Akkor van gomba, amikor pipál az erdő

Novához közel, a 75-ös út melletti bekötőutakon és parkolókban ezekben a napokban folyamatosan látni várakozó autókat. Tulajdonosaik nem pihenni álltak meg, nagy valószínűséggel az erdőt járják, leginkább vargánya s más ízletes, ehető gombák után kutatva. Rumpler Ödönnel is itt futunk össze, a zalaegerszegi férfi karján teli kosárral, harmadmagával tart kifelé a rengetegből.

– Már több a galambica, mint a vargánya, bár abból is akadt szép számmal – mondja, miközben mutat is egy nagyobb példányt utóbbi gombafajból. – Azt mondják, amikor a galambica megjelenik, akkor a vargánya eltűnik az erdőből. Nem egészen így van, de azért van benne némi igazság. Általában heti két-három alkalommal járok Nova környékére, hol egyedül, hol társakkal. Ez a második hely, ahol ma megálltunk, s szerencsénk volt, egész sokat találtunk vargányából is, galambicából is.

Kérdésünkre hozzáteszi, utóbbit fogyasztják frissen, a vargányát inkább leszárítják. Bár többen úgy tartják, hogy a vargánya rántva is kitűnő étel, Rumpler Ödön ezt a véleményt nem osztja.

– Számomra az őzláb az igazi rántott gomba – szögezi le, majd azzal folytatja, hogy abból is talált már az idei szezonban néhány példányt, igaz, nem most, hanem pár nappal ezelőtt. Emellett kedveli a keserűgombát is, amit juhtúróval és szalonnával süt ki. Tanácsot is ad, mint mondja, keserűgombából csak a fiatal példányokat kell leszedni, azoknak még nincs olyan intenzív íze.

– A Nova és Szilvágy közötti rész mindig is a legjobb zalai gombászóhelyek közé tartozott – jelenti ki az utóbbi településen élő Radóczi Attila. – Ez egy öreg tölgyes, amit különösen kedvel a vargánya, de galambica is rengeteg van errefelé. A falubeliek szinte mindennap kijárnak, amikor időm engedi, én is megyek. Sokan vagyunk úgy, hogy célirányosan indulunk útnak, vagyis a megszokott gombalelőhelyeinket keressük fel.

A jelenleg hatályos jogszabályok szerint állami erdőkben alkalmanként maximum két kilogrammnyi gomba gyűjthető. Radóczi Attila azt mondja, vargányából ezt viszonylag hamar, akár egy óra alatt is össze lehet szedni. A szilvágyiak közül többen foglalkoznak szárított gombával, nem csak a vargánya, a galambica is nagyszerű alapanyag ehhez.

– Frissen, azaz pörköltként vagy rántva azt a vargányát szoktuk elfogyasztani, ami még nem kukacos – árulta el. – Ami megkukacosodott, azt sem hagyja ott az ember az erdőben, hiszen a szárítással ezt a problémát át lehet hidalni. Fel kell szelni a kukacos vargányát, majd leszárítani, úgy szintén fogyaszthatóvá válik. Idén kevesebb a kukacos gomba, talán azért is, mert sokan szedik. Rengetegen keresik, nincs ideje megöregedni, már fiatalon belekerül a kosárba.

Bár a vargánya és a galambica az igazi slágertermék, ám vannak olyan gombaszedők, akik inkább a különlegességeket keresik. Bíró István Szlovéniából érkezett, mint mondja, elsősorban azért esett a választása Zalára, mert itt kevésbé szigorúak a szabályok, mint náluk. A középkorú férfival akkor elegyedünk szóba, amikor autójával befordul az erdei parkolóba.

– Még csak néhány éve járok gombászni Magyarországra, lehet úgy mondani, hogy most ismerkedem az itteni erdőkkel. Először főként a kucsmagombát kerestem, mert azt hallottam, azt az itteniek nem szedik fel, pedig a legízletesebb fajták közül való. Az egy kifejezetten tavaszi gomba, ilyenkor már nincs belőle, most inkább nyulicát szednék, illetve szarvasgombát, mert a sok eső miatt talán az is előjön. Ősszel pedig leginkább pereszkék után járom az erdőt – válaszolta kérdésünkre, majd indult is be az erdőbe.

Pár száz méterrel odébb Szomi István próbálkozik, ő is csak az imént érkezett. Ennek ellenére akad már kosarában néhány galambica és vargánya, de csikóláb, illetve gévagomba is. Ő is azt mondja, utóbbiak kevésbé ismertek, ezért sokan fel sem szedik őket.

– Pedig a csikóláb is ehető gomba, ugyanúgy a tinóruk közé tartozik, mint a vargánya – magyarázza. – Az illata és az íze kicsit más, bármilyen gombás étel elkészítésére alkalmas. A gévagombának pedig van olyan fajtája is, ami fatörzseken terem, bükkön szoktam leginkább látni.

Szomi Istvántól azt is megtudjuk: akkor érdemes gombát keresni, amikor csapadék után párás lesz a levegő. Az eső alapfeltétel – a májusi szárazság idején ezért nem indult meg a gomba –, önmagában azonban nem elegendő, napsütés, meleg is kell hozzá.

Erről beszélt Kovács Gábor is, akivel Csöde térségében találkoztunk. Mint mondotta: a májust ő teljesen ki is hagyta, június elején próbálkozott először. Akkor néhány elöregedett vargányát talált, az igazi szezon a hónap közepén jött el.

– Medárd napján esett az eső, s utána szinte majdnem mindennap volt több-kevesebb csapadék – magyarázta. – A múlt hónap közepére ettől aztán nemcsak az avar nedvesedett át, de a talaj felső rétegeibe is beszivárgott a víz. Amikor pipál az erdő, azaz a napsütés, a felmelegedés hatására pára száll fel, akkor érdemes elindulni gombát keresni.