Ember helyett számítógép?

Lesz-e valaha arra példa, hogy az üzemek gyártósorain, a műtőszobákban, vagy netán a bevásárlóközpontokban – és még megannyi, más helyen – mindenütt kompjúterek dolgoznak, hús-vér emberek pedig sehol?

A jövő munkahelyeiről beszélt nemrég egy tudományos konferencia keretében Dr. Jaskó Szilárd egyetemi docens. Elöljáróban leszögezte: jelenleg az látszik, hogy sok esztendő múlva, a következő emberöltő évei alatt is, szükség lesz az emberi munkára.

- Hiába erősödik a számítástechnika, lesznek egyre okosabbak és önállóbbak a gépek, a funkciójukat ki kell találni, a konkrét eszközt meg kell tervezni, fel kell programozni és az üzemeltetése során karban kell tartani. Az ügyfelek is emberek, akik nem számítógépekkel, emberekkel akarnak kommunikálni – jelezte Dr. Jaskó Szilárd. Hozzátette azt is: lesznek szakmák, amik átalakulnak, vagy megszűnnek, ám rengeteg olyan munkakör születik, amik ezeknek az új technológiáknak az életben tartásához, fejlesztéséhez szükségesek. Az egyetemi docens hangsúlyozta: megjelenik majd olyan munkakör is, ami arra specializálódik, hogy az automatizált rendszereket karbantartsa, fejlessze…

- Jelenleg például átfogó tudású informatikusokat képzünk, – folytatta Dr. Jaskó Szilárd. – Azonban az ebből létrejövő új szakmák a jövőben egy konkrét területre fognak fókuszálni, hiszen manapság is nehéz egészében átlátni ezt a gyorsan fejlődő területet, így a jövőben ez a szakma várhatóan részterületekre fog specializálódni. Például ilyenek lehetnek a mobilapplikáció-fejlesztő, banki-, ipari rendszer fejlesztő, a számítógép hálózat-, szerveres környezet üzemeltető – közölte az egyetemi docens. Hasonlókra most is vannak képzések, tanfolyamok, azonban a felsőoktatás palettáján ezek még nem jelentek meg, de a szükségszerűség hatására várhatóan létrejönnek.

- A fejlődés iránya egyértelműen látszik, – prognosztizálta Dr. Jaskó Szilárd. – Akár öt-tíz éven belül bizonyos cégeknél nagy tömegben fognak alkalmazni digitális technológiákat. Például, az egyik vezető logisztikai világcégnél okosszemüveg segíti a dolgozók munkáját. Ennek tükrében előfordulhat, akár pár év múlva, minden magyar raktározással foglalkozó vállalkozás is alkalmazni fogja majd a munka könnyítésére, gyorsítására – összegezte.

Az egyetemi docens megjegyezte: hazánkban, várhatóan öt éven belül, a cégek tömegesen automatizálni fogják a gyártási folyamatok bizonyos részeit. Egyfelől, a munkaerőhiány miatt, másrészt a növekvő bérek miatt. Egyre jobban megéri majd ezeket a nagyobb beruházásokat megvalósítani.

- Például Japánban, az elöregedő társadalom miatt, az egészségügynek létkérdése az automatizálás. Mondjuk, egy robot oda tud-e vinni egy pohár vizet a fekvő betegnek, hiszen nincs elég ember, nővér, aki mindezt megtenné. Akár emberélet is múlhat, az ominózus társadalomban azon, hogy ezek a technológiák felérnek-e arra a szintre, hogy segítsék az emberek mindennapjait. Az orvosdiagnosztikában vagy a sebészetben is megfigyelhető mindez. Már most megjelentek olyan sebész robotok, amiket ember irányít távolról. Innen már csak egy lépés, hogy bizonyos rutinműtéteket robotok végezzenek el. Bár ezek komoly jogi kérdéseket vetnek fel, amelyek komolyan hátráltathatják a technológia bevezetését – részletezte.

Ami pedig a „jövő munkahelyei” kialakításának költségvonzatát illeti… Lesz-e erre vajon valaha elég pénz, mondjuk, hazánkban?

- Magyarország e téren határponton van – mondta. – A tömeges automatizálás terén mindenképp. Az, hogy minden gép kommunikáljon minden géppel, és az aktuális megrendelői igényeknek megfelelően automatikusan és adaptívan újra tudja strukturálni a gyártási palettáját, nem mostanában fog vélhetően itthon megvalósulni. Az viszont várható, hogy a dráguló munkaerő, a termelékenység és a minőségi paraméterek javítása miatt egyre több cég kezd el automatizálni. Ebben a folyamatban az is egy fontos kérdés, hogy hány ember munkáját tudják a gépek által kiváltani, hiszen ha a beruházás költsége kisebb, mint a kiváltott emberek pár éves munkabére, akkor már biztosan rentábilis a beruházás és a költségek megtérülnek. Nyugat-Európában már mindez előrébb jár, mint nálunk.

Ehhez viszont szükség lenne szakemberekre is, akiknek a képzése – mint Dr. Jaskó Szilárd hangsúlyozta – nagyon drága. Ha az ilyen tudású munkavállalókat foglalkoztató cégek részéről, komoly együttműködés mutatkozna, az egyetemek hatékonyabban tudnák kinevelni a szükséges szakembergárdát. A Pannon Egyetem nagykanizsai kampuszán a költségeket e téren úgy próbálják meg kordában tartani, hogy az újonnan készülő laborban a csúcstechnológiájú kétkarú kooperatív ipari robot mellett mindent kis méretben valósítanak meg, úgy hogy megjelenjen az ipari automatizálás és az ipar 4.0 minden folyamata. Figyelnek arra, hogy relatív kis költséggel jelenítsék meg az ipari folyamatokhoz szükséges technológiákat. Ennek egy hatékony módja, hogy amit csak tudnak maguk terveznek és építenek meg. A tanulók így is meg tudják ismerni az ipari csúcstechnológiákat, sőt maguk építhetik meg az ötleteiket, így bővítve a labor jövőbeni képességeit. Ez amiatt is hasznos az egyetem számára, mivel nem csak oktatási, hanem kutatási teret is nyitnak maguknak. A cégek is nyitottabbak ennek tükrében arra, hogy átadjanak különböző technológiákat ingyen az egyetemnek, ami ezek után beépül az oktatásba is. További lehetőség a cégek és az egyetem együttműködésére, hogy azokkal a problémákkal, amik megoldására a vállalkozásoknak nincs kapacitásuk, az egyetem foglalkozzon. Ez pedig mindkét félnek jó és hasznos. Azonban fontos felismerni, hogy a jövő munkahelyeiért és abban dolgozó emberekért – amiknek elengedhetetlen és evidens része lesz a számítástechnika – nem csak az oktatási rendszernek, intézményeknek stb. kell tenni, hanem a vállalkozásoknak is, hiszen ez a jövő csak közös erőfeszítések mentén jöhet el.