Az ősi elemtől a legtöbb ember fél, az Aserdus tagjai viszont élvezik, hogy „idomíthatják”

S valóban: a hölgyek produkciója egyszerre légies és brutális, szemkápráztató és ijesztő. De nem kell félni senkinek, elképesztő biztonsággal hajtják uralmuk alá azt az elemet, amitől az ember ősidők óta fél, a tüzet, a perzselő lángnyelveket, melyek kezeik alatt a precízen megtervezett látványvilág kiszámítható eszközévé szelídülnek.

– Amit csinálunk, azt a közönség általában tűzzsonglőrködésnek hívja, de mi jobban szeretjük a tűztáncos vagy a flow artist szókapcsolatot, mert sokkal többről szól, mint puszta tárgymanipulációról – bocsátotta előre Magyarország egyedülálló női tűztánctársulatának alapítója, Arany Brigitta, aki két hölgy kollégájával, Maszlag Annamáriával, Szász Emesével, illetve a vendégművész Gazsi Zoltánnal karácsony előtt Nagykanizsán is fellépett. – A tűzzsonglőreszközökkel együtt keringőzni igazi áramlásélmény, aminek látványa szinte meditatív állapotot okoz, benne lenni pedig a szó jó értelmében vett megváltozott tudatállapot.

Társulatunk közel tízéves múltra tekint vissza, és nem túlzás, ha azt mondom, hogy Magyarország legdinamikusabban fejlődő női tűztánccsapata vagyunk. S hogy honnét a nevünk? Aserdus a hettita vallás egyik anya- és termékenységistennője. Aserdus és plátói szerelme, a Viharisten mítoszának több változata terjedt el az ókori Keleten. Az eposzban Aserdus a csábító szerepét játssza, akit a Viharisten elutasít. A történet az elemek találkozásáról, férfi–nő játszmákról és vágyaink harcáról szól. Úgy vélem, aligha képviselhetne jobban minket más, mint egy istennő, aki a termékenység, a vágyakozás, a szerelem és természetesen az ősi elem, a tűz szimbóluma.

Arany Brigittától megtudtuk, a fővárosi csapat állandó tagja öt lány: rajta kívül Szász Emese, Maszlag Annamária, Székely Tímea és Telepy Ágnes, de ha több fellépésük van, hívnak vendégművészeket – ezért láthatott a közönség Nagykanizsán egy férfiembert is a műsorban, Gazsi Zoltán személyében. A tágabb értelemben vett társulat ezért folyamatosan változik, de vannak olyan vendégművészek, akikkel már több éve együtt dolgoznak.

– Az egész úgy indult, hogy Emesével, amikor még tizenévesek voltunk, részt vettünk a Szárnyas Sárkány Utcaszínház Fesztiválon Nyírbátorban, ahol láttunk zsonglőröket, és mindkettőnknek nagyon megtetszett, amit csináltak – idézte fel a kezdeteket Arany Brigitta. – Akkor kezdtünk el nagyon alap dolgokat tanulni. Azonban elváltak útjaink, s csak körülbelül 10 év múlva találkoztunk újra, Budapesten, akkor hívtam meg a már létező csapatba, amit Borbíró Judittal alapítottam. Az első fellépésünk a SYMA-csarnokban volt, a japán árvízkárosultak megsegítésére rendezett Juventus Rádió-koncerten. Vásáry André mögött léptünk fel, több ezres közönség figyelt ránk, a tévé élőben közvetítette az eseményt, szóval igazi mély vízbe dobtak bennünket. De hála Istennek, jól sikerült a bemutatkozás, és aztán már nem volt megállás, sokáig csináltuk Judittal, míg el nem ment szülni. Ezután alakult át jelentősen a csapat: Telepy Ági például egy fellépésen találkozott velünk, s mivel korábban zsonglőrködött, megkeresett minket. Maszlag Annamáriával lakótársak lettünk, ő úgy került a társulatba, Timi pedig Annamárián keresztül érkezett. Eljött egy próbát megnézni, és kedvet kapott ahhoz, amit ott látott. Az indulástól eltekintve tehát nem volt tudatos az út, amit bejártunk – most már viszont az, hiszen októberben tartottunk egy castingot, válogatást, amin 20 jelentkező vett részt. Végül 3-4 embert találtunk közöttük, akikkel úgy látjuk, hogy tudnánk együtt dolgozni. A válogatáson egyébként nem annyira a zsonglőrtudás volt az elsődleges szempont, amit figyelembe vettünk, hanem a színpadi kiállás, az érdeklődés. Ugyanis a zsonglőrtudás tanítható, ennél pedig sokkal fontosabb az, hogyan viszonyul valaki a színpadhoz, mennyire tudja azt „belakni”. Valamennyire ez is fejleszthető, de alapvető színpadi biztonsággal mindenkinek rendelkeznie kell – szögezte le.

A tűztánc valamennyiük életében nagyon komoly szenvedély, szerelem, ami nem mellékesen pénzt is hoz a konyhára, de emellett mindegyik hölgynek van – ahogy mondani szokták – tisztes polgári hivatása is. Brigitta jelnyelvi tolmács, színésznő és improvizációs tréner, Emese újságíró, Tímea jógaoktató, Annamária dietetikus, Ágnes pedig mozgásterapeuta.

– Hogy mi tetszett meg a (most az egyszerűség kedvéért maradjunk ennél a kifejezésnél) tűzzsonglőrködésben? – kérdezett vissza a csapat alapítója. – Van egy ősi elem, amitől az emberek többsége fél. Szerintem viszont nagyon izgalmas idomítani ezt az érzést, megismerni a tűz fizikai és kémiai tulajdonságait, egyáltalán, hogy kell a tüzet eloltani magad körül, miképpen kell használni a tűzzsonglőreszközt úgy, hogy ne égessen meg minket és így tovább. Emögött komoly tudás húzódik meg. S nyilván bátorság is kell hozzá. Másrészt kihívás úgy felépíteni egy műsort, hogy nem te vagy a lényeg, hanem a tűz, az, ahogyan bánsz vele – és a társainkkal, tehát hogyan viszonyulunk egymáshoz egy fellépésen. A csapatban alapkövetelmény, hogy műsor közben a néző ne csak lássa, hanem érezze is, hogy imádunk egymással dolgozni a színpadon. Nincs köztünk rivalizálás.

Brigitta hozzátette, közülük senki nem úgy gondolkodik, hogy „olyasmit hoztam el a közönségnek, amire senki nem képes”, inkább légies mozdulatokkal, arcukon mosollyal arra törekednek, hogy aki látja őket, arra gondoljon: „Váó, ez annyira menő dolog, hogy én is szívesen kipróbálnám!”

– Négy műsorunk van, mindegyiknél más a jelmez, a zenei összeállítás, illetve az is változó, hány fővel adjuk elő ezeket – árulta el Arany Brigitta. – Egy-egy koreográfia kialakítása, begyakorlása körülbelül fél évig tart, tehát nagyon sok munka van mindegyik produkció mögött, még akkor is, ha nyilvánvaló módon vannak ismétlődő panelek, mozdulatsorok. Persze, meg lehetne tanulni bármit egy nap alatt is, de az a véleményem, hogy ami nincs meg izommemóriában, az még nem koreográfia. Ha próbán a lányokkal nem tudsz pletykálni, miközben gyakorlod a koreót, mert azon gondolkodsz, hogy melyik mozdulatsor következik ezután, akkor az még nem biztos tudás. Biztosnak csak akkor mondható, ha már arra is bírsz figyelni, hogyan adod elő, és ha bármilyen váratlan dolog történik, akkor is magabiztosan oda tudsz állni. De ehhez idő kell. S mivel a „tűzzel játszunk”, természetesen a sérülés veszélye még így is, mindig benne van a pakliban – azonban ennek az esélye is éppen az aprólékos, kitartó begyakorlással csökkenthető a minimálisra.