folytatta. – Mindenki hozzáfűzött pár sort a családja történetéből, a körülményekről, a veszteségekről. Szívszorító volt még olvasni is, az összes levelet megkönnyeztem. Így még eltökéltebben vágok neki az útnak, hiszen a célom nemes, s a hozzátartozóknak megnyugvást hozhat. Gondolatban sokan velem lesznek, felém áradó szeretetük megerősít. Úgy érzem, mintha egy napra ezek az emberek családjukba fogadtak volna, ezért megteszek minden tőlem telhetőt, hogy a hősökről méltóképp emlékezzek meg.

Zsófia tegnap este Voro­nyezs­be repült a párjával, az egész hétvégét ott töltik, ott lesz a bázis. Felkért egy helyi történészt, hogy segítsen felkeresni a lehető legtöbb magyar vonatkozású helyet, és tájékoztassa arról, hol és pontosan milyen események történtek. Fájdalmas időutazás lesz. Főleg kistelepüléseket, falvakat látogatnak meg a tervek szerint, többek közt Jablocsnoje, Korotojak, Osztrogozsszk lesz a túra része és persze Rudkino, a magyar temető, ahol a csokrot is elhelyezi a szalagokkal együtt.