A fővárosból Hetésbe érkezett Árvay László száműzte a vegyszereket a háztájiból

– A mi kertünkben nincs akkora rend és átláthatóság, mint a többségnél faluhelyen, nem olyan egyenesek a barázdák és nem is kapáljuk a növényeket, de így is szépen teremnek a zöldségek, mert szerves anyagokkal neveljük, tápláljuk őket. Ezáltal ellenállók, táplálóbbak lesznek és jobban eltarthatók – mondta el elöljáróban Árvay László, aki korábban kertészként is dolgozott egy ideig.

Már ezen a szinten is komoly gond a klímaváltozás, mondja Árvay László, ezért a környezetre az olyan kistelepüléseken is oda lehet és kell figyelni, mint Zalaszombatfa. Például azzal, hogy nem égetik el a háztartási hulladékot, műanyagot, autógumit szabad tűzön. Házigazdánk igyekszik a komposztálást népszerűsíteni, hiszen az eljárás során szerves anyagokat, lekaszált füvet visszaforgatják a zöldségeskert földjébe.

– Nem csinálunk semmi különlegeset a kertünkben, csak azt, amit nagyszüleink is egykor, a szerves hulladékból trágyát – mondta. – Kertünkben elültetjük például a krumplit, bioszénnel és komposzttal megszórjuk, majd az összegyűjtött lenyírt fűvel, szénával betakarjuk. Ez a takaró nedvesen tartja a földet és nem kell gyomlálni. A növény ezen át előbújik, a krumplibogarakat pedig kézzel leszedjük róla. A takarót aztán visszaforgatjuk a földbe, ezáltal jó minőségű, porhanyós fekete földet kapunk, mert egyébként agyagos itt a talaj. Emellett tyúktrágyát is felhasználunk.

A talajtakarás során olyasmi történik kertben, mint ősszel az erdőben, mikor a lehulló lomb átalakul szerves tápanyaggá, a felső réteg pedig védi a talajt. Árvay László elmesélte, hogy rendszeresen tapasztalja a kételkedést a bio­módszerek iránt, hiszen az idősebb kertművelőknek elképzelhetetlen, hogy „összeszemeteljék” az ágyásokat.

– A talajtakarás módszere nem idegen a világban, azonban hazánkban is, főként a téeszesítés óta elterjedt a különféle műtrágyák és vegyszerek használata a kiskertekben is – magyarázta. – A szelíd kertészkedéshez hozzátartozik, hogy a vegyszereket kiváltjuk, vagyis természetes anyagokkal igyekszünk védekezni a kártevők ellen, például szódabikarbónával permetezünk, de használunk ecetet, vagy szappanlevet is.

A talajtakaró alatt viszont – igaz, ami igaz –, otthon érzik magukat a pockok, melyek megrágják a krumplit, ellenük fel kell lépni.

– A mindennapokban hasznosítható, jó ötleteket be lehet szerezni hasonló módon kertészkedőktől – folytatta Árvay László. – Az egyik ilyen, hogy szódapatronból a szén-dioxid-gázt csövön keresztül be lehet juttatni a pockok járataiba és ezzel a kíméletesebb módszerrel, biotrükkel sikerül kivédeni a rágcsálók pusztítását. Hiányolom ezeket a trükköket, legtöbben inkább mérgekhez nyúlnak. Másik példa: gyümölcsfáinkat gyakorta látogatták a szarvasok, őzek, valamit tenni kellett ezek ellen is. Összekevertem csípős gulyáskrémet és fogkrémet, az eleggyel pedig bemeszeltem a fák törzsét és azóta nem is nyúlnak hozzá. Az állatok természetes táplálékaik közt ilyennel nem találkoznak, nem is eszik meg. Tavasszal a gyümölcsfákon elszaporodnak a levéltetvek, a hangyák pedig jönnek-mennek a törzsön. De a hangyák nem pusztítják a levéltetveket, azok természetes ellenségei a katicabogarak és a fürkészdarazsak. A hangyák a tetvek által termelt édes nedvet viszik magukkal. Ez ellen azt gondoltam ki, hogy az egérfogó ragasztóból egy vékony szálat húzok körbe a fa törzsén, amin a hangyák nem jutottak túl és eltűntek. A tetvek így szabadon maradnak és ellenségeik gyérítik az állományt. A biokertészetben egyre inkább elterjed a narancsolaj használata is a kártevők ellen. Ez a szer nagyon ragadós, olyan, mintha lelakkoznák a rovarokat. A tyúkólban a tetvek ellen pedig tapétaragasztóból készített oldattal fújtam be az ól deszkáit belülről, ezzel elzárva azokat a lyukakat, réseket, melyekben a tetvek megbújnak. Érdemes lenne az ilyen módszereket összegyűjteni, cserélni és megvitatni, hogy ki mit és mennyire talált hasznosnak.

Külön kitért Árvay László a bioszénre, ami fa és szerves anyag égetésével keletkezik, mielőtt szó szerint hamuvá válna a lángok között.

– Az Amazonas menti kultúrák is használták egykor a bioszént, ezzel tették termővé ott a talajt. Az elemzések kimutatták, hogy az úgynevezett terra preta, vagyis a fekete föld összetétele elsősorban elszenesedett szerves anyagokból, vagyis faszénből, ürülékből és más adalékokból állt. Nem a hamut kell elszórni a termőföldön, hanem faszént, ez a hasznos anyag, ha bekerül a földbe, olyan, mint egy lakótelep, segíti a talajban a nitrogént és az ammóniát megkötni. A mesterséges talajképző eljárással akár napjaink mezőgazdaságát is hatékonyabbá lehetne tenni.