„Nem bírom tovább kedveseim!” – Száz éve hunyt el Keresztury József

Ki volt ez a tragikus sorsú, nagyra hivatott közéleti ember, aki tele volt segítő szándékkal, energiával, s akit felmorzsolt a kor vadsága és igazságtalansága?

Fia így emlékezett rá: „Apám nem volt közönséges ember, bár vagy éppen mert sohasem akarta magát többnek mutatni másoknál… rendkívül kötelességtudó… okos ember volt… Példaszerű emberré tette sokoldalú érdeklődése, a legfontosabb dolgokban komoly hozzáértése, mindhalálig tartó kísérletező és tanuló kedve, jellemszilárdsága, nyájas határozottsága… Bizonyos, hogy mentől jobban távolodtam tőle az idő és tér valóságában, annál jobban megnőtt jelentősége, példaadása e kötelességtudásban, a kitartó tanulásban. Nem mindig tudatosan… de újra meg újra neki kívántam méltó emléket állítani… mert úgy éreztem, méltatlanul elfeledték.”

A Keresztury család az 1860-as években telepedett le a Zala mentén. Keresztury György – nagy gyakorlati érzékkel rendelkező vállalkozó szellemű ember – Vas megyéből Ebergénybe költözött. Itt vette feleségül 1863-ban Devecser Erzsébetet, Keresztury József édesanyját. Három gyermekük közül József volt a legidősebb, Ebergényben született 1870. január 19-én. A család rövidesen Olába költözött. Az elemi iskola elvégzése után Keresztury József útja a zalaegerszegi polgári fiúiskolába vezetett. Jó tanuló volt, ezért az 5. évfolyamot már a szombathelyi Premontrei rendi gimnáziumban kezdte. A gimnázium legkiválóbb tanulói között tartották számon. A közösségi és önképzőköri élet meghatározó személyisége lett. Irodalmi és szakmai tanulmányaival többször elnyerte az intézmény legnagyobb elismerését, a „Horváth Boldizsár-díjat”. Érettségi után 1891-ben beiratkozott Budapesten a Királyi Magyar Tudományegyetem Jogi Karára, amelyet 1895-ben sikerrel elvégzett. Hazaköltözött Zalaegerszegre. Letette ügyvédi vizsgáit, s 1899. január 1-jén önálló ügyvédi irodát nyitott.

Bekapcsolódott a város szellemi életébe. Azon ambiciózus fiatalok egyike lett, akik a századforduló időszakában sokat tettek azért, hogy Zalaegerszeget kirángassák a középszerűségből és fejlődési pályára állítsák. Ennek a reformnemzedéknek egyik központi alakja volt Keresztury József. Rendszeresen jelentek meg cikkei a helyi újságokban, aktívan részt vett az egyesületi életben, a politikai és gazdasági megmozdulásokban. (Kerékpáros Egyesület titkára, Korcsolyázó Egyesület jegyzője, Társaskör titkára, Karácsonyfa Egyesület titkára, stb.) Fellépett színházi és zenei eseményeken, s ha jótékonyságról volt szó, rá mindig lehetett számítani.

A századforduló évei jelentős változást hoztak életében. 1899 novemberében feleségül vette a tekintélyes vagyonnal rendelkező nemesgulácsi Eőry család leányát, Etelkát. Ez komoly társadalmi státuszemelkedést jelentett számára. A megszerzett vagyonnal való jó sáfárkodása, szívós munkája és tehetsége révén a város legtekintélyesebb polgárai közé emelkedett. A Főtér sarkán emeletes házat épített, a Jánka-hegyen szőlőbirtokot vásárolt, s mintagazdaságot hozott létre. Sorban születtek gyermekei: Magda (1900), Miklós (1903), Dezső (1904) és Mária (1906). Ahogy nőtt a család, úgy változott írásainak témája és hangneme. A könnyed, vidám írásokat felváltották a tudomány újdonságait ismertető szakirodalmi tanulmányok. Továbbra is rendszeresen tartott ismeretterjesztő előadásokat, s több sportegyesületben vállalt vezetői tisztséget. Ügyvédi irodája sikeres és népszerű volt.

A városi közgyűlésbe, mint a legnagyobb adófizetők egyike 1902. decemberben került be. A következő másfél évtizedben folyamatosan tagja volt a képviselőtestületnek. Egyre mélyebben ásta bele magát a településfejlesztés és működtetés napi problémáiba, s az egyre nehezedő körülmények között haláláig szolgálta a várost. Előfordult olyan választási ciklus, amikor egyszerre négy bizottságnak is tagja volt. Részt vett a város modernizálásában. Megszervezte az áramfejlesztő társaságot, közreműködött a telefonhálózat kialakításában. Segített a város szabályozási térképének átdolgozásában, a vasútépítési munkák szorgalmazásában; iskolai ügyekben, a községi takarékpénztár létesítésében stb.

A világháború második évében, 1915-ben dr. Korbai Károly, Zalaegerszeg polgármestere lemondott állásáról. A nehéz helyzetben szinte kézenfekvő volt, hogy a népszerű, jól menő ügyvédi irodát vezető, a társadalmi és közéletben jártas Keresztury Józsefet kérjék fel helyettesítő polgármesternek. „Esküje, jelleme, vagyoni helyzete és vasakarata teljesen megfelelő biztosítékot nyújtanak a város közönségének arra, hogy annak a várakozásnak, amellyel a város közönsége az ő működése elé tekint, minden tekintetben meg fog felelni” – mondta 1915. június 10-én Dr. Gróner Adolf képviselő – amikor közfelkiáltással a város első emberévé választották.

Nagy hittel és bizalommal látott munkához, pedig sokan igyekeztek lebeszélni a feladatról, mondván, hogy a képviselőtestületben hiányzik az egyetértés és a felsőbb hatóságok is rosszindulattal kezelik a város ügyeit. De elvállalta a munkát város iránti elkötelezettségből, közérdekből.

Rendkívül nehéz esztendők következtek nemcsak a háborús gondoktól sújtott város, hanem polgármestere életében is. Az adósságokkal terhelt közellátási gondokkal küszködő, hadifogolytábor építésével nehezített település irányítása emberfeletti teljesítményt követelt. Keresztury sokat dolgozó, lelkiismeretes vezető volt. Sokszor szinte egyedül vállalta a megfeszített munkát és a felelősséget. A helyi lapokban szinte minden nap jelentek meg felhívásai, rendeletei, hirdetései (pl. koleraveszély miatt az ivóvíz tisztasága érdekében; húsfogyasztás szabályozása; adólajstrom; ármegállapítások, favágás nyilvános árverése; gabonaügyek, árdrágítás, szénvásárlás; bevonulás; hadifogoly ügyek stb.)

A háborús izgalmaktól túlfűtött években városfejlesztésről nem nagyon lehetett beszélni. Mégis megszavaztatta a testülettel a zalaegerszeg-zalalövői vasútvonal megépítéséhez szükséges 100.000 korona hozzájárulást. Ola külváros is megállóhoz jutott. Növelték a Zalaegerszeg-Zalaszentiván között közlekedő vonatok számát, s megvették az új temető céljait szolgáló ingatlanokat is. A monarchia legnagyobb hadifogolytábora is napi szinten adott feladatot számára.

Napi kapcsolatban állt a lakossággal. Személyesen tartott tájékoztatást a lisztellátás, a cukor, a petróleum, a tej, a korpa és más cikkek beszerzési gondjairól, a jegyrendszer alkalmazásáról. De a feladatok tovább sokasodtak: állami és háborús segélyek elosztása, zsírellátás megszervezése, vetőmag elosztás, fémtárgyak beszolgáltatása stb. A háború utolsó időszakában egyre több olyan intézkedést kellett tennie, amely sértette a lakosság egyéni érdekeit (pl. jegyrendszer bevezetés, menekültek elszállásolása, bevonultatások, rekvirálások stb.). Ez megtépázta vitathatatlan tekintélyét. Pedig népszerű volt, becsületessége, közvetlensége, megnyerő modora miatt. 1917-ben már a vasárnapokat is a hivatalban töltötte. Ha nem a világháború időszakában lett volna polgármester, adottságaival, kreativitásával talán mintavárossá fejleszthette volna Zalaegerszeget. A válságos körülmények azonban minden energiáját felőrölték. Halálosan belefáradt e közügyek intézésébe, s ez idegösszeomláshoz vezetett.

1918. február 8-i közgyűlésen bejelentette lemondását: „Gyenge egészségi állapotom folytán képtelen vagyok a hivatalos állásommal járó súlyos kötelezettségeknek továbbra is megfelelni… végül a családi és vagyoni viszonyaimban legutóbb beállott változások folytán… tisztelettel bejelentem, hogy állásomról lemondok.” A város közvéleménye méltányolta áldozatvállalását, a képviselőtestület jegyzőkönyvben örökítette meg érdemeit.

Keresztury József élete válságba került. Hiába szabadult meg az idegőrlő polgármesteri szolgálattól, egészsége megromlott és anyagi helyzete is megrendült. Mivel pénzvagyona nagy részét hadikölcsönbe fektette, részvényei elértéktelenedtek. Félő volt, hogy négy gyermeke taníttatására sem marad elegendő vagyona. Nem volt kivel megossza balsejtelmeit, mert házassága is megromlott. Felesége összeszűrte a levet az ügyvédbojtárral, s a megszületett ötödik gyermek nem az övé volt. Így hiába fogadta el apósa meghívását, hogy Gulácson nyugalmat találjon – érzékeny lelke nem tudta feldolgozni az egymást követő három csapást. Úgy érezte, egész munkás élete eredménye vált semmivé, eszményei köddé foszlottak. 1918. október 3-án pisztolyát önmaga ellen fordította. 48 éves volt. Búcsúlevelében ennyi állt: „Nem bírom tovább kedveseim!”

Nagy részvét mellett temették el a nemesgulácsi temetőben. A sírra később világhírűvé vált fia, Keresztury Dezső állított méltó síremléket – éppen 50 éve. A követ – piszkei vöröskő – Borsos Miklós faragta. A kő felállítása után a költő „Emlékezés apámra” című megrázó versben búcsúzott tőle. S apjára emlékezve ajándékozta a jánka-hegyi házat – a hajdani kis mintagazdaság központját – Zalaegerszeg városának. Hitte, hogy nem eshet ki az idő rostáján az az ember, aki a legnehezebb időkben a városnak szentelte egész életét, s elnyüvődött a mind nehezebb, beláthatatlan közügy szolgálatában.”