A tücsök meg a hangya a 21. században

Színházi előadásra készül harmadikosaival. La Fontaine A tücsök meg a hangya meséjének színpadi változatát tekintik meg. Felkészítés gyanánt a tanórán is szóba kerül, mi vár a gyerekekre. A színitársulat szórólapját is megkapják a (kis)iskolások. A papíron idilli állapotot idéző szöveg: „Mily nagyszerű dolog napfényes időben kiülni a rétre, nézni a sok dolgos rovart és zenélni. Nyáron a tücsök szíve is tele van muzsikával, bőkezűen osztogatja a világnak. Jut a dallamból a lepkének, a légynek, a krumplibogárnak, a méhecskének, a katicának. Mindenki megtalálja az örömét benne, hisz a zene mindenkié! A hangyának is jut belőle, aki minden télen befogadja a szertelen tücsköt, hogy halálra ne fagyjon a zenéjével…”

Igaz, a mese eredeti változatában szó sincs befogadásról, ahogy az az írófejedelem, Kosztolányi Dezső fordításában is olvasható. A mindenki előtt ismert alaphelyzet változatlan. A történet a nyarat végigdanolászó tücsökről és a dolgos hangyáról szól. Emez a vers utolsó soraiban kérdőre vonja a télen éhező, fázó, vacogó, segítségért hozzá forduló társát: „Mit tettél a meleg időbe?” Mire a felelet: „Éjjel-nappal munkába voltam, /fűnek-fának folyton daloltam.” S a hangya válasza: „Daloltál? Rendbe van, komám, / akkor ma táncolj, szaporán.”

Feldolgozandó a látottakat, tanulságképpen, fogalmazást készítenek a kisdiákok. Ezekből kitűnik: sokak tetszését nem nyerte el a darab. De azért jól jött, mert az oda-vissza úttal együtt elmaradt két tanóra. Az egyik talpraesett fiúcska írja: „Minek gyűjtögetni télre? Bármikor, a legnagyobb zimankó idején is beülhetünk az autóba és mindent megkapunk a szupermarketben.”

Egy blogíró jóvoltából a mese felnőtteknek szóló változata is kering a neten. Itt két fiatalember a főszereplő. Az egyik éjt nappallá téve gürizik, robotol, kuporgat, míg a másik aranyifjú módjára él, az egész nyarat végigszórakozza, drága Mercedesében hol szőke, hol barna hölgy társaságában. Ám eljő a tél, a dőzsölő bekopog a másik ajtaján, aki láthatóan jól érzi magát komfortos, fűtött, szépen berendezett otthonában. „Megérdemelted, gyere velünk síelni, most indulunk a francia Alpokba!” – szólal meg az autós barát. Emez kifakad: ,,Ha a francia hegyekben találkozol La Fointaine-nel, üzenem neki: meséjével menjen melegebb éghajlatra!” (E két utóbbi szó nem tűr nyomdafestéket.)

A mesére számos reagálás érkezik. Van, aki kétségbe vonja az örök érvényűnek hitt szólás, közmondás igazságtartalmát, mely szerint: ki mint vet, úgy arat, vagy aki dolgozik, annak van. Továbbra is csak a tamáskodó megjegyzéseknél maradva: az okos parancsol, az oktalan dolgozik. A naplopóról írják a kommentelők: egész nap az utcán járva dolgozik. Ugyancsak gúnyosan: aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni.

Hál’ istennek, józan észrevételek is akadnak. Ezek lényege: Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek, azaz előbb-utóbb minden és mindenki a helyére kerül. A szorgalom, a kitartó munka meghozza gyümölcsét, nyugodttá, boldoggá teszi az illetőt, míg esetleg az a másik, aki nem tudni, mi módon szerezte vagyonát, retteg, fél, nyugtalanul alszik. Ezért is a többség inkább a hangyával vállal sorsközösséget.

Mit ad a véletlen (vagy a tudatos tanmenetkészítés)? Röviddel a színházlátogatás után bankárok érkeznek a körzeti iskola 3 b. osztályába. A pénzügyérek arról próbálják meggyőzni a gyerekeket, hogy miért kell és miért érdemes takarékoskodni. Csak remélni lehet, hogy lett (lesz) foganatja az igének, azaz a bibliai példázattal élve: termékeny, jó földbe hullott az elvetett a mag…