Az édesburgonya, ami nem krumpli

Igaz, Juhász Évi barátnőm tett egy könnyelmű ígéretet, mely szerint az általa rendelt batátapalánta-csomag felét az idén nekem adományozza, mégis elhatároztam, hogy gyökereztetek magamnak az időközben kedvencünkké vált egzotikus „krumpliból”. Merthogy állítólag olyan pofonegyszerű. Még a hozzám hasonlatos botcsinálta amatőr biokertészeknek is sikerülni szokott. Nem kell hozzá más, mint a boltban vásárolni néhány egészségesnek tűnő egyedet abból a fajtából, amelyik a legjobban ízlett.

Hogy megéri-e a fáradozás? Naná! Hiszen az édesburgonya nemcsak jó hatással van a szervezetünkre, hanem az egyik legtáplálóbb zöldség, rostban, vasban, káliumban gazdag, állítólag egy közepes gumó szervezetünk napi A-vitamin szükségletének kétszeresét, C-vitamin-igényünk harmadát biztosítja. Dúskál B6-vitaminban, számottevő mennyiséget puttonyozott be kalciumból, magnéziumból, foszforból, cinkből, E-vitaminból, riboflavinból és tiaminból. Az erős antioxidáns béta-karotin pajzsával védelmet nyújt az asztma és a szívbetegségek ellen, késlelteti az öregedést, támogatja a szem egészségét. Különösen ajánlott a cukorbetegek számára, segít fenntartani az egészséges vérnyomást, jót tesz az emésztésnek és felturbózza az immunrendszerünket.

Bár az értékéből nem von le semmit, ne hagyjuk szó nélkül, hogy a batáta „édesburgonya” elnevezése enyhén szólva is csúsztatás, nem sok közük van egymáshoz, a batáta nem a burgonya-, hanem a szulákfélék családjába és a hajnalkák nemzetségébe tartozik, hivatalos neve Ipomoea batatas. Ránézésre ugyan hasonlítanak, de a krumpli egy valódi gumó, a batáta pedig egyszerűsítve gumónak nevezett módosult gyökér – az előbbit a gumóval, az utóbbit a hajtásával szaporítjuk.

Ha batátapalánta-nevelésre adjuk a fejünket, ne feledjük, hogy a gyors és intenzív hajtásképzéshez melegre van szüksége, míg 20 Celsius-fokon egy hónap, 30-on két hét is elegendő kihajtásához. A „gumók” vízbe lógatva gyökereztethetők, majd a levelek megjelenése után cserepezhetők. Hogy magas, 80 százalékos páratartalom-igényét kielégítsük, bújtassuk kicsit kilyuggatott nejlonzacskó alá. Az új, 20 centis hajtásokat törjük vagy vágjuk le, majd csak a felső 3-4 levelét meghagyva állítsuk vízbe, míg meggyökeresednek. Ezúttal is szükség van a melegre. Egyébként a kiültetésnek nem feltétele, hogy a palánta gyökeres legyen, sőt a keszekusza gyökérzetet vágjuk is vissza – a gubancokon ugyanis görbe „gumók” növekednének. A frissen levágott hajtások a földben is kitűnően meggyökeresednek.

A batátagyerkőcöket majd május második felében ültessük ki, lehetőleg bakhátra, s minden növénynek jusson egy egész négyzetméter saját rezidencia. Elég jól tűri a szárazságot, ám meghálálja, ha nem kell szomjaznia, de vigyázzunk, mert a hirtelen nagy mennyiségű víztől megrepedezhet a gyökérgumó. Alaposan gyomtalanított, fellazított, lehetőleg homokos talajba ültessük, ha módunkban áll, olyan helyre, ahol sokáig éri a napsütés. Kizárólag szerves trágyát és komposztot használjunk. Ültetéskor a palánták kétharmad részét dugjuk a föld alá, az ültetőlyukakba állított növényke tövéhez nem elég csak odaszorítani a földet, alaposan be is kell iszapolni, főleg, ha gyökér nélkül telepítjük. A batátalakosztályt egészen addig folyamatosan gyomtalanítsuk, amíg a szétfutó indák legyökeresednek és beárnyékolják maguk alatt a földet.