Megsaccolni is nehéz, hányféle virág nyílik a csácsi kertben

Király Imrét, a Zalaegerszegért-díjas és még számos elismeréssel kitüntetett öröknyüzsgő közösségi embert kevés helyi polgárnak kell bemutatni. A bozsoki családi ház építésével egy időben rendbe tetette a közelben omladozó kis kápolnát, vezetésével közösségi terek épültek, útszéli keresztek születtek újjá, s a göcseji lakodalmassal az élen szép népszokások elevenedtek meg. 2005-ben egyik alapítója volt a városrész nyugdíjasklubjának, ami az ő ötlete nyomán vette fel az Évgyűrűk nevet. Tizennégy évig volt a közösség vezetője, de alig adta át a stafétát, máris új társulat szervezésébe kezdett: egy hónapja alakult meg a Zalaegerszegi Nyugdíjasok Táncklubja.

– Az Évgyűrűknek is tagja maradtam, de a vezetése már sok volt nekem. A táncklub irányítása egyszerűbb és óriási sikerélmény – újságolta Király Imre, aki partnerével pár éve országos szenior táncversenyen dobogós helyezést ért el. Ezúttal hétköznapi, háza tája sikereivel kívánt büszkélkedni, bemutatva legújabb szerzeményüket, a kúszójázmint.

A kúszójázmin (Solanum jasminoides) nem rokona az igazi jázminnak, csak hasonlít rá. Gyors, erőteljes növekedésű örökzöld cserje, sűrű, akár 4-6 méter magas bokor is lehetne belőle, de könnyen regu­lázható. A hajtások végén ötszirmú, 2-3 centiméter nagyságú, hófehér virágai dús csokrokban nyílnak, májustól akár novemberig. Illatát ember nem érzékeli, de a szúnyogok „orrát” csavarhatja, mert messze elkerülik a környékét.

– E szimpatikus tulajdonsága miatt rendeltük két éve a gödöllői kertészettől – árulta el a házigazda. – Akkor nyápic venyige volt, de gyorsan összeszedte magát. Amit a szúnyogriasztásról híreszteltek, való igaz, az udvari pihenősarkunkban ma már nem háborgatnak a vérszívók. De más virágaink sem csak a szemet gyönyörködtetik: a bársonyvirágot (zalaiasan: büdöskét) például azért ültetem a szőlő sorába, hogy magához csábítsa a darazsakat, méheket, s így azok a szőlőszemek helyett a virágokon dőzsölnek.

A retró hangulatot árasztó szőlőkordon egy másik titkáról a halványkék foltos levelek árulkodnak: a gazda hagyományos rézgálicból és mészből házilag kevert bordói lével permetez ugyanis. Ez a védőpajzsa a gyümölcsfáknak, a zöldségféléknek és a virágoknak is. De ezzel még nem merül ki az ősi praktikák tárháza, a veteményesben például a levéltetveket fahamuval tartják kordában. Az égésterméket nejlonharisnyába pakolják, s kora reggel a növények még harmatos leveleire szórják. A délceg dáliabokroknak is van pluszfeladatuk: árnyékot vetnek a tyúkok és a nyulak rezidenciájára. Vagyis a csácsi portán szinte komplett gazdálkodás folyik.

– Három éve költöztünk ide Bozsokról, kisebb házat, telket keresve. A gyerekek a családjukkal saját otthont teremtettek, megkapták a szőlőhegyeket is, én dolgoztam már eleget, rajtuk a sor. Igazság szerint a mostaninál is kisebb házat akartunk, csak akkorát, ami feleségemmel, Marikával kettőnknek elég, de amikor megláttam ezt az épületet, egyből beleszerettem. A szőlőkordonok is álltak, de a vesszők derékba voltak vágva, így újra kellett nevelnem az egészet. A kerttel sokat dolgoztam, felástam, megtrágyáztam, mára már tökéletes. A kisebb területen is megtermeljük magunknak, ami kell, a zöldségtől a gyümölcsön át a tojásig. Most éppen egy nyúlketrecet építek: a süldő nyulak közül, amit az unokámtól kaptam, anyanyulat nevelek,és így a húst is biztosítani tudom majd a konyhára. A kert a feleségemé, a gyümölcsös, s az állatok az enyémek. A gyümölccsel amúgy az idén baj lesz, bármennyire védelmeztem őket, a tavaszi fagy szinte mindent elvitt. A tavalyi almánkból még van, az idén viszont alig termett, barackból semmi, szilvából is csak a hagyományos fajtából lesz valamennyi.

Marikának is van mivel büszkélkednie. Már az utcán megkezdtük az ámuldozást: a kerítés mellett végig sötét lila háromszög levelű madársóska (Oxalis triangularis ssp. papilionacea) díszlik. Eredetileg fehér szegélynövény volt a helyén, de azt nem csak legelték a spanyolcsigák, hanem még bele is telepedtek. Az oxalist viszont elkerülik, ami persze nem csoda, hiszen a növény, mint „sóska”, savanyú, és így nem éppen kedvence a csúszómászóknak. Egyébként a Brazíliából származó hagymás dísznövény cserépbe ültetve a lakásnak is éke, és mint a legtöbb madársóskának, levele, virága és hagymája is ehető.

– A kedvencem a bánáti bazsarózsa, a mocsári hibiszkusz és a kúszórózsák – sorolta Marika, aki megsaccolni is nehezen tudná, hányféle virág nyílik a kertjében, hiszen egy részük gumója már a földben pihenve a jövő tavaszra gyűjti az erőt, a nyáriak lassan elvirágoznak, az ősziek még készülődnek. – A barátnőmnek mondtam, hogy nagyon szeretnék egy bokor piros dáliát, erre adott egy ládika gumót, hogy abban biztos lesz piros.

Az igazi büszkesége a paradicsom, bevált fajta, amin egyetlen levél sem hervadozik, s bogyókon sincs nyoma a sok esőtől felturbózott gombák kártételének. Bizonyára más kiskertekben is ilyen jól érezné magát – Király Imre és felesége mindenesetre megígérte, bőven szednek belőle magot, és a zalaegerszegi kertbarátkör jövő tél végi magbörzéjére visznek majd belőle.