A gyümölcsfákkal barátkozik Domján Dániel

A csendes dél-zalai település, Bánokszentgyörgy egyik nyugodt utcájába, annak is utolsó házához vezetett utunk. A falu szélére érve valóban csak a szél halk táncát lehetett hallani, ahogy átölelte a házakat.

- Nyugalom. Mindig ez az érzés kerített hatalmába, amikor hazaértem – fogalmazott Domján Dániel. – Fővárosunk gyönyörű ugyan, ám más az emberek mentalitása. Jóval gyorsabb az élet, emiatt pedig az ott élők eltávolodtak egymástól, ami eléggé rideggé tette a mindennapokat. Ez pedig egy idő után elviselhetetlenné vált, szó szerint kellemetlenül éreztem magam.

Dánielt a történelem iránti rajongása vezette Budapestre. Az olaj- és gázkitermelésben dolgozó édesapja és pedagógus édesanyja szinte falta a könyveket, mellyel „megfertőzték” a fiatalt. A helyi általános iskolában, majd a nagykanizsai Batthyány-gimnáziumban eltöltött évek megerősítették hitében, miszerint a történelemben mélyülne el.

- A határozott célokat követve a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre vettek fel, ahol elvégeztem a történelem alap-, aztán a mesterképzést – folytatta. – Egy munkával eltöltött év után jelentkeztem a az egyetem történelemtudományi doktori iskolájába. Ösztöndíjas vagyok, de azért ez egyfajta megelőlegezett bizalom, szóval szeretnék a lehető legjobban teljesíteni. A szakterületem témája: a magyar-jugoszláv kapcsolatok a második világháború után. Többször publikáltam, legutóbb az ünnepi könyvhétre jelent meg a Nem mindennapi történelem című tanulmánykötet, amiben szerepel az írásom, de több egyetemi szintű folyóiratba is írtam. Büszkeséggel töltött el, hogy két éve a Horvátországban megjelenő Obnova című negyedéves újságban lehozták a beszámolómat. A könyvismertetőim a Közép-Európai Közlemények című újságban jelentek meg.

Dániel rajong a szakterületéért, ezért nem szerette volna elhanyagolni, ám annyira elege lett a nyüzsgésből, hogy új impulzusokra vágyott. Sokáig nem tudta pontosan, merre indulna el, ám egy bánokszentgyörgyi látogatáskor úgy döntött, a természetet választja.

- A nagymamám idősotthonba került, a ház pedig üresen állt, óriási, kihasználatlan kerttel – avatott be a részletekbe a fiatal. – Az állattartáshoz nem értettem, de azt falusi gyerekként tudtam, ha azt választom, semmi szabadidőm nem lehetne mellette, sőt a piros betűs ünnepekről is le kellett volna mondanom.

A területen jó néhány gyümölcsfa sorakozott, sövény, bokrok és hatalmas fenyőfák adtak árnyékot a jó fekvésű területnek. Ekkor jutott eszébe, hogy alaposan újratervezve a 3000 négyzetméteres telket, különféle gyümölcsfákkal ülteti be. Mivel a fiatal egyáltalán nem fogyaszt alkoholt, ezért nem „pálinkafákat” szeretett volna telepíteni.

- Az év elején hazaköltöztem, és szinte azonnal nekiláttam egyedül kipucolni a területet – mesélt tovább. – Eléggé nehezen haladtam, hiszen a fenyőfák hosszú gyökereikkel behálózták a földet. Nem engedtem rá ekés traktort, inkább egyetlen ásóval megoldottam a feladatot, majd szerencsére nagykanizsai barátaim segítettek a továbblépésben. A gyümölcsfaoltványokkal foglalkozó Iványi Zsoltra a kezdetektől számíthattam, hozzáértésével választottuk ki a lehető legjobb növényeket.

Dániel bő három év múlva, amire a csemeték jól megerősödnek és teremnek, aszalással szeretne foglalkozni. Ehhez 35 kajszibarack-, 17 szilva- és 17 meggyoltványt vásárolt. A nagy mennyiség beültetésére bulit szervezett, így barátaival közösen tette le új életének alapjait.

- Addig sem unatkozom, a tél beálltával a levéltárban kutatok tovább, s már alig várom, hogy tavasszal újra kezembe vehessem a kerti szerszámokat – így a férfi. – A következő projektben, szintén a srácokkal, lebontjuk a fatárolót, helyette pedig egy aszalót építünk. Közben kinéztem egy másik területet a környéken, oda körtefákat és szamócát telepítek, utóbbi termésére nem kell évekig várni.

Domján Dániel megtakarított pénzéből, valamint két éve elhunyt édesapja örökségéből tervezte újra az életét. Soha nem kereste a kifogásokat, csak követte az álmait. A házra építene még egy könyvtártornyot, hogy onnan szemlélhesse cseperedő növényeit.