Kulturális séta Európa egyik szép szívében

Ez utóbbi azért is tiszteletre méltó, mivel tudjuk, Svájcban nem a nyárra korlátozódik az idegenforgalom, a helybélieknek egész évben tűrniük kell a vendégeket. De hát ha valaki egy igéző tó partján fekvő város lakosa, amit magas hegyek vesznek körül, gazdag történelmi emlékekkel megrakodva, úgy a környéken télen-nyáron ezernyi túrázási lehetőség adódik, ne csodálkozzon.

Először essünk túl a történelmi leckén: a város neve a St. Leodegar bencés apátság nevéből ered, melyet 730 táján alapítottak. A Szent Gotthárd-hágó 13. századi megnyitása után Luzern fontos kereskedelmi központ lett. 1291-ben a Habsburgok kezére került, 1332-ben pedig csatlakozott a Svájci Konföderációhoz. Miután Napóleon elfoglalta Svájcot 1798-ban, Luzern egy rövid ideig a Helvét Köztársaság fővárosa volt, olvashatjuk a bédekkerben. Ha feltekintünk az útikönyvből (amit persze a telefonon lapozunk fel), megállapíthatjuk, hogy egyetlen városképben benne van Svájc minden szépsége, nyilvánvaló, hogy körülbelül 1840 óta a turizmus fellegvára.

A Vierwaldstätti-tó (Vierwaldstättersee) fölé magasodik a Rigi hegy, itt találjuk a Pilatus csúcsot, amelyen a világ legmeredekebb siklója jár. A Rigin talált feltöltődésre és komponálásra alkalmas menedéket a német zeneszerző­zseni, Richard Wagner is. A Rigit a luzerniek a hegyek királynőjének nevezik.

A város másik jelképének számít a 204 méteres fedett fahíd, amit 1365-ben építettek, állítólag ez Európa legrégebbi és második leghosszabb ilyen típusú hídja. Az átgyaloglás nem túl egyszerű mutatvány, főleg, ha a hömpölygő tömeget kerülgetve felfelé is tekintgetünk, hogy lássuk a fára festett, a város történetét jelenetekbe foglaló képeket.

Nem is olyan régen, 1993-ban titokzatos tűzvész pusztított itt, de erre már csak a híd belső részén a szóban forgó 110 darab, háromszög alakú középkori festmény között meghagyott hézagok emlékeztetnek. A képek funkciója eredetileg az volt, hogy a vándorokkal, kereskedőkkel megismertesse a település történetét. Maga a híd és a torony pedig a város védelmi vonalának részét képezte, ezért a torony oldalán magasabbak a korlátok. A hídon átsétálva a Kapellplatzra érünk, ahol a színes szökőkút vizéből akár kortyolhatunk is. A jéghideg és kristálytiszta víz állítólag egyenesen a gleccserekből érkezik vezetékeken át a város kútjaiba…

Kapellbrücke a tövében álló Szent Péter-kápolnáról kapta a nevét, melynek bejáratával korábban össze volt építve. Ez a rész már régóta megszűnt, és a kápolna előtti sétány ma Luzern promenádjaként szolgál.

Némi tóparti sétával (a promenádon bazársorral, temérdek bóvlival és vásárlókkal kell számolnunk) érjük el a gleccserparkot, benne a park oldalának sziklájából kivésett haldokló oroszlánnal, amely a Tuileriák svájci hőseinek emlékére készült. Mark Twain írta róla, hogy a világ legmegindítóbb kődarabja. Valóban, a kőalak szemébe, „arckifejezésébe” beleérezhető a francia forradalomban hősi halált halt, a francia király védelmére rendelt svájci gárdisták utolsó óráinak szenvedése. A 19. századi, 10 méter hosszú szobor Lucas Ahorn alkotása.

Luzern a képzőművészet Mekkájának is tekinthető a Rosengart-gyűjtemény jóvoltából. Siegfried Rosengart és lánya, Angela magángyűjteménye Pablo Picasso és Paul Klee mellett a 19. és a 20. század világhírű művészei, köztük Monet, Cézanne, Vuillard, Bonnard, Matisse, Braque, Léger, Miró és Chagall műveit sorakoztatja fel. Siegfried és Angela Rosengartot barátság fűzte Picassóhoz, a gyűjtemény Picasso 32 festményével, mintegy száz rajzával büszkélkedhet. Fotózni persze nem szabad.

A város határában óriási közlekedési múzeum áll, fél napra tervezzünk, ha be akarunk menni.