Pozitív gondolatok helyiektől nemcsak helyeiknek – Pál Krisztina énekesnőt kérdeztük

Bár hétfő óta Zala megyében is enyhítések léptek érvénybe, a megelőzés miatt még mindig ajánlott a lehető legkevesebbet kimozdulni. Pál Kriszti, akárcsak a legtöbben, szintén átesett a kezdeti pánikon, ám ezután saját módszerével vészelte át a kijárási korlátozást.

- Azt gondolom, a kialakult helyzet mindenki számára egy különleges próbatétel – kezdte az énekesnő – Először egy kis időre engem is elkapott a pánikhangulat. Szerencsére gyorsan magamhoz tértem és – mint édesanyám tanította – tervet készítettem. Minden napra megvan a teendők listája, amiket el kell végezni. Nem szabad, hogy az ember haszontalannak érezze magát! Szerencsés vagyok, mert a párommal egy gyönyörű, kertes házban élek, itt pedig mindig van mit csinálni. Mindketten imádjuk a kertet, a növényeket, ezért nagyon sokat kertészkedünk. Mindemellett nagyjából egy éve foglalkozom kerámia díszítéssel is. Terápia jellegű hobbi, ami teljesen kikapcsol. Csak ülök a diófa árnyékában, körülöttem csicseregnek a madarak és karcolom a mintákat… Nagyon idilli.

Egy jó hobbi valóban sokat segít abban, hogy átvészeljük a bezártságot. Egy előadó életében azonban a fellépések is meghatározóak, ám a korlátozások miatt az utóbbi időben Krisztinának sem volt lehetősége színpadra állni – ez például nagyon hiányzik neki.

- Nem tehetek mást: bízom, reménykedem és gyakorlok, hogy formában maradjak. Már nagyon várom, hogy ismét közönségnek énekeljek – árulta el az énekesnő, majd hozzátette, reméli hamarosan eljön ez a nap.

S mit tanácsol olvasóinknak, hogy optimisták maradjanak? Krisztina szerint a pozitív gondolkodás elhatározás kérdése, s még ő is tanulja hogyan kell csinálni. A kulcs a nézőpontváltás, ehhez kapcsolódóan egy rövid történetet is megosztott velünk:

- Mikor a párom udvarolni kezdett nekem, egy kívülről romosnak tűnő, műemlékvédett házban béreltem lakást. Belülről szépen felújítottam, de nyilván ez kívülről nem látszott. A szobám ablaka az utcára nézett szép, modern épületekre. Egyik alkalommal, mikor a párom látogatóba jött hozzám, kinéztem az ablakom és azt mondtam neki: Nézd, mennyire szerencsés vagyok, hogy ebben a házban élhetek, mert amikor kinézek az ablakomon, szép, új házikók látványa tárul elém! Viszont, ha ők néznek ki az ablakukon egy romos, 100 évesnél is idősebb házat látnak. Én azt mondom minden nézőpont kérdése! Erősítsük magunkban a jót, ezt kell megtanulnunk és az értékrendünk is egy csapásra megváltozik! A boldogsághoz olyan dolgok kellenek, amiket pénzért nem tudunk megvenni, például szeretet, odafigyelés, türelem, kitartás. Vigyázzunk egymásra és ezen is túl leszünk!