A fa előnyös tulajdonságaiért

A fa koronájának fényre és levegőre van szüksége, ezért minden befele növő, árnyékot vető ágat metsszünk le. A keresztező ágak közül az egyiket el kell távolítani. A metszőollót mindig egy kifelé néző szem fölé igazítsuk, mindig képzeljük el, hogyan fejlődik majd onnan tovább a friss ág. A függőleges fattyúvesszőket is távolítsuk el – koronaalakításra néha meghagyhatunk belőle egyet-egyet. Fontos, hogy meg tudjuk különböztetni az eltérő rügyformákat – a csúcsosak a hajtásrügyek, a gömbölyűekben rejtőzködik a virág, a gyümölcskezdemény. Ha erősen metszünk vissza, a hajtásképződést segítjük, a mérsékeltebb visszametszéssel a termésképzést segítjük elő. A rügyhajtások hormonok által irányított szigorú hierarchiát alkotnak, mindig a legfelsőbb rügyé az elsőbbség. A vastag ágak vagy a nagymértékű visszametszés erős, új hajtásokat, vékony ágak vagy a gyengébb visszametszés kisebb mértékű növekedést eredményez. Ha az ágakat túlságosan visszavágjuk, a megmaradt rügyek erős, hosszú hajtásokat hoznak, amelyeken néhány gyümölcsfánál csak levélrügyek vannak. Következő évben ezeken rövidhajtások nőhetnek, amelyek sok gyümölcsfa esetében virágokat és gyümölcsöt hoznak, ezért termőágnak is nevezik őket, ilyen a vessző, a termőnyárs, a dárda, a bokrétanyárs.

Az alma és a körte a rövid oldalhajtásokon terem, melyek az egyéves hosszúhajtásokon, termőágakon fejlődnek ki. Az őszibarack, meggy, fekete ribiszke az egyéves, elágazás nélküli hajtásokon hozza a termését, amelyek az utolsó nyáron fejlődtek ki, és teljes hosszukon virágrügyeket növesztenek. A természetszerű kertművelésben azoknak a módszereknek van helyük, amelyek nem jelentenek alapvető beavatkozást a növekedésbe, hanem a fa előnyös tulajdonságainak irányítását, támogatását szolgálják.