Fiumét mindenki szerette volna…

Istvanovič táborszernagy, városparancsnok, alpesi vadászokat küldött a rendbontás felszámolására, de azokat a horvát katonák és a népfelkelők lefegyverezték. Az útjukba eső rendőrőrszobákat feldúlták, megölve, illetve fogságba ejtve a szolgálatban lévő rendőröket, majd a városi törvényszék épületéhez tódultak. Az egész épületet feldúlták, kifosztották, az ablakokon keresztül mindent az utcára dobáltak. Mielőtt a szomszédságban lévő kormányzósági palotára került volna a sor, azt egy, a polgári iskolában pihenő magyar géppuskás osztag, Tesli százados parancsára megszállta, és védelemre rendezkedett be. A helyőrségi parancsnok a rendőrség és a magyar katonák segítségével vetett véget a lázadásnak, lefegyverezve a horvát katonákat.

1918. október 28-án Istvanovič a polgármester útján, falragaszokon hirdette ki, hogy a közrend fenntartását a katonaság vette át. Kevés eredménnyel, mert este Lucich sorhajókapitány és Teslič százados jelentették a Kormányzóságon, hogy a rendelkezésükre álló katonai erő nem elegendő a város rendjének helyreállítására. Wekerle miniszterelnök a helyzetre való tekintettel a fiumei kormányzót Budapestre rendelte. Az állami rendőrség erre feladta hivatali helyiségeit, s a zömük a várost is elhagyta. A Zágrábban 1918. október 29-én megalakult Horvát Nemzeti Tanács kimondta Horvátország elszakadását Magyarországtól. Ennek hatására a Tanács fiumei bizottsága tüntetést szervezett, Fiumének Horvátországhoz való csatlakozását követelve. A főként katonákból álló, fiumei, horvát és szerb zászlók alatt tömörülő sokaság a kormányzósági palota elé vonult, hogy bevonja a palota ormán lengő magyar lobogót, s felhúzza helyette a horvátot. Miután ez megtörtént, a városon végigvonulva elkezdték a többi közintézményen lévő zászlókat is lecserélni, majd a vasútállomás magyar zászlóit és feliratait verték le.

Jékelfalussy Zoltán fiumei kormányzó az események hatására családjával együtt elhagyta Fiumét, s Pestre utazott. Vele együtt a palota magyar őrsége is elvonult. A kormányzói teendőket a továbbiakban a Horvát Nemzeti Tanács tagja, Lenaz Richárd ügyvéd vette át. A városban rekedt magyar polgárok érdekeinek a képviseletével Egán Lajos mérnök, a Tengerészeti Hatóság osztályvezetője lett megbízva Jékelfalussy által. Még e nap estéjén (29-én) az olaszok is megalakították képviseleti szervezetüket, a Fiumei Olasz Nemzeti Tanácsot, Antonio Grossich kórházi főorvos vezetésével, aki azonnal bejelentette a Horvát Nemzeti Tanácsnak, hogy a város Horvátországhoz csatolását csak fenntartással és ideiglenes jelleggel veszi tudomásul. Ossoinach András fiumei országgyűlési képviselő eközben visszaadta mandátumát. 1918. október 30-án Zágrábból megérkezett a hivatalos küldöttség a város átvételére, s Rajčevič népbiztos beköltözött a kormányzósági palotába. A fiumei olaszok követeket küldtek Velencébe, hogy a rend helyreállítása végett behívják a kikötőbe az olasz flotta egységeit. Küldetésük sikerrel járt. 1918. november 4-én reggel befutott a kikötőbe az F. Stocco, majd a Sirtori torpedóvadász, fedélzetén Rainer admirálissal. Nem sokkal később megérkezett az Emmanuele Filiberto sorhajó is, és a Mária Terézia móló mellé állt be. Rainer a tiszteletére kivonult városatyáknak kijelentette, hogy az olasz király nevében érkezett, és minden erővel meg fogja védeni az olasz lakosság és Olaszország érdekeit. November 11-én a Francesco Ferruccio is befutott a kikötőbe, és az Emmanuele Filiberto mellett kötött ki.

A fiumei „kérdést” az olasz csapatok bevonulása oldotta meg. 1918. november 17-én Drenova felől, San Marzano tábornok vezetésével megszállták a várost, autókon és kerékpárokon érkezve, ágyúkat s géppuskákat vontatva. A korábban érkezett San Marco csapatszállítóról pedig a kikötő környékét szállták meg, a Whitehead gyárban lévő rádióállomással egyetemben. A városból tömegesen menekültek a frissen betelepült horvátok és szerbek Sušakra, amely irányba estére a szláv katonaság is elvonult. A horvátok a további olasz előnyomulástól tartva felszedték a síneket is, így Fiuméről déli irányba megszűnt a vasúti közlekedés.

Ugyanekkor az Antant is megkezdte bevonulását Fiumébe. Beérkezett a kikötőbe az Israel nevű amerikai torpedóvadász és a Dortmonth brit cirkáló. 1918. november 24-én francia gyarmati katonaság vonult be a városba, így az olasz járőrök mellett megjelentek a város utcáin a brit, amerikai és francia katonák is. Az Antant megszállás a Tengerészeti Akadémiát is érintette. Az intézetbe 400 angol katonát szállásoltak be 25-én reggel, s az igazgató magánlakása és a szertárak kivételével valamennyi helyiséget lefoglalták. Az Antant erők bevonulása nem zavarta az olaszokat abban, hogy a várost sajátjuknak tekintsék. November 28-án Cagni olasz tábornok látogatott a városba, kit nagy ünnepléssel fogadtak a helyi és a bevonult olaszok. A tábornok szónoklatában kijelentette: „Ez a mi földünk, és az is marad!”.

Ez aztán egészen 1945-ig igaz is volt. (Folytatjuk.)