Biokertész: a batátabokrok alatt

Az persze igaz, hogy az elején tényleg betartottam minden szabályt, klassz kis bakhátakat emeltem a társulatnak, szorgalmasan öntözgettem őket, s kilakoltattam minden szál betolakodó gizgazt a rezidenciájukról. Akadt, aki azt javasolta, hogy takarjam le fóliával a talajt, de nekem nem tetszett az ötlet, mert aggódtam, hogy alásunnyognak majd a „kágyillók”, egyesek szerint a „kágyulák”, de attól is tartottam, hogy a tűző napsütésben a fekete fólia alatt átforrósodik a talaj és megsüti a palántákat. Szerencsére megoldódott a gond, mert úgy kéthetes hezitálás után gyors növekedésbe kezdtek a kis nyápic növények, belakták a birodalmukat, a szélrózsa minden irányában szétfutó indáik legyökeresedtek, s a vastag lomb alatt esélyük sem maradt a gyomoknak. A lelkes batátatanoncok aztán átfutottak szomszédolni a babokhoz, onnét szelíden visszatoloncoltam őket, de a borsó megüresedett helyét elfoglalhatták.

A krumplival együtt majdnem töltögetni kezdtem a bakhátaikat, de belekukkantva a batátatermelők nagy kézikönyvébe, azt olvastam, hogy felesleges fáradozás, mert míg a burgonyának a felfele tartó szára gumósodok, addig édes kuzinjának a lefele igyekvő gyökere vastagodik. Amúgy a látszat csal, az édesburgonya (Ipomoea batatas) csak távoli rokona a krumplinak, s bár mindketten a burgonyavirágúak rendjébe tartoznak, a batáta már a szulákfélék családtagja és velük a hajnalkák népes nemzetségébe tartozik, kedves kis kolompérunk viszont a burgonyafélék családjának a csucsorok nemzetségét gyarapító Solanum tuberosum néven anyakönyvezett teremtménye – summa summarum, inkább csak az életmódjuk és a hasonlóságuk miatt boronálta őket egy családba a köznyelv.

Szerencsére új zöldségünk nem igényelt különösebb növényvédelmet, a gyomokkal egy idő után maga is elbánt, így régóta már csak az öntözésével foglalkoztam, egy hónapja már azzal sem igazán. A hétvégén viszont a körmükre néztem, s kis híján elpityeregtem magam az örömtől: kedves kis kertlakóim ugyanis nem sértődtek meg a mellőzés miatt, sőt, amióta nem láttuk egymást, akkora gumókat növesztettek, hogy azok alig férnek el a tenyeremben. Kettőt ki is bányásztam közülük, de a szürettel várok, a szakirodalom szerint ugyan már elkezdhetem, ha megfelelő méretűek a gumók, de a lombfelület elfagyása utáni napokban sem lesz túl későn, addig meg nőnek és frissen szedhetők.

Mi mást készíthetnénk első batátánkból, mint krumpli­prószát – ha már burgonya. Az újdonság: a frissen szedett batátának vízsugár alatt körömkefével könnyedén el lehet távolítani a héját, a második meglepetés: az íze nyersen egyáltalán nem édes. Ezek után bánjunk úgy vele, mintha egyszerű krumpli lenne, majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Az állaga egy kicsit keményebb, ezért nehezebb reszelni, nem enged annyi levet, így a végén kevesebb lisztet vesz fel. A 30 dekás lereszelt batátához kevertem 2 tojást, 2 deci tejfölt, 3 gerezd fokhagymát, kicsi sót és annyi lisztet, hogy a massza prósza- (gyenge nokedli) sűrűségű legyen. A végeredmény nemcsak gusztusos, hanem finom is lett. Legközelebb kipróbálom édes változatban is, sok zöldfűszerrel, és gyömbért reszelek hozzá.