Egy adriai szigetcsoport, mely mindig is az arisztokrácia kedvelt helye volt

Autóval a Fazana nevű településig utazunk, itt próbálunk parkolóhelyhez jutni, ami csak több kör megtétele után sikerül. A kikötőből a nemzeti park tulajdonában lévő formás hajó óránként indul a Nagy Brionira. A szigetcsoport többi tizenhárom tagja – így a halat formázó Jerolim – legfeljebb csak körbehajózható. Főként Pulából, Rovinjból vagy Porecből érkeznek magánhajók, amelyeknek külön engedélyt kell kérniük erre. Nekik még azt is előírják, hogy a vízi alkalmatosságok motorját mekkora gázzal működtethetik. Az előírásokat szigorúan ellenőrzi a hatóság.

Miután leszurkoltuk a felnőttekre kiszabott nem kis összegű, személyenként majd 10 ezer forintos (220 kuna) hajójegyet a négyórás kirándulásra, fölszállhatunk a hajóra. Negyedóra sem kell, máris a szigetre érünk. Itt idegenvezetők várnak ránk szokásos módon, kezükben táblával az általuk beszélt nyelvvel. A világnyelvek mellett a horvátot is választhatjuk. A hely ismerői önállósíthatják magukat, elektromos kisautót vagy biciklit bérelve járhatják be a környéket. Kísérőnk azonmód a lényegre tér, mondván: a vidék a korai bronzkor óta lakott. A 1. századból való Villa rustica például az egyik legjobban megőrzött római kori építmény Horvátországban. Akár ki is bérelhetnénk, ha lenne elegendő pénzünk hozzá. Akad, akinek van, mint ahogy az évszázadok, évezredek alatt mindig is voltak, akik megengedhették maguknak az itteni luxust.

Nem kerül pénzbe, csak időbe, hogy útba ejtsük a római istenek, Vénusz, Neptunusz és Jupiter tiszteletére emelt templomok romjait, akárcsak Robert Koch Nobel-díjas tudós márványba öntött hermáját, aki azzal érdemelte ki az utókor tiszteletét, hogy az osztrák tulajdonos, Paul Kupelwieser felkérésére segített az akkoriban dúló, szúnyogok által terjesztett malária felszámolásában. Több tehetős tulaj után a 19. század végén az osztrák gyáriparos, Kupelwieser 1893-ban nyári lakot épített magának és az előkelőségek fogadására. Luxushotelek, ven­déglők, kaszinók, yacht­kikötők nőttek ki a földből. Az osztrák riviérának is nevezett tengerpart csak burzsoák és arisztokraták által megfizethető szigetté vált.

Az egykori kommunista diktátor, Josip Broz Tito keresve sem talált volna jobb helyet magának: a partizánévek nélkülözése után a fényűző Brionit nézte ki nyári rezidenciának. És hol másutt, mint a bizánci castrum mellett építtetett villát magának 1953-ban, elnevezve azt fehér háznak. Itt töltötte ideje nagy részét, krónikások szerint az esztendő felét. Innét kormányzott, rendezkedett mások sorsa felett. Vasmunkás (lakatos) lévén, még műhelyt is kialakított magának, nyilván tengerre néző panorámával. A misztikus nyaraló a világpolitika folyására is hatással volt, benne foglaltatik a 20. század második felének egész jugoszláv történelme. 1956-ban itt tette le az el nem kötelezett országok mozgalmának alapját Tito, Nehru indiai miniszterelnök és Nasszer egyiptomi elnök. Később, 1995-ben a horvát vezérkar, Tudjmannal az élen itt döntött a Vihar (oluja) nevű hadműveletről, amelynek során felszabadították a szerbek által 1991 óta megszállt területeket. S ami Magyarország fájó pontja: a szigeten találták ki nekünk Kádárt ’56-ban. Történt, hogy az 1956-os forradalom napjaiban Hruscsov Brionira repült, a házigazda áldását kérve Magyarország lerohanásához. Ahogy Nyikita Szergejevics később visszaemlékezett: olyan vihar közepette szállt le repülőgépével, hogy hasonló halálfélelme még a második világháború alatt sem volt. Mivel a jugók elnöke tartott a forradalom továbbterjedésétől, igencsak engedékenynek mutatkozott, mindenbe beleegyezett, amiért cserébe azt kérte moszkvai vendégétől, hogy ne a keményvonalas Münnich Ferenc legyen a magyar kommunista párt vezetője, hanem Kádár János. És mit ad a sors: a háttéralkuról mit sem sejtő Nagy Imre a forradalom leverése után épp a jugoszláv nagykövetségen kért menedékjogot.

Úgy tűnik, itt még minden Titóra emlékeztet. Külön kiállítást szenteltek neki több teremben. A látogató rossz érzését az sem halványítja el, hogy a képek százain látjuk, ki mindenki, milyen nevezetes személyiségek fordultak meg e helyütt. Többnyire kiválasztottak, kormányfők, koronás fők nyaraltak, pihentek, netán dőzsöltek a fehér házban vagy valamely pazar villában. Ahogy kísérőnk megjegyzi: a világ vezető politikusainak a harmada vette erre az útját szűk harminc esztendő alatt. E sokadalom kitartott a vezér halálig, ugyanis ahogy a horvát köztelevízión most vetített dokumentumfilm-sorozatból tudható: belgrádi temetésén több mint kétszáz delegáció vett részt, amiből 129 hivatalosnak számított, állam- és kormányfőkkel az élen, avagy éppenséggel királyi, hercegi képviselettel.

(Folytatjuk)

MAGYALTÖLGY, ELEFÁNT ÉS ARAPAPAGÁJ A SZIGETEN

BRIJUNI, magyarul és olaszul Brioni, Fazanától két kilométerre található. 14 sziget alkotja, hét és fél négyzetkilométerrel, 700 hektárral. A két nagyobb közül a Veli (nagy) is csak 5,6 négyzetkilométer, harmadakkora a Mali (kicsi). 1983-tól nemzeti park a hozzá tartozó 36 négyzetkilométernyi vízfelülettel. Klímája a tengeri áramlatoknak és a kedvező széljárásnak köszönhetően kiegyensúlyozott, nincsenek nagy kilengések: a hőmérséklet januárban a leghidegebb, akkor sem süllyed 6 Celsius-fok alá, a legmelegebb nyári hónap, július átlaga 22,8 Celsius-fok. A buja vegetáció nagy részét örökzöld tölgyféle alkotja (Quercus ilex), amit magyaltölgynek is neveznek, bár fagyérzékenysége miatt nálunk kevés helyen él meg, ám ott is csak bokrosodik, szemben a Mediterráneummal, ahol 25 méteresre is megnő. Számottevő még a babérfaerdőség és a rozmaring, sőt a szubtrópusi agavé és pálma is megtalálható. Ezeknek kedvez az évi 900 milliméter csapadék, ami valamivel több, mint a zalai átlag. Állatvilágát színesítik az idetelepített őzek, szarvasok, muflonok. A négylábúak nagy része ajándék, köztük az elefánt, amely Indira Gandhi egykori indiai miniszterelnök küldeménye, és a szafariparkban őrzik, akárcsak a többi egzotikus állatot: tigrist, oroszlánt, pumát, gepárdot, medvét és leopárdot. Gazdagítja a kínálatot az 58 (!) éves, Koki névre hallgató arapapagáj. Vele a sztárok is szívesen fényképezkednek. Őt a gondozói még arra is megtanították, hogy kimondja Tito nevét, vagy ha a helyzet úgy hozza, cifrát káromkodjon.